Bizalom

Száz Ildikó  2012.3.19. 6:40

Egy teaházi beszélgetés margójára.

Barátokkal véleményt, eszmét cserélni egy csésze dióstea mellett, kényeztető érzés. Hosszasan élvezem, ahogy lustán belecsorog a méz a teába, majd kiskanalanként adagolom a tejet. Szeretem nézni, ahogy a tej nem olvad össze azonnal a barna lével, hanem előbb finom körtáncot lejt.

Pont úgy, mint amikor arról beszélgettünk a teagőzben egy kedves barátnőmmel, hogy mi az elsődleges egy kapcsolatban. Egymás szeretete, tisztelete, megbecsülése, egymás értékeinek felismerése... soroltuk. De mintha a dióstea illata még magasabbra repítette volna a gondolatokat, egy ponton leálltunk. Nem fokoztuk tovább a dolgokat, és nem soroltuk a fel nem sorolhatót. Haszontalan kis filmkockák peregtek le előttem: jelentéktelen jelenetek az életből, munkahelyi, baráti és otthoni élmények. Egy volt bennük a közös, egy volt a fontos: a bizalom. Nem akartam meggyőzni a másikat, de most is úgy gondolom, hogy a korábban felsoroltak elé tolakodik, és elsőbbséget élvez a feltétel nélküli bizalom. Megtanultam. Mert a gyerekkori barátok nagy része távol él tőlem, bizalmi barátság a miénk, sosem szolgáltattuk ki egymás titkait. A házasság idején is voltak hetek, amikor a másik határokon túl, több száz kilométerre az otthontól vállalt munkát. Nem maradt más, mint bízni, hogy a családért dolgozik, és alig várja az újbóli találkozást. A szüleimtől távol, kórházi ágyon, messzi iskolában is megmaradt a bizalom, mert jó volt az alapozás. Megértettem, mi a dolgom, és hogy a család nevén, becsületén sosem eshet szégyenfolt.

Érzelmileg ahhoz merünk kötődni, akiben megbízunk, a többi csak puhatolódzás, ismerkedés, szemlélődés. A nők annak szeretnének csókot adni, igent mondani, verset felolvasni, gombot felvarrni, finom vacsorát főzni, és azzal együtt szeretnének gyereket vállalni, akiben feltétel nélkül megbízhatnak.

A barátban sosem lenne szabad csalódni. Kevés fájdalmasabb dolgot ismerek ennél. Ha bizalom van, akkor a csend sem félelmetes. A barát, a szülő, a kedves csendbe burkolódzó hallgatása nem ellenünk van.

Kiforr a félelem, elhalkul a belső csatazaj egy jól időzített csend idején...

Hozzászólások

@

Küldés