Tetovált nők II.

Póda Erzsébet 2015.4.10. 1:55

Ankétunkban tetovált nőket kérdeztünk a miértekről.

Az ankét kérdése:
Miért és mikor döntött úgy, hogy tetováltat a testére, miért éppen azt a tetoválószalont, -mestert és azt a mintát választotta, miért éppen arra a testrészre, amelyikre, és mit jelent számára ez a szimbólum?

Boledovič Mária (32), idegenforgalomban és vendéglátásban dolgozik, főként külföldön (Felvidék)

Nagyon fiatalon döntöttem úgy, hogy szeretnék egy tetoválást. Mivel a iskolaidő alatt sokat rajzoltam, így magam rajzoltam meg az első tetoválásomat. Ez egy ornamentum, a derekamnál, és már jóval a tetoválás előtt eldöntöttem, mi lesz az és hova kerül.
Mivel túl fiatal voltam, édesanyám érthetően ellenezte, de a tizennyolcadik születésnapomra végül tőle kaptam ajándékul a tetoválást. Ez még kozmetikai tetoválás volt, mert úgy érezte, majd csak átmegy rajtam a tetoválási mánia, és addigra pont eltűnik a minta is a testemről. Ez azonban nem következett be. Két év elteltével áthúzattam egy barátommal a kozmetikai tetoválást, ami ezáltal örökre a testemen marad. (Ő akkor már öt éve a jó barátom volt, ismertem a munkáit, tetszettek, és bíztam benne.) Igaz, édesanyám számára csak nyolc évvel később derült ki egy karácsonyi ebéd alkalmával, véletlenszerűen: a nővérem elszólta magát. De addigra már mindenki jót nevetett rajta. Ez a tetoválás végül is a saját művem, benne van az énem, fontos számomra, mivel mindig is – hogy úgy mondjam – bonyolult volt a kapcsolatom az édesanyámmal. Főleg korábban: meg kellett tanulnunk egymásra figyelni és elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Nehéz és hosszadalmas folyamat volt, de sikerült. Ez az ornamentum ennek is a jelképe, ehhez a kapcsolathoz kötöm. Nem bántam meg a döntésemet, sőt mindig is boldoggá fog tenni a tudat, hogy ott van, ahol, és az édesanyámtól kaptam. Olyan, mint egy nyaklánc, amit a szüleinktől kapunk, mégis több, és nem áll fent az a veszély sem, hogy elhagyom vagy elszakad. Tervezek még egy tetoválást, a nyakamra, egy M betűt. A fogadott testvérem Melinda, ezért M. Van ugyan két nővérem, de én találtam magamnak még egyet.

Palkó Emese (29) újságíró (Magyarország)

Huszonnégy éves voltam, amikor a tetoválásomat csináltattam. Először csak a japán motívum került fel a lábfejemre. Amely magyarul körülbelül annyit jelent, hogy „Apa”. Pár hónappal később varrattam köré a lótuszt, amelyet direkt ilyen minimalista stílusban szerettem volna elkészíttetni. A tetoválós srácra pedig teljes mértékben ismerősök által találtam rá. Akkor még nem dolgozott szalonban, így házhoz jött. A mintát azért a lábfejemre szántam, mert szerintem az egy nagyon szép testrész a nőknél, gyönyörűen vissza tudja adni a motívumot. A japán szimbólumot nem is kell magyarázni: édesapa. A lótuszvirág pedig a tisztaságot jelképezi. A kettő egy egészet alkot, a jelentése pedig az, hogy őszintén szeretem és rajongok az apukámért! (Egyébként, amikor elkészült és megmutattam neki, valahogy nem értékelte igazán a gesztust. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és ma talán már értékeli is ezt a fajta megnyilvánulásomat.)

(Folytatjuk)