Theodóra, bizánci császárné

Bernád Emese  2004.3.24. 20:53

A ravennai San Vitale-templom presbitériumának két szemben lévő falát két gyönyörű mozaik díszíti.

A keleti falon Jusztinianusz császár és kísérete, vele szemben pedig Theodóra császárné látható udvarhölgyei körében.
A császár egy aranytálon kenyeret tart (felajánlásként), jobbján udvari főemberei, balján egyházi emberek, köztük Maximianus, Ravenna érseke (akinek nevét felirat is jelzi). A nyugati falon lévő mozaikon a diadémmal ékesített császárnő kezében miseborral teli kehely, mellette udvarhölgyei. A mozaikokat frontalitás jellemzi, az ábrázolt alakok egyforma magasak, az uralkodópárt mindössze elhelyezkedésük, díszruhájuk, drágaköves koronájuk és a fejüket övező diadém emeli ki. Ám Theodóra és Jusztinianusz megjelenítése (azonos testtartás, egyforma pompa) a császár és császárné egyenrangúságát jelzi.

Ki volt ez a nő, aki ebben a nőknek nem éppen kedvező korban ekkora tekintélyt vívott ki magának?
Theodóra valószínűleg Szíriában született, de szülei hamarosan Bizáncba költöztek. Apja elnyerte a medvék őrének tisztét a hippodromban. Az egyetlen, ámde nem hiteles forrás a császárné fiatal koráról a császári hadvezér titkárának, Prokópiosznak tulajdonított Titkos krónika, amely szerint Theodóra először színésznő nővére mellett látta el a szobalányi teendőket, majd hetéraként vagy színésznőként kereste kenyerét. A krónika szerint szeretőjével vándorolt a birodalom tartományaiban, és eközben ismerkedett meg a későbbi császárral. De feltételezhető, hogy politikai intrika kapcsán találkoztak.

I. Jusztinianusz 527-ben lépett a trónra. Bizánc történelmének kimagasló egyénisége volt, uralkodása alatt tovább nőtt a császári hatalom. Legfőbb intézkedései közé tartozott egy polgári törvénykönyv összeállítása, amely a császár korlátlan hatalmát hangsúlyozta, valamint védelmezte az egyházat és óvta a magántulajdont. Leszögezték: az állam, az emberhez hasonlóan részekből áll. Legfontosabb részei a császár és a pátriárka. A köztük lévő összhangtól függ a birodalom jövője.

De a fokozott elnyomás a császár ellen fordította a közhangulatot, és 532-ben kitört a fővárosi nép lázadása, amelyet a felkelők jelszaváról Nika (Győzz!) néven tart számon a történelem. A tömeg fosztogatott, kiszabadította a foglyokat és a császári palota kivételével elfoglalták a várost. Jusztinianusz megijedt és menekülni akart, de Theodóra kijelentette, hogy aki koronát visel, annak nem szabad túlélnie trónja elvesztését. Így az uralkodói pár palotájában maradt. Csellel, a felkelők összeugrasztásával sikerült legyőzni a lázadást. A császárné tekintélye a felkelés leverése után megnőtt, férje társuralkodóvá emelte.

Theodórának nagy szerepe volt a császári hatalom megerősítésében, szigorúan megkövetelte például a leborulást az uralkodó előtt és a lábcsókot. Az előkelő családok (akik a császár ellenlábasai voltak) fiait és lányait rákényszerítette, hogy alacsony sorból származó családok (a császár hívei) tagjaival kössenek házasságot. Szerette a pompát, az ékszereket, a szép ruhákat, nagy gondot fordított szépsége ápolására. És bár kapzsinak, zsarnoknak és bosszúállónak tartották, nem feledkezett meg az adományokról sem. Menedékhelyet alapított a prostituáltak számára, középületeket, templomokat emeltetett.

Hozzászólások

@

Küldés