A magyar poézis klasszisa

Cseh Gizella  2009.12.4. 4:51

Száz éve született Radnóti Miklós (1909–1944)

„Oly korban éltem én e földön,/ mikor az ember úgy elaljasult…” (Töredék)

A 2009-es esztendő a magyar irodalom történetének még egy jelentős, kerek évfordulóját rejti. Idén május 5-én múlt 100 esztendeje, hogy a 20. századi magyar poézis egyik klasszisa, az akkor még Glatter Miklósként anyakönyvezett, később Radnóti Miklósként ismertté vált költőóriás megszületett. E „cselekedetének” egy életre szóló, lelkiismeret-furdalást okozó ára volt; édesanyja, az alig 28 esztendős Grósz Ilona és ikertestvére halála. Az apa, Glatter Jakab textilügynök ezt fiának soha nem tudta megbocsátani, amely fájdalom és emlékezet ihlette a későbbi Ikrek hava című Radnóti-gondolatsort. És gyakorlatilag szinte majdnem a teljes költői életművet.

Radnóti Budapesten, a Szemere utcai elemiben, a Markó utcai főreáliskolában és az Izabella utcai felső kereskedelmi iskolában végezte középiskolai tanulmányait. 1927 júniusában érettségizett. Közben meghalt édesapja, ily módon Grósz Dezsőhöz, anyai nagybátyjához került.

1926 őszén megismerkedett leendő feleségével, Gyarmati Fannival. 1927–28-ban elvégzett egy tanévet a csehországi Liberec textilipari főiskoláján, majd onnan visszatérve nagybátyja nagykereskedésében helyezkedett el. 1929-ben barátaival Jóság címmel önálló antológiát jelentetett meg, amelyben Radnóti már tizenkét verssel szerepelt. Decemberben gimnáziumi különbözeti érettségi vizsgát tett annak érdekében, hogy felsőoktatási tanulmányokat folytathasson. 1929–1930-ban részt vett a Kortárs című, avantgárd szellemiségű folyóirat megalapításában és szerkesztői munkájában. Ősszel beiratkozott a szegedi Ferenc József Tudományegyetem magyar–francia szakára.

1933-ban szerzett diplomát, majd 1934-ben – ugyancsak a szegedi egyetemen – a bölcsészettudományok doktorává avatták. Kaffka Margit művészi fejlődése című doktori értekezését az egyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézete és Művészeti Kollégiuma is megjelentette. A Nyugat harmadik nemzedékének munkatársa lett.

Radnóti 1935 nyarán vette feleségül Gyarmati Fannit, s Budapesten, a Pozsonyi út 1. számú házban béreltek lakást. A költő az 1930-as években többször járt Párizsban. E tanulmányútjai és műfordítói tevékenysége nyomán jelent meg a Vas Istvánnal közösen fordított Guillaume Apollinaire-kötet. Mindeközben elnyerte a Baumgarten-díjat.

1940-ben megtapasztalta az első munkatábort; Szamosveresmarton és a tasnádi büntetőtáborban dolgozott. A benyomások munkakedvét el nem vették, de a félelem nyomán „látni kezdett”. 1941-ben sajtó alá rendezte József Attila fiatalkori verseit. 1942-ben újabb munkaszolgálatos behívót kapott; többek között a hatvani cukorgyárban dolgozott.

1944-ben újabb munkaszolgálatra hívták be. Az ukrán fronton teljesített szolgálatot. Radnóti egységét 1944 májusában a szerbiai Bor melletti munkatáborba vezényelték át. A költő ekkor verseit egy kis noteszbe jegyezte fel.

Augusztus végén Győr mellé irányították. A már járni is alig tudó költőt a győri kórházba küldték. Mivel a várost éppen bombázták, emiatt az intézmény nem tudta fogadni. Ezt követően Radnótit a Győr közeli Abda község határában társaival együtt agyonlőtték, és egy tömegsírba temették. Tetemét 18 hónappal később exhumálták, ekkor találták meg zubbonya zsebében noteszét, benne utolsó verseivel.

Ecce Homo! – mondhatjuk mintegy 100 év távlatából parafrázisként életére és halálára. Nála emberségben „nagyobbnak” csak hitvese bizonyult, aki a mai napig viseli Radnóti Miklós nevét – és őrzi emlékét.

Tegyük ezt egy néma főhajtással mi is.

Hozzászólások

@

Küldés