A világ hét új csodája

Bíró Szabolcs  2007.8.19. 7:51

Nyolc éves szavazás és viták az új csodákról.

Amikor nagyjából egy éve azt a feladatot kaptam, hogy készítsek beszámolót a világ hét csodájáról, még egyértelmű és viszonylag egyszerű dolgom volt. A lista Kheopsz piramisát, Szemirámisz függőkertjét, Artemisz epheszoszi templomát, az olümpiai Zeusz-szobrot, a halikarnasszoszi mauzóleumot, a rhodoszi kolosszust és az alexandriai világítótornyot tartalmazta, és kissé szomorúan, azzal a mondattal fejeztem be a beszámolót, hogy ma már csak egyetlen csodát tekinthetünk meg fizikai valójában: Kheopsz fáraó piramisát. Sőt, már a felséges Nagy Piramis sem a régi, súlyosan megrongálódott az idők folyamán. Tulajdonképpen csoda már az is, hogy átvészelte az utóbbi néhány ezer évet…

Ez a sajnálatos tény késztette még 1999-ben Bernard Weber svájci vállalkozót arra, hogy szavazásra sarkallja az embereket a világ minden tájáról, válasszák meg ők a világ új hét csodáját: hét olyan csodát, amelyet ma is megtekinthetünk teljes fizikai valójában. Természetesen nem lehetett bármire szavazni, szigorúan csak az olyan látványosságokra, melyek rajta vannak az UNESCO listáján, tehát a világörökség részeit képezik. A szavazás nyolc év és több mint húszmillió beérkezett voks után idén júliusban ért véget, több forduló, selejtező után.

A szavazás lezáródott, azóta pedig már elkezdődött egy nagy költségvetésű projekt is, mely az emlékművek 3D képeinek világűrbe juttatását tűzte ki célul. Az UNESCO, művészettörténészek egész hada és különféle szakemberek azóta már megkezdték a sárdobálást, vétóztak tucatjával, szerintük ugyanis nem eléggé objektív döntés alapján született meg a végeredmény.

Nos, ezen azt hiszem, csak mosolyogni érdemes, főleg annak tudatában, hogy az ókori világ hét csodáját mindössze egyetlen ember, a költő Szidóni Antipatrosz egyetlen verséből állították össze, mely így szól:

„Láttam már Babilon falait, melyeken kocsi hajtott,
s láttam Zeusz szobrát, Alpheosz árja tövén,
láttam a függőkerteket, Éelioszt, a Kolisszust,
és valahány Gúlát, mit csak Egyiptom emelt,
s Mauszólosz irdatlan sírját, ám látva a roppant,
fellegekig nyúló templomot, Artemiszét,
mind elhalványult. Mondám: Az Olümposzon innen
láthat-e méltóbbat
Héliosz égi szeme?”

Antipatrosz ugyan világjárónak számított, de csak ókori értelemben, tehát az általa bebarangolt terület messze nem az egész világ volt: Görögország és Egyiptom területén belül járt csak, s az itt látott fantasztikus építményeket foglalta rímelő sorokba. Érdekes, hogy ennek sohasem vonták kétségbe az objektivitását, de húszmillió szavazatot, méghozzá a világ minden tájáról már szubjektív és öntörvényű döntésnek neveznek.

Bárki elgondolkodhat a vitákon, sőt, az internet segítségével könnyen nyomon is követheti azokat. Viszont azt ajánlom, a szócsaták helyett most mindenki dőljön hátra, kapcsoljon be valami kellemes zenét, és csodálja velem együtt az alábbi képeket, eltöprengve az emberi tehetség hatalmasságán.

Most egy percig ne bántsuk egymást, felejtsük el a munkahelyi gondokat, söpörjük le vállunkról az élet terhét, és élvezzük azt, amiről Luis Armstrong egy örökzöldet is írt: a gyönyörű világot.

A győztesek:
Petra, a kőbe vájt város
A római Kolosszeum
A Chichén Itzá-i maja templom
Tadzs Mahal
Machu Picchu az inka város
A kínai Nagy Fal
A riói Krisztus-szobor

Hozzászólások

@

Küldés