Kivételes emberek

Száz Ildikó 2013.5.28. 4:35

A szívességbankban napi szinten megfordulunk, egymásnak adjuk a kilincset.

Ennek az intézményrendszernek is vannak azonban olyan kifinomult és érzékeny területei, ahol kivételes emberekkel találkozhatunk.

A vállalkozó magániskolát nyitott az egyik nagyvárosban. A férfi úgy döntött, munkát ajánl fel az asszonynak, aki évek óta gyógyíthatatlan betegséggel küzdött. A kezelések után – tudván, hogy a nő rendkívül ügyes varrónő –, felajánlotta neki, hogy alkalmazza. Jelmezruha kölcsönzőt nyitott, melyet az alkalmazottnak kellett feltöltenie ötletesebbnél ötletesebb jelmezekkel. Amikor a nő időnként késett a rendeléssel, a munkaadó rácsörgött: kérte, hogy ne adja fel, dolgozzon és alkosson. Nem anyagi segítséget, nem élelmiszer és ruhacsomagot adott egyfajta alamizsnaként, hanem arra „kényszerítette”, hogy ismét fedezze fel magában az álmodót, az alkotót, a tervezőt. Munkáját természetesen a megegyezés alapján megfizette, így az asszony állandó bevételhez jutott, és egyre nagyobb öröme telt a varrásban.

Voltak mélypontok, amikor késett a megrendelt ruha, amikor az asszony ismét magába zuhant, de ilyenkor a munkaadó felhívta telefonon, kérte, követelte a rendelt darabot. Sajnálat helyett újabb és újabb impulzusokkal igyekezett szinten tartani őt. Egy állásbörzén ismerkedtem meg a nő egyik sorstársával, aki a betegsége után magára maradt, komoly megélhetési gondokkal küzdött. Kezdetben nemezképeket, később tarisznyákat, mobil-tartókat, ruhadarabokat kezdett el készíteni. Azok, akik tőle vásároltak, csodálták, dicsérték a munkáit.

Van, aki önzetlenségből választja azokat a látáskárosult masszőröket, könyvkötőket, seprűkészítőket, akiknek a munka jelenti az életben maradást, az integrációt, a társas kapcsolatokat... Egyfajta kiút ez a kiúttalanságból, bezártságból és kiszolgáltatottságból.

A sérüléssel, betegséggel élők kiszolgáltatottsága különféle reakciókat válhat ki bennünk. Önzetlenségből jelesre vizsgázunk, ha észrevesszük, hogy segíteni úgy is lehet, hogy abban írmagja se legyen a sajnálatnak, lebecsülésnek, mellőzésnek. Némi nyitottsággal értékelhetjük mindazt az értékeset, amivel meg akarnak ajándékozni bennünket.