Barokk(1)

Bernád Emese  2004.1.23. 16:44

A reneszánsz korát az antik művészet újjászületése, az ember és a földi élet tisztelete jellemzi.

A művészet visszatért minden szépség forrásához, a természethez, és azt hirdette, hogy nem a túlvilági életben kell keresni a boldogságot, hanem itt a földön. Ezen ideák lecsengéséhez, a földi élet harmóniájába vetett hit összeomlásához nagyban hozzájárult a megváltozott politikai helyzet (a Róma elleni francia és spanyol támadások, a török birodalom megerősödése), és a reformációs mozgalmak előretörése, ami támadásra ösztönözte a katolikus egyházi vezetőket.

A katolikus egyház megrendült egyeduralmát és tekintélyét (valamint csökkent jövedelmét) próbálta visszaállítani, amikor életre hívta az ellenreformációt. Támaszra az 1534-ben Loyolai Szent Ignác által alapított jezsuita rendben talált, amelynek az egyház érdekeinek védelme és a téves nézetek üldözése (inkvizíció) volt a feladata. Ténykedésük folytán emberek százai haltak máglyahalált szerte Európában.

A művészi gondolkodásra a hatalmát visszaállító egyház és az abszolút királyi hatalom nyomta rá bélyegét. A barokk kor művésze nem részletekben gondolkodik, hanem mindig rendszert teremt – művét egy nagyobb összefüggés részeként kívánja feltüntetni. Fennáll a művészetek együttese, de nem az építészet a szervező erő, hanem a díszítőelem. Legjellemzőbb a harsogó teltség, a méretek fokozása, a színpadi hatásra törő elrendezés.

A barokk építészetre a mozgalmas, dinamikus rendszer, a szervezettség és a tervszerűség jellemző. Egységes, de egyben gazdag, változatos téregyüttesek kialakítására törekedtek. A barokk téralakítás jellemző módszere a különböző értékű terek egymás alá, illetve fölé rendelése. A tereket úgy csoportosítja, hogy az uralkodó térmotívumnak rendeli alá a többi teret. A mellékterek elvesztik önállóságukat, az a rendeltetésük, hogy a hangulatilag előkészítsék a hangsúlyos térrészt, felfokozzák a hatását. Ez a templomépítészetben a kupolatér kiemelésében, a többi térrésznél erősebb megvilágításában és gazdagabb kialakításában jelentkezik. A világi építészetben ez a törekvés nyilvánul meg az egy tengelyre fűzött terek sorában (ezt enfilade-nek nevezik), melynél a helyiségek jelentőségüknek megfelelő sorrendben követik egymást.

A barokk palota legjelentősebb tere a belépőt fogadó, tágas előcsarnok, ahonnan díszes lépcső vezet az emeleti díszterembe, amely az épület középtengelyében helyezkedik el és a főhomlokzatra nyílik. A díszterem mindkét oldalához termek sora kapcsolódik. Nagy ünnepségeken a teremsor ajtószárnyait kitárták, így az üvegcsillárokban égő gyertyák és tükrök tovább fokozták a térhatást (és az erő, hatalom, gazdagság látszatát).
(A barokk a 16. század második harmadában alakult ki.)

Hozzászólások

@

Küldés