A rombolás géniuszának diadala (2)

Cseh Gizella  2009.9.9. 4:58

Az 1860-as években változás történt Zichy Mihály művészetében.

Egyre nagyobb teret kapott nála az irodalmi illusztráció. Megfestette a Hamlet, a Don Juan, a Werther vagy a Mazeppa jeleneteit. Több illusztrációt készített Puskin műveihez. Az 1860-as évek közepétől több mint két évtizeden át foglalkoztatta Lermontov Démon című elbeszélő költeménye, amelyet számos, Oroszországban igen népszerűvé vált kompozícióval illusztrált.

Théophile Gautiers, a neves párizsi kritikus meghívására Zichy 1862-ben, majd 1871-ben nagyobb nyugat-európai körutazást tett. Művészetében a korábbi szatirikus életképeket romantikus, borzongató (Sírrablók), melodramatikus (Az anya sírja), mitologikus (Nimfát rabló faun), moralizáló (Uzsorás) és a barokk hagyományait felelevenítő (Mulató társaság) témák váltották fel. Ekkortól foglalkoztatták Zichyt a történeti tárgyak is, így a francia történelem eseményei (Richelieu áldása), vagy az ivászattal foglalkozó jelenetek körébe tartozó Falstaff-variációk. Ekkoriban filozófiai igényű történeti témák is megjelennek életművében, mint például a Zsidó mártírok, az Autodafé, a Luther látomása vagy A Messiás című művek.

1874-ben felmentését kérte a cári szolgálat alól és Párizsba költözött, ahol mozgalmas társadalmi életet élt. Ugyanakkor tevékenyen rész vett a Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet – a Párizsban élő magyar kisiparosok szervezete – munkájában, amelynek később elnöke lett. E szellemi környezet ihletettségének köszönhetően Zichy 1878-ra befejezte festői életművének egyik legnagyobb vállakozását. A Démon fegyverei (más címmel A rombolás géniuszának diadala) egyszerre történelemfilozófiai allegória és aktuálpolitikai programkép. A bolgár–török háború pusztításáért az aktuális katonai nagyhatalmak vezetőit (II. Sándor cár, Vilmos császár, III. Napóleon) és a pápát felelőssé tevő mű háború- és egyházellenes állásfoglalása bemutatásakor politikai botrányt okozott, olyannyira, hogy a tiltakozások hatására Zichy kénytelen volt visszavonni a párizsi világkiállítás hivatalos tárlatáról.

Párizst elhagyva 1880-ban szülőfalujában, Zalán telepedett le – családja már 1866 óta itt élt –, ahol újabb műveket festett, de ezek sem hozták meg a várt sikert. E kudarcok visszavonulásra késztették, és mindinkább az irodalmi illusztrációban találta meg a képességeinek legjobban megfelelő műfajt. Még Párizsban kezdett hozzá Goethe Faustjának illusztrálásához, amelynek rajzai 1878-ra készültek el.

1881-ben hosszabb ideig Grúziában tartózkodott. Az itt töltött időszak és történései nyomán talán nem túlzás azt állítani, hogy a grúzok még ma is nemzeti festőjükként tisztelik, merthogy híres nemzeti eposzukat, Rusztaveli Tigrisbőrös (más fordításban: Párducbőrös) lovagját Zichy illusztrálta, majd a grúz nemzetnek ajándékozta. Tbilisziben tiszteletére köztéri szobrot állítottak, és utcát neveztek el róla.

Legnagyobb magyar vonatkozású vállalkozásai közé tartozott Arany János balladáinak illusztrálása, amellyel 1897-ben készült el. Zichy 1883-ban visszatért a cári szolgálatba, ahol életműve legszebb grafikáit készítette el. A kalandos életű alkotó 1906. február 28-án halt meg Oroszországban, Szentpétervárott. Budapesten a Műcsarnokban ravatalozták föl, majd a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra (28. parcella). Sírját a Stróbl Alajos alkotta Zichy-mellszobor díszíti.

Műveinek és kéziratos hagyatékának egy része, könyvtára és egyéb gyűjteményei egykori szülőházában, a zalai Zichy Mihály Emlékmúzeumban tekinthetők meg, amelynek kurátora – és egyben a Magyarországon lévő hagyaték és szellemi örökség gondozója és továbbörökítője – a rendszerváltás után Amerikából hazatért dédunoka, Csicsery-Rónay István. (Ugyanakkor az Emlékmúzeum megálmodói és létrehozói 1927-ben Zichy Mihály unokája, Mária Alexandra és férje, id. Csicsery-Rónay István voltak.)

Zichy Mihály életének–pályájának méltó lezárásaként pedig idézzük Ady Endre 1906-ban papírra vetett nekrológjának sorait, amely szerint Zichy „elment egy szabadabb s míveltebb földre, Oroszországba. Szörnyűséges: Zichy Mihálynak Oroszországban kellett élnie és halnia... Gyönyörű, tüzes, gazdag magyar lelkével egyre csak álmodott. És álmodva is látta, mint diadalmaskodik a Pusztítás. Csak elűzött magyarnak és művésznek lehetnek ilyen fájó és hatalmas álmai.”

Hozzászólások

@

Küldés