Nem jó egyedül


Horváth Eszter  2014.8.11. 2:01

Az élet egyik legnagyobb értéke a barátság. Szent és sérthetetlen és örökre szól. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

Nemrég elhatároztam, hogy új életet kezdek, új környezetben, új munkahelyen, és új barátságokat építek. A legnagyobb örömmel vetettem bele magam az új munkámba, és örültem minden új embernek, aki szembe jött velem.

Külföldön dolgozom, egy staffhouse-ban élek, amely kétszintes és 14 lakója van. Fiatalon, tele energiával, boldogan jöttem ide, azt hittem könnyen barátra találok és bizakodva reméltem, hogy a jót keresik majd bennem. Azonban pont az ellenkezője történt. Bármit tettem, ha sportolni, futni voltam, ha dolgoztam, mindig csak a rosszat találták meg bennem. Nem vették észre, mennyire küzdök azért, hogy szóljanak hozzám egy kedves szót, vagy, hogy szeressenek. Alig vártam, hogy elmondjam másoknak az élményeimet, hiszen én éppen új környezetbe csöppentem, és rengeteg új inger ért, azonban senkivel sem tudtam megosztani igazán a tapasztalataimat. Ez nagyon elszomorított, és magamban kerestem a hibát: vajon miért nem sikerül barátra lelnem? Hónapokig tartott ez a vívódás, folyton próbáltam rájönni, hogy mi a baja itt az embereknek. Mindig is tudtam, hogy időbe telik, mire megismerik egymást, de ha még kísérletet sem tesznek erre...? Ha nem boldogok, mikor mosolyogni látnak, ha nem oszthatok meg egy vicces sztorit, vagy a munkával kapcsolatos új élményeket, mégis minek vívódtam és vívódom tulajdonképpen még a mai napig is? Azért mert egy embernek nem jó egyedül. Jó, ha vannak mellette, ha egymás tapasztalatait meghallgatják és eszmét cserélnek. Elkezdenek bízni egymásban, majd pedig szeretni egymást, és a végén barátságot kialakítani. Egy szép folyamat. Mert akiben bízom, azt szeretem is. Akit pedig szeretek, őszinte vagyok vele.


Engem egy kolléganőm azért nem próbált meg megismerni, mert féltékeny volt rám a volt barátja miatt, aki szintén a kollégám. Csak később tudtam meg, hogy ők együtt is jártak. A munkahelyemen egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy valakivel is párkapcsolatot alakítsak ki. Lehet, ez régimódi, de nekem nem ez az elsődleges szempont. Arról nem is beszélve, hogy számomra többet ér egy életre szóló barátság, mint egy párhónapos románc. Próbáltam megismerni a kolléganőmet, minduntalan kedves voltam vele, és mosolyogtam, tűrtem, de aztán teljesen kiborultam. Nem értettem, mi baja van velem? Miért ilyen flegma, miért ilyen gonosz, miért beszél ki a hátam mögött gonoszul, miért nem tud normális ember módjára viselkedni? Miért nem próbál megismerni?

Amikor tudatosult bennem, hogy féltékeny és irigy is rám, az járt a fejemben, hogy lehet valaki ennyire önző? Hogy gondolhat kizárólag magára? Miért nem próbálja magát túltenni a saját kicsinyes, buta elképzelésein? Hiszen egy dolog, hogy mit gondol rólam, a másik dolog, hogy nem is ismer. Miért nem próbál inkább megismerni? Egy ember sem tökéletes. Mindenkinek vannak hibái. Nem értem, miként képes arra valaki, hogy mindig csak a rosszat keresse a másik emberben?

Sokat gondolkodtam azon, hogy miért okoz nekem bánatot és szenvedést, amikor békében, szeretetben és barátságban is tudnánk egymás mellett élni?

Azt vallom, hogy mindenkivel normálisan kell viselkedni. Szépen beszélni, mert emberekből áll a világ, akiknek szívük, lelkük van, és emlékeik. Mert miből áll az élet? Büszkeségből, amit magunk iránt érzünk? Vagy emberi kapcsolatokból?

Az élet egyik legnagyobb értéke a barátság. Szent és sérthetetlen és örökre szól. Én így gondolom. Nekem nincsenek hamis barátaim, vagy hobbibarátaim – nekem barátaim vannak. Igazak. Néhány van csupán, de mindig beszélhetek velük, akármiről. Az élet ritkán ajándékoz meg bennünket igaz barátokkal. Meg kell őket becsülni, szeretni és ápolni velük a kapcsolatot.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Szégyen

Magyar Anett

Számtalan estém ért úgy véget, hogy megvertek. Abban reménykedtem, hogy a férjemnek ízlik a vacsora, hogy a szeretőjétől úgy tér haza, hogy kielégült, és az ágyba vágyik, aludni. Akkor elmaradna a verés, a fájdalom. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

2018.7.17.  3    40


Én és én

Mester Györgyi

Sokan töltik idejüket a munkaügyi hivatalokban, sajnos eredménytelenül. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

2014.8.26.    1


A hőség

Štefkovič Ágnes

Ahogy távolodott a munkahelyétől és közeledett hazafelé, a gondolatai lecserélődtek az otthoni teendőkre. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

2014.7.14.   


Az asszony verve...?

Kopics Anna

Nem várhajuk el a férfiaktól, hogy tiszteljenek minket, ha mi sem vesszük komolyan önmagunkat. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

2014.6.25.  14    2

A rovat további cikkei

Évszakváltás –ruhatárcsere

Huszár Ágnes

Melyik nő ne ismerné az érzést, amikor áll a ruhás szekrény előtt, és nem talál kedvére való göncöt, amelyet felvehetne.

2018.9.4.    4


Arcunk elárulja, milyenek vagyunk

Emberként nem vagyunk egyformák, maximum hasonlíthatunk egymásra.

2018.7.18.    1


Változtassunk!

Rajczi Viktória

Mindenki számára eljöhet a pillanat, mikor úgy érzi: lezárult életének egy szakasza.

2018.7.12.    42


Álmaink nem hazudnak

Póda Erzsébet

Életünk egyharmadát alvással töltjük. Az alvás egy misztikus birodalomba vezet minket: az álmok tündéri vagy lidérces világába.

2018.6.15.    46


Hogyan éljük túl a szakítást?

Faar Ida

A szerelem olyan, mint a háború: egyszerűen, és könnyedén kezdődik, és kínok között sok áldozatot követelve ér véget.

2018.6.13.    21


9 tipp az anyagi stabilitásra

Faar Ida

Pénz. Mindennek az alfája és ómegája, a világ mozgatórugója – hiánya (állítólag a sokszoros megléte is) sok-sok gond és aggodalom forrása.

2018.4.13.    5


A nők közötti barátság

Póda Erzsébet

A női barátságok különleges kapcsolatok: áthatja őket a jellegzetes női gyengédség. Nem is csoda, hiszen számukra fontosak az érzelmek.

2018.2.4.    24


7 tipp a stresszmentes reggelekért

Faar Ida

Vannak napok, amikor arra ébredünk, hogy azt sem tudjuk, a hét melyik napja köszöntött ránk.

2018.1.9.    7