Sosem mondtam! (2)


Ovics Erika  2008.9.6. 18:13

Két év után megerősödtem, ezért úgy döntöttem, jöhet a plasztikai műtét.

Plasztika

A férjem azt mondta, ne miatta, hanem magam miatt csináltassam meg. A műtét után sehol, semmilyen helyzetben, még a férjem előtt sem nem vetkőztem le. Esténként lámpaoltás után, a férjemnek háttal vettem csak le a betétes melltartót. Tudtam, hogy csak két évig tart, és ezt az időszakot el kell viselnem. Nem sajnáltam magam, még azt sem mondanám, hogy az önértékelésem romlott: egyszerűen nem „akartam” ráérni ezzel foglalkozni. A plasztikai műtét három részből állt. Elsőre beépítették az implantátumot. Három hónap múlva kiderült, hogy kevés a bőr, ezért a hátizom lebenyt húzták előre. Újabb három hónappal később megcsinálták a mellbimbót, és egymáshoz igazították a két mellemet. Tizennyolc évesen nem voltak ilyen jó melleim! Persze ruhán keresztül, hiszen a varratok látszanak. De ez is elég volt ahhoz,hogy újra teljes nőnek érezzem magam.

Élvezni az életet

Emlékszem, mikor közölték a diagnózist, hazamentem és egy pohár konyak és kellemes zene mellett fogadalmat tettem: ha nem gyújtok rá többet, akkor meggyógyulok. Ez egy olyan kapaszkodó volt, ami erőt adott. Három napig hiányzott a cigaretta, de aztán – és azóta – egyáltalán nem. A szervezetem már nem kívánja az azelőtt imádott nehéz ételeket sem. Régebben minden apróságon felhúztam magam, mindent én akartam intézni mások helyett, talán, mert nem bíztam másokban... Felesleges dolgokra pazaroltam az energiámat.

Megtanultam egy kicsit önző lenni, élvezni az élet minden percét, észrevenni a jót, a szépet.

Útkeresésem

A kezeléseket követően kerestem azokat a lehetőségeket, ahol hozzám hasonlóakkal találkozhatok. A Támaszadó Szolgálatnál voltak programok, előadások, és rákbetegekkel foglalkozó csoportterápiák. A kerületünkben a művelődési házban a kézművességet, üvegfestést, decoupage-t is probálgattam, amit azóta is csinálok. Elvégeztem az agykontrollt és a gyógyító tanfolyamot is, ahol megtanultam: minden az agyban dől el. Ha meg akarok gyógyulni, azt nem mástól kell várnom, hanem rajtam múlik. Zeneterápiára, pszichodráma csoportba is jártam, ahol olyasmit is ki tudtam adni, „kisírni” magamból, amiket azelőtt elzártam.

Kerestem olyan csoportot, de hiába, ahol én segíthetnék másoknak. Szerettem volna átadni másoknak, hogyan gyógyultam meg: itt vagyok példának, merítsetek erőt belőlem!
Az interneten találtam egy mellrákkal kapcsolatos fórumot. Ez nem arról szól, hogy panaszkodunk, hogy kinek mi baja van, hanem egyszerűen hasonló problémájú emberek beszélgetnek a mindennapokról. Itt elmondhatom, ha valami bajom van, mert mindenki tudja, miről beszélek. Aki már volt olyan helyzetben, mint én, félszavakból is ért, nem közhelyekkel válaszol. Velük azóta is rendszeresen találkozunk.

Ide nézzetek, meggyógyultam!

Három éve a tévében láttam egy rákbeteg nőkből álló hastánc csoportot. Felkaptam a telefont és a következő héten már ott voltam az órán. Ott mindenki elfelejti a baját, nőiesnek és szépnek érzi magát. Azelőtt sokkal szégyenlősebb voltam. Időnként fellépünk egy-egy egészségnapon, és már az első sorban is jól érzem magam a színpadon.

Nemrég megkeresett egy cég, amelyik műtött mellű nőknek gyárt különleges fehérneműket, hogy vegyek részt egy divatbemutatón. Úgy éreztem, igenis van értelme annak, hogy végigmenjek a kifutón, és megmutassam: ide nézzetek, én meggyógyultam, ezt az egészet így kell viselni!

Ez a betegség sok jót adott. Egy jel volt arra, hogy elrohanunk az élet mellett. Nemrég kirándulás közben egy fasorra bukkantunk, olyan boldogság fogott el, hogy megöleltem egy platánfát. Nekem azelőtt ilyesmi eszembe se jutott volna.

Üzenem minden nőnek!

A hétköznapi kis csodák bennünk vannak, ha figyelünk rájuk, és nem pazaroljuk el az életünket. Nagyon fontos, hogy járjunk mammográfiai ellenőrzésre, akkor is, ha semmi baj nincs. Közhelynek tűnhet, de én tudom, hogy oda kell figyelni rá, mert az időben felfedezett rák gyógyítható.

Tizenegy évvel a diagnózis után, gyógyultan, tapasztalatból mondom: az élet szép, tartsuk meg ilyennek! Rajtunk is múlik!



Hozzászólások

ovics Erika, 10. 09. 2008 16:35:20 MEGGYÓGYULTAM!
Ezzel a befejező résszel teljes a történetem. Senki ne adja fel,van értelme az életnek.Az élet szép,ne menjünk el mellette,használjuk ki minden percét okosan. Erika
@


Kapcsolódó cikkek

Sosem mondtam! (1)

Ovics Erika

Hiszem, hogy a kimondott szónak ereje van.

2008.9.2.  4   

A rovat további cikkei

Nincs kinek

Kovács Márta

Nehezen viselem, ha nem vesznek rólam tudomást.

2014.4.16.   


Hős

Kovács Andrea

Van egy betegség, amelynek ha csak kimondják a nevét, összerándul az ember.

2011.7.20.   


Előzzük meg a mellrákot!

Halász Kata

A mellrákról nem lehet eleget beszélni, ezt mutatják a statisztikai adatok is:

2010.10.19.   


Nyugodj békében!

Póda Erzsébet

Végső búcsú kolléganőnktől, barátnőnktől, Fülöp Évától (1978-2010).

2010.4.19.  9   


Műtétek, műtétek (5)

Prikryl Vera

Tavaly azzal fejeztem be a történetemet, hogy soha többet nem írok, akármi történik is velem.

2010.4.14.   


Csodaszép tavasz

Krajcsi Erzsébet

Az a csodaszép tavasz! Lesz-e olyan még egyszer? Zöldelltek a fák, sok már virágba is borult, és azok az illatok…!

2009.3.28.  3   


Műtétek, műtétek (4)

Prikryl Vera

Sajnos a sors úgy hozta, hogy folytatnom kell a történetemet.

2009.2.24.  5   


Műtétek, műtétek (3)

Prikryl Vera

Mikor szavakba öntöttem történetemet és harcomat az emlőrákkal, még nem gondoltam, hogy folytatást is fogok írni.

2009.2.5.  5   


Anyu, apu, mi és a rák

Fodor Tekla

Hatodikos voltam, amikor kimondták a kegyetlen diagnózist.

2008.11.14.  2   


Soha ne keseredjünk!

Bozsó Ilona

Tavaly augusztusban a mammográfián derült ki, hogy több kisebb daganat van a jobb mellemben.

2008.10.20.  3   


Diagnózis: petefészekrák (2)

Fülöp Éva

Mintha az első adag kemoterápiás infúzió még jót is tett volna nekem…

2008.9.20.  4