Soha ne keseredjünk!

Bozsó Ilona  2008.10.20. 8:57

Tavaly augusztusban a mammográfián derült ki, hogy több kisebb daganat van a jobb mellemben.

A mintavétel után – ami számomra is szörnyű volt –, az eredmény pozitív lett, de előtte megmondta a mammográfiás doktornő, hogy akár jó-, akár rosszindulatú a daganat, ő mindenképpen műtétet javasol.
Azt mondták, a daganataim mérete éppen a határon van, úgyhogy a sebész nagyon hamar műtétre rendelt a klinikára. Előtte MRI felvételt csináltak.
Az orvos a műtét előtt egy órával közölte, hogy mélyebben is van valami az MRI szerint, ezért le kell venni az egész mellemet. Szörnyű volt a hír, de nem tudtam rajta rágódni, mivel nem sok idő múlva vittek is a műtőbe...
A műtét után hál' Istennek nem volt semmi problémám, csak annyi, hogy a kivett sentinel szövettani eredménye is pozitív lett. Ezután október elején – három héttel az előző után –, újabb műtét következett: a hónalji nyirokcsomókat is kivették. Természetesen az első műtét után a csőtől már megszabadultam, így nagyon rosszul érintett, hogy megint van kivezető csövem. Már a karom is kezdett helyrejönni, rendesen tudtam emelni, de a mozgásom ismét korlátozott lett. Gyógytornával azonban elég gyorsan helyrejött.

Aztán november megkezdték a kemoterápiát, háromhetente, összesen hat alkalommal. Ez a „procedúra” azzal jár, hogy a kezelés előtti napon vérvétel, aztán a kemó, majd két hét múlva újabb vérvétel, és így tovább. Mindez nálam azt eredményezte, hogy a vénám annyira tönkrement, hogy az utolsó kezelést nem tudták beadni, mert nem találtak megfelelő eret. Össze-vissza szurkáltak, én pedig azt mondtam, hagyjuk az egészet, és saját felelősségemre nem veszem fel a kezelést.

Az én történetem épp itt tart. Azóta félévente járok ellenőrzésre, nemrég voltam mammográfiai kivizsgálásom, és az eredményem nagyon jó.

Hogyan vészeltem át az eddig eltelt egy évet? Először is, nem éreztem, hogy beteg lennék. A műtétek után semmi bajom nem volt, már előtte elkezdtem szedni egy bizonyos készítményt, ami szerintem sokban hozzájárult ahhoz, hogy a kemoterápia sem viselt meg. Tavaly november óta ismét dolgozom, csak kb. két és fél hónapig voltam betegszabadságon.

Szerencsére a családom is pozitívan állt a dolgokhoz. A családom – férjem, lányaim és ikerunokáim – természetesen mindig meglátogatott. Az otthoni dolgokat úgy oldottam meg, hogy előfizettem az ebéd házhozszállítást, így nem kellett főznöm, csak hétvégén. Az is jól esett, hogy a munkahelyemen is nagyon vártak vissza – és nemcsak a munkám hiányzott!

Azóta is jól vagyok, amit mindenkinek kívánok!

Aki hasonló betegséggel küszködik, vagy műtét előtt áll, annak annyit tanácsolok: igazán ne keseredjen el! Keressen valamit, amiben hisz, amiben örömét leli! Mert nem kell keseregni, sem magunkat eltemetni – éljük tovább az életünket, mintha mi sem történt volna!

Hozzászólások

@

Küldés