A nő szerintem

Lantódy Andrea 2008.3.9. 19:09

Van egy erő, ami sokszor meglepő és kiszámíthatatlan, ami fejlődésünk természetes velejárója, és így életünk része. Ez a változás.

Ha kicsit körbenézünk, rájövünk, hogy örök változás kísér mindent és mindenkit. Benne élünk, hisz ami tegnap még ismert és jó volt, az mára már el is felejtődhet, ami tegnap még ritka jelenségnek számított, mára már gyakorivá is válhat.

Elég megcsodálnunk a természet állandóan körbeforgó játékát, s láthatjuk, mindig tud újat mutatni. Elég csak hagyományainkra és szokásainkra gondolni, és tapasztalhatjuk, mennyire más, mint nagyanyáink idejében. A változás ott van az emberi kapcsolatok, értékek megélésében is, a barátságban, a szerelemben, a házasságban. Miért pont a nőt, a női szerepet kerülte volna el a változás szele?!

Nő. A lázadó. Aki nem tűrte tovább „csak” háziasszonyi és gyermeknevelői szerepét, s önmegvalósítási és függetlenedési vágyának engedve újabb kart növesztett magának, hogy a karrierjét is építgesse.
Nő. A teherbíró. Aki kénytelen volt kilépni „csak” háziasszonyi és gyermeknevelői szerepéből, és munkába állni, hogy az élet könnyebb és élvezhetőbb legyen neki és családjának.

Melyik a kettő közül? Mindkettőben lehet/van igazság, de a lényeg, hogy egy 21. századi nőnek sokoldalúnak kell lennie. Tündéri háziasszonynak, isteni anyukának, őrjítő feleségnek, a munkahelyén pedig sikeresnek. Legalábbis ezt sugározza a nagy hatású média, benne a sztárokkal, s próbálja mindezt elhitetetni velünk, nőkkel.

S hogy mi az igazság? Azt hiszem, ezt önmagunkban találhatjuk csak meg, mint ahogy azt is, hogy mit is akarunk igazán magunktól. Természetes, hogy szeretnénk a kislánykorunkban megálmodott álmainkat és vágyainkat valóra váltani. Természetes, hogy célunk az önmegvalósítás, hisz az ember mindig egyre többre törekszik. A mi feladatunk eldönteni, milyen területen szeretnénk kiteljesedni, illetve milyen sorrendet is válasszunk. Előbb a karrier, csak utána a férjhez menés? Előbb a férjhez menés és gyerekszülés, s majd munka keresése? Vagy kizárólag a gondoskodó családanya és a szerető feleség szerepe lenne a megfelelő?

Egy még önmagát is kereső, huszonéves nőnek hasonló gondolatai lehetnek, így nemhiába írom le ezeket a sorokat. Az biztos, hogy bármelyik úton indul is el valaki, illetve jár rajta, mindegyik, a sok örömpillanat mellett, lemondással is jár. A karrierjét egyengető, ambiciózus nő későn kaphat észbe, és kortársai már a harmadik gyereknél járnak. A férjéről és gyerekeiről gondoskodó nő akaratlanul is háttérbe szorulhat, és saját céljai egyre távolabbinak tűnhetnek. Egy munkáját akarattal előtérbe helyező anya a családjától vonja meg a figyelmet. Valahol valami mindig hiányt szenved. Be lehet foltozni a hiány helyét? Van arra megoldás, hogy teljessé váljon a kép, és ezáltal a nő is? Kell lennie! Talán a sorrend megfelelő választásában rejlik a válasz. Kérdezzük meg magunktól, hogy mit is akarunk igazán, miben van a mi önmegvalósításunk kulcsa! Az anyaszerepben, az imádnivaló feleségben, a munkában? Melyik a legfontosabb a jelenben?

Persze a jelent a körülmények is befolyásolják, és nem biztos, hogy minden úgy működik, ahogy azt mi elképzeltük. De ha már tudjuk a választ, akkor kereshetjük a lehetőségeket is annak megvalósítására. Ha esélyt látunk változtatni a helyzetünkön, akkor miért ne tennénk meg?!

Nők vagyunk, akik nap mint nap bebizonyítjuk az élet számos területén, hogy mekkora lelki és fizikai erő van bennünk, hogy mennyi tartalékenergiát rejtegetünk tarsolyunkban. Mi, a „gyengébb” nem képviselői. S ha mindezt férfitársaink is elismerik, ha tisztán látják női létünk sokoldalúságát, s támaszként állnak mellettünk, akkor a női szerep kiteljesedése, bármely téren is, sokkal egyszerűbbé és könnyebbé válhat.