Fekete Madonna

Jády Mónika  2006.4.1. 19:14

Einsiedeln Svájc leghíresebb búcsújáró helye, és az ország legnagyobb apátsága is itt található.

Benedek-rendi kolostorát valamint a csodatevő Mária-képnek szentelt templomát több ezer évvel ezelőtt alapították. A tizenegyezer lakosú kisváros Schwyz kanton -- amelyről az ország a nevét kapta -- északi részén található, meseszép környezetben.

A vidék első ismert lakója Szent Meinrad volt. A VIII. század végén született és 805 körül került Reichenau híres apátsági iskolájába. Pappá szentelése után két évvel elhatározta, hogy a Szent Benedek Reguláját követő szerzetesek életmódját választja. Az Etzel-hegyen kezdte remeteéletét, majd az Alpok-völgyébe költözött, ahol a mai apátság is áll. (A legenda szerint 948. szeptember 14. napján maga Krisztus szentelte fel Meinrad egykori celláját a későbbi einsiedelni kegykápolnává.)

861. január 21-én két rabló meggyilkolta Meinradot. (A legenda szerint a gyilkosokat két holló üldözte egészen a Zürichi-tó környékéig, a bíró színe elé. Ezért is van a XIII. század közepétől két holló a városka címerében.) Meinrad cellája hosszú ideig üres maradt. 900 után azonban megjelent néhány remete. Közülük Benno volt a legismertebb, aki a cella helyén kolostor építésébe kezdett. Az apátság építését Eberhard, a korábbi strassbourgi nagyprépost fejezte be, és egyesítette a remetéket Szent Benedek Regulája szerint. A székesegyházat 948-ban az Istenanya tiszteletére szentelték. Ekkorra már Meinradot is szentté avatták.

A zarándokok hamar megjelentek. Már II. Ottó császár 972-ben kelt okiratában „szent helyként” említi Meinrad celláját. Einsiedeln idővel nemcsak búcsújáró hellyé, hanem a katolikus tudományosság egyik központjává is vált. Az évszázadok során az apátság könyvtára szintén egyre gazdagabb lett.

A hangulatos városka monumentális kolostora és a hozzá kapcsolódó templom az ország legnagyobb barokk épületegyüttese. A templom előtti téren áll a Mária-kút, mely vizének gyógyító hatást tulajdonítanak. Nem messze a bejárattól található a fekete márvánnyal körülkerített belső kápolna a hársfából metszett Mária-kegyképpel, amely több szakember szerint 1450 körül keletkezett. Alkotóját nem ismerik. Azt sem tudni, hogy az álló gótikus Istenanya-szobor hogyan vált kegyképpé.

1600 körül a Szűzanya és a gyermek Jézus a spanyol udvari viselethez hasonló ruhát kapott, a barokknak megfelelően. Ezt a ruházatot az egyházi év időszakainak megfelelő liturgikus színek szerint váltják ma is. A szobor eredetileg testszínű volt, ám az évek-évtizedek során a gyertyák és olajmécsesek füstje feketére pácolta.

Amikor a kegykép a XIX. század elején restaurálásra szorult, és a művész újra testszínűvé tette, az emberek csalódottan mondták: „-- Ez nem a mi Madonnánk – a miénk fekete.”
Így a restaurátor feketére festette az arcot és a kezet, és ez így is maradt a mai napig.

Hozzászólások

@

Küldés