Soha ne keseredjünk!


Bozsó Ilona  2008.10.20. 8:57

Tavaly augusztusban a mammográfián derült ki, hogy több kisebb daganat van a jobb mellemben.

A mintavétel után – ami számomra is szörnyű volt –, az eredmény pozitív lett, de előtte megmondta a mammográfiás doktornő, hogy akár jó-, akár rosszindulatú a daganat, ő mindenképpen műtétet javasol.
Azt mondták, a daganataim mérete éppen a határon van, úgyhogy a sebész nagyon hamar műtétre rendelt a klinikára. Előtte MRI felvételt csináltak.
Az orvos a műtét előtt egy órával közölte, hogy mélyebben is van valami az MRI szerint, ezért le kell venni az egész mellemet. Szörnyű volt a hír, de nem tudtam rajta rágódni, mivel nem sok idő múlva vittek is a műtőbe...
A műtét után hál' Istennek nem volt semmi problémám, csak annyi, hogy a kivett sentinel szövettani eredménye is pozitív lett. Ezután október elején – három héttel az előző után –, újabb műtét következett: a hónalji nyirokcsomókat is kivették. Természetesen az első műtét után a csőtől már megszabadultam, így nagyon rosszul érintett, hogy megint van kivezető csövem. Már a karom is kezdett helyrejönni, rendesen tudtam emelni, de a mozgásom ismét korlátozott lett. Gyógytornával azonban elég gyorsan helyrejött.

Aztán november megkezdték a kemoterápiát, háromhetente, összesen hat alkalommal. Ez a „procedúra” azzal jár, hogy a kezelés előtti napon vérvétel, aztán a kemó, majd két hét múlva újabb vérvétel, és így tovább. Mindez nálam azt eredményezte, hogy a vénám annyira tönkrement, hogy az utolsó kezelést nem tudták beadni, mert nem találtak megfelelő eret. Össze-vissza szurkáltak, én pedig azt mondtam, hagyjuk az egészet, és saját felelősségemre nem veszem fel a kezelést.

Az én történetem épp itt tart. Azóta félévente járok ellenőrzésre, nemrég voltam mammográfiai kivizsgálásom, és az eredményem nagyon jó.

Hogyan vészeltem át az eddig eltelt egy évet? Először is, nem éreztem, hogy beteg lennék. A műtétek után semmi bajom nem volt, már előtte elkezdtem szedni egy bizonyos készítményt, ami szerintem sokban hozzájárult ahhoz, hogy a kemoterápia sem viselt meg. Tavaly november óta ismét dolgozom, csak kb. két és fél hónapig voltam betegszabadságon.

Szerencsére a családom is pozitívan állt a dolgokhoz. A családom – férjem, lányaim és ikerunokáim – természetesen mindig meglátogatott. Az otthoni dolgokat úgy oldottam meg, hogy előfizettem az ebéd házhozszállítást, így nem kellett főznöm, csak hétvégén. Az is jól esett, hogy a munkahelyemen is nagyon vártak vissza – és nemcsak a munkám hiányzott!

Azóta is jól vagyok, amit mindenkinek kívánok!

Aki hasonló betegséggel küszködik, vagy műtét előtt áll, annak annyit tanácsolok: igazán ne keseredjen el! Keressen valamit, amiben hisz, amiben örömét leli! Mert nem kell keseregni, sem magunkat eltemetni – éljük tovább az életünket, mintha mi sem történt volna!



Hozzászólások

Fevi, 21. 10. 2008 11:55:15 Így kell ezt csinálni!
Drága Icu! Örülök, hogy megírtad a történeted, a leírtak ellenére pozitivítás és derű árad az írásodból. Azt hiszem, ez mindenkinek segít, aki most kerül hasonló helyzetbe. Köszönöm! :-) Fevi
fenymag, 22. 10. 2008 07:56:17 ügyes vagy
Szia Icu! Teis megvívtad, vívod a harcot ezzel a döggel. Én is megtettem és négy éve rendben vagyok. Neked is kívánom legyen nagyon hosszú boldog egészségben gazdag életed. puszi Era
aila, 24. 10. 2008 22:33:06 gratulálok
Kedves Icu! Te már megvívtad a csatát és kívánom, hogy nyerd is meg! Én még küzdök és remélem, hogy nyerni fogok. Szeretettel: Júlia
@


A rovat további cikkei

Nincs kinek

Kovács Márta

Nehezen viselem, ha nem vesznek rólam tudomást.

2014.4.16.   


Hős

Kovács Andrea

Van egy betegség, amelynek ha csak kimondják a nevét, összerándul az ember.

2011.7.20.   


Előzzük meg a mellrákot!

Halász Kata

A mellrákról nem lehet eleget beszélni, ezt mutatják a statisztikai adatok is:

2010.10.19.   


Nyugodj békében!

Póda Erzsébet

Végső búcsú kolléganőnktől, barátnőnktől, Fülöp Évától (1978-2010).

2010.4.19.  10   


Műtétek, műtétek (5)

Prikryl Vera

Tavaly azzal fejeztem be a történetemet, hogy soha többet nem írok, akármi történik is velem.

2010.4.14.   


Csodaszép tavasz

Krajcsi Erzsébet

Az a csodaszép tavasz! Lesz-e olyan még egyszer? Zöldelltek a fák, sok már virágba is borult, és azok az illatok…!

2009.3.28.  3   


Műtétek, műtétek (4)

Prikryl Vera

Sajnos a sors úgy hozta, hogy folytatnom kell a történetemet.

2009.2.24.  5   


Műtétek, műtétek (3)

Prikryl Vera

Mikor szavakba öntöttem történetemet és harcomat az emlőrákkal, még nem gondoltam, hogy folytatást is fogok írni.

2009.2.5.  5   


Anyu, apu, mi és a rák

Fodor Tekla

Hatodikos voltam, amikor kimondták a kegyetlen diagnózist.

2008.11.14.  2   


Diagnózis: petefészekrák (2)

Fülöp Éva

Mintha az első adag kemoterápiás infúzió még jót is tett volna nekem…

2008.9.20.  4   


Diagnózis: petefészekrák (1)

Fülöp Éva

Múlt év decemberében, nem sokkal a harmincadik születésnapom előtt, még semmi jelét nem tapasztaltam annak, hogy valami nincs rendben...

2008.9.18.   


Sosem mondtam! (2)

Ovics Erika

Két év után megerősödtem, ezért úgy döntöttem, jöhet a plasztikai műtét.

2008.9.6.  1