A nő örök (1)

Kiss Adrienn Éva 2014.3.18. 4:45

A nőiség és a nőiesség egyidős a létezéssel.

A nőiség és a nőiesség mindannyiunkban ott van, ám mindannyiunknál másképp, más formában jelenik meg.
Ahány nő, annyiféle.
A most következő beszélgetés első részében négy különböző generáció szemszögéből mutatja be a nőiséget, a nőiességet.

Szerinted milyen tulajdonságoktól nő egy nő?

Blanka (24): Mivel a külsőt alapvetően mindenki máshogy ítéli meg, kezdjük a belsővel. Számomra egy igazi nő: talpraesett és rafinált – persze a jó értelemben. Érzelmi intelligenciája fejlett, eszes és vidám, empatikus és fogékony, és miközben ezeket mind egyszerre éli meg, van benne mégis valami játékos könnyedség és derű. Ez a könnyedség a külsőben is fontos, de csak a saját véleményem alapján: a nő ápolt, igényes, közben megmarad természetesnek. Úgy vonzó és szexi, hogy az sosem túl sok vagy közönséges. Ki tudja használni és hangsúlyozni az előnyeit, adottságait, és jól érzi magát a bőrében.

Adél (34): Az első dolog, ami erről eszembe jut az Csernus Imre „A nő” című könyve, amiben sok érdekesség van. Persze többnyire általánosítás, és pontosan erre a kérdésre, hogy mitől nő egy nő, nem derült ki a válasz. Legalábbis számomra. Azt gondolom, hogy a nő egy olyan csodagyümölcse a természetnek, amely akkor édes, ha jól érzi magát a bőrében, jó példával szolgálhat gyerekeinek, kedves és odaadó, szeretni tudja az őt körülvevőket, és azok viszont tudják szeretni őt.

Évi (44): Szerintem egyaránt fontos a külső és a belső is. Az ápoltság, a szolid smink, az alkalomhoz és életkorhoz illő öltözködés elengedhetetlen. Ezek mellett nagyon lényeges a külső és a belső harmóniája, szerintem ez a nőiesség legfőbb ismérve. Fontos az arany középút, és egy kis titokzatosság mindig vonzó lehet.

Ibolya (54): Véleményem szerint a nő születésétől fogva folyamatosan alakul. Megszületik, és már megvannak a nőies alapok, ám az évek során ehhez a környezete, a neveltetése és a visszajelzések is hozzátesznek. Nagyon fontosak a külső jegyek is, amikkel sokat lehet alakítgatni odafigyeléssel, ízléssel, öltözködéssel. Egy nőnek soha nem szabad elveszítenie önmagát, pláne nem közönségesnek vagy ízléstelennek, trágárnak lenni.

A legtöbb nő hiúsági kérdést csinál az életkorából. Sőt vannak, akik rettegnek az olyan számoktól, mint a 30, a 40 és az 50. Milyen tapasztalatok vannak ezzel kapcsolatban?

Blanka (24): Valóban elég sokszor találkozom nőkkel, akik rettegve gondolnak a korra, még ha csak negyvenévesek is. Valószínűleg minden nőben megfordulnak ilyen aggodalmak, legalább néhányszor életük során. Érthető. A nők dolga évszázadokon át a tetszés és tetszeni vágyás volt, a fiatalság jegyei pedig mindig vonzóak lesznek. Azonban azt figyeltem meg, hogy főleg olyan nők rettegnek az idősödéstől, akik vagy nincsenek rendben magukkal, vagy párt keresnek idősebb korban (és nincsenek rendben magukkal), vagy boldogtalan kapcsoltban élnek (és nincsenek rendben magukkal). Hiszen ha egy nő kiegyensúlyozott és boldog, akkor egyrészt ez szó szerint megszépíti, megfiatalítja. Másrészt minden életkorát maximálisan megéli és kiélvezi. Ha pedig egy szerető férfi van az oldalán, aki szintén nem a korától, vagy a pénztárcájától férfi, akkor végképp semmi ok az aggodalomra.

Adél (34): Szívesen megmondom mindenkinek a koromat, ha erre kerül sor. Mikor harminc lettem bevallom őszintén, picit elgondolkodtam. Legfőképpen nem akartam elhinni, hogy már harmincas vagyok. Valahogy nem találtam magam ebben a harmincasban. Valószínű, azért nem, mert gyerekként mikor azt hallottam valakiről, hogy harmincéves, azt gondoltam „húúúú, de idős ez már”. Na, jó ezt nem épp ilyen finoman fogalmaztam meg. Én pedig nem éreztem magam abban a „húúú, de idős ez már” szerepben. Hanem épp ellenkezőleg: az „ugyanolyan fiatal vagyok még” gondolat járta át az agyamat. Most 34 évesen azt mondom, hogy az ember mást és mást tapasztal meg minden életkorában, és ez a 30-35 egy fantasztikus szakasz. Ennyi idősen másképp élek meg egy barátságot, másképp nevelek gyereket, vagy éppen másképp leszek szerelmes, mint mondjuk a tízes- vagy a húszas éveimben. Kíváncsian várom, hogy mi lehet a nagy rejtélye a 40-esnek vagy az 50-esnek, mert biztos, hogy másképp látjuk a világot, ha már benne vagyunk.

Évi (44): Nálam a kerek, negyvenes évszám volt az első, amikor furcsa érzés fogott el. Ekkor foglalkoztatott először az öregedés gondolata. Hetekkel a születésnapom előtt e körül forogtak a gondolataim. Amikor eljött a nap, reggel belenéztem a tükörbe, majd megállapítottam, hogy semmi nem változott, és a hetek óta tartó nyomasztó érzés azonnal meg is szűnt.

Ibolya (54): Én nem érzem, hogy öreg lennék, szerintem a gondolkodásom és az életvitelem sem más, mint a fiatalabb nőtársaimnak. Soha nem zavart az életkorom, természetesnek veszem az idő múlását.

Mi jut eszedbe, ha azt hallod: önmegvalósítás?

Blanka (24): Kihozni magunkból a maximumot, kiteljesíteni a bennünk lakó személyiséget és lelket, és beteljesíteni a sorsunkat.

Adél (34): Az önbizalom jut eszembe: a világot nem mi alkotjuk, de a világunkat formálhatjuk. Nem egyszerűek az élet útjai, de haladni kell mindig, előre nézve, a jövőt szelni és a múltat elhagyni.

Évi (44): Manapság elsősorban a karrierépítésre gondolhatunk. Az én véleményem viszont az, hogy sok nő életében ez a fajta önmegvalósítás csupán a társadalom elvárásai miatt alakul ki. Az én életemben első helyen az anyaság áll, és állt mindig is. Én ebben tudtam kiteljesedni. Amióta viszont a gyerekeim nagykorúak lettek, előtérbe helyeztem a saját magammal kapcsolatos dolgokat. Az önmegvalósítás folyamata nem feltétlenül köthető egy életszakaszhoz, mindenkinek más és más időben jön el. A munka, a család és személyes fejlődés terén is elérhetjük, amire vágyunk, de ezek a periódusok felcserélődhetnek.

Ibolya : Ha egy nő nem rendeli alá magát teljes mértékben a családjának, és nem mindig csak másokat helyez maga elé. Fontos, hogy találjunk lehetőséget a saját érdeklődésünknek megfelelő kikapcsolódásra, feltöltődésre.

Te mitől érzed magad igazán nőnek?

Blanka (24): Amikor önmagammal harmóniában élek, kihozom magamból, ami bennem rejlik, kívül-belül „én” vagyok. Kihasználom a külső adottságaimat, hagyom, hogy a belsőm sugározzon, és boldog legyek.

Adél (34): Ha „anyának” szólítanak, ha „drágámnak”, „tisztelt hölgyemnek” vagy akár „te lánynak”. Mindegyikben megtalálom a nőt magamból.

Évi (44): Ez az érzés leginkább ekkor erősödik fel bennem, amikor a férjem érezteti velem. Lehet ez egy bók, vagy akár csak egy pillantás formájában is megnyilvánulhat.

Ibolya (54): Attól, hogy nőiesen tudok öltözködni, és a külsőm tükrözi a bennem lakozó nő személyiségét. De az is hasonló érzés, amikor a férfiak tisztelettel kezelnek.

(Folytatjuk)