Az asszony verve...?


Kopics Anna  2014.6.25. 3:05

Nem várhajuk el a férfiaktól, hogy tiszteljenek minket, ha mi sem vesszük komolyan önmagunkat. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

Felnőtt életem legnagyobb részét a régiónkon kívül, főleg külföldön töltöttem. Éltem Budapesten, Dubajban, Finnországban, rengeteget utaztam világ különböző tájain. Aztán szerelmes lettem egy muzslai férfiúba, összeköltöztem vele, családot alapítottunk. Ez a hazatérés óriási kulturális sokk volt számomra. Igaz, éltem már itt, de akkor teljesen más szemmel, gyerekként-tiniként tapasztaltam mindent.

A túl személyes kapcsolatot, még számomra ismeretlen emberektől is (hova mész, kivel mész, mikor jössz vissza stb.), az életembe való állandó beleszólásként éltem meg. Mint ahogy a következőket is: A gyerekre miért nem adtad rá a cipőt? Miért van a gyereken cipő? Adjál neki narancsot! Ne adj neki narancsot! A belekóstolás a főztömbe (Miért nem teszel fokhagymát a levesbe?), a benyitás a szekrényembe nem volt számomra annyira sokkoló, mint szembesülni az itteni nők társadalmi pozíciójával. Egy olyan országban élünk, ahol a nő egyenrangú egy férfival. (Persze, nagy tér van a fejlődésre!) Rengeteg lehetőségünk és szabadságunk van, de ezeket nem használjuk ki; az emberekben még mindig él a hagyományos elképzelés a nő pozíciójáról: A nő, amíg pihen, vasaljon!


A legszörnyűbb ebben a felfedezésben az a tény volt, hogy nem csak az idősebb generációk, vagy az alacsonyabb végzettségűek gondolkodnak hagyományosan arról, mit illik és mit nem egy nőnek. Hanem az itteni (t.i. felvidéki magyar) nők maguk – méghozzá tanult, olvasott, utazott fiatal nők is abban a tévhitben élnek, hogy konyhában a helyük, hogy bárkitől engedélyt kell kérni tetteikhez, hogy magyarázattal tartoznak a cselekedeteikért. És ha valaki ezt nem így véli vagy csinálja, automatikusan rossz és elfogadhatatlan.

Néhány példát említenék csak, mert szerintem mindenkinek van saját tapasztalata ezen a téren.

A templomi kórusban énekelek, ahova nagy örömmel indultam el. Még az elején egy kórustársnőm, egyetemi diplomás, harmincas éveiben járó lány megkérdezte, elenged-ea párom a próbákra, nincs-e azzal problémája.
Egy barátnőm férjhez ment, de úgy döntött, a lánykori vezetéknevét meghagyja. Az anyakönyvi hivatal dolgozója, egy fiatal párkányi lány, csodálkozva megkérdezte, hogy ezt a férje megengedi-e?
A minap kimentünk egy másik barátnőmmel babakocsizni a faluba, meleg volt, jól esett a hideg radler amit hoztam. De a barátnőm először vonakodott, hogy a limonádésört elfogadja, mert mit szólnak majd a faluban, hogy mi lányok utcán sört iszunk? Aztán, igaz, elfogadta az üveget, de állandóan körülnézett – nagyon vagánynak (talán lázadónak?) tartotta ezt a tettét.

Ez nagyon, nagyon rossz!

Manapság, mi nők, lehetünk pilóták, vegyészmérnökök, elnökök és katonák. De miután befejeződött az emancipált műszakunk, sietünk haza, hogy férjurainknak elkészítsük a vacsorát, kimossuk és kivasaljuk az ingjeiket, kitakarítsunk, mert ez női munkaha nekem rossz, neked is legyen az.

Falvainkban sétálva megannyi boldogtalan, aggódó nőt látok, akiknek az arcukra van írva a silány sorsuk. Nem elég bátrak, hogy bármit változtassanak, rácsapjanak az asztalra, kimenjenek a barátnőkkel élvezni a virágok illatát. Hogy „bűnbe essenek” egy pohár bármivel, csináljanak valami újat, valamit máskepp, valami gyerekeset, valami bátrat! Hogy teljesítsék álmaikat, ne adj isten kiszálljanak a nyomasztó házasságukból. Ilyen lelkiállapotban nevelik fel gyerekeiket, akik aztán továbbviszik ezt a frusztrációt.

Addig nem is fog változni semmi, amíg mi nők nem döntjük el, hogy a helyzetünknek, az elvárásoknak és a szerepünknek változnia kell! Nem várhajuk el a férfiaktól, hogy tiszteljenek minket, ha mi sem vesszük komolyan önmagunkat. Nem könnyű itt az élet, kevésért sokat kell dolgozni, nagy a nyomás mindenkin, de főleg a nőkön. Viszont azt látom, hogy nem is próbálunk magunkon könnyíteni, felszabadulni, változtatni a hozzáálláson. Az élet még legapróbb örömeit is véteknek, „nem illiknek, mit szólnak majd a falubannak” tekintjük.

Segítsünk magunkon, egymáson, ha máshogy nem, legalább abban, hogy örülünk egymás örömének, sikerének! Elfogadjuk, megértjük a másikat, és nem elítéljük. Mindenkinek könnyebb lesz. Legyünk merészek, merjünk változtatni, és merjünk boldogok lenni! Mert nekünk ez jár!


A cikk írója a facebookos profilunkon (netBarátnő) közzétett felhívásunkra küldte el történetét. A felhívás továbbra is érvényes: bárki elküldheti nekünk saját igaz történetét!



Hozzászólások

RHR, 25. 06. 2014 15:34:57
Söööööört, utcááááán??? Nos, úgy tűnik, hogy itt jelentős problémák vannak!
    
profika, 25. 06. 2014 16:00:44 Re:
Nem sör, radler. Az nem ugyanaz.
, 26. 06. 2014 13:44:39
Nőként sört inni az utcán, gondolom üvegből! Nő-férfi=zsák a foltját
    
Csimbike, 26. 06. 2014 16:03:21 Re:
Fú... még mindig nem érti valaki, mi a különbség a sör és a radler között, pedig ma már az interneten bármi lenyomozható. A radler nem sör. És aki ezt a hozzászólást írta, az valószínűleg már meg is találta a maga foltját. (Szó szerint is értettem)
        
Kata, 26. 06. 2014 20:23:55 Re: Re:
Nem igaz, hogy ezen a radler marhaságon kell rugózni! Nem mindegy??? A radler egy ízesített, pancsolt sör alapú lötty! Egy kicsi stílussal is rendelkező nő se azt, se normális sört nem iszik egyáltalán, nemhogy nyilvánosan, az utcán, dobozból! Szánalmas, hogy valaki attól gondolja magát szabadnak, hogy sörözhet az utcán.
            
KITI, 26. 06. 2014 21:58:39 Re: Re: Re:
Szánalmas ahogy egy sör vagy nem sör miatt kiborul valaki... Szánalmas hogy valaki attól gondolja magát szabadnak hogy nem iszik sört vagy bármi mást az utcán... :D
                
Gábor, 27. 06. 2014 00:04:53 Re: Re: Re: Re:
Sajnos az a baj a mai nőkkel, hogy sokuknak nincs stílusuk. Messze nem attól "szabad" egy nő, hogy az utcán iszik, vagy elmegy "csajos estékre", vagy kórusba jár. Sajnos a cikk írója összegyűjtötte az összes sztereotípiát és példaként állítja fel. Ám ezek leginkább ellenpéldák! Nekem soha nem kéne olyan csaj aki a cikkben felhozott módon fejezi ki a "szabadságát", és soha nem emelnék kezet egy nőre, vagy akarnék egy olyan kapcsolatot, ahol "el kéne engednem" valahová.
            
Sanyi, 27. 06. 2014 15:37:58 Re: Re: Re:
Szerintem tök mindegy, hogy stílusos, vagy nem stílusos, ha sört akar inni, igyon ;) Ennek semmi köze a stílushoz ;)
moncsi, 26. 06. 2014 22:39:09
Szerintem meg az a szánalmas aki nem érti ennek a cikknek a mondanivalóját...
    
Gábor, 27. 06. 2014 00:09:13 Re:
Így van, Moncsi, és szerintem ott vagy köztük te is! :-)
administrator, 27. 06. 2014 07:39:28 Figyelmeztetés
Tisztelt Fórumozók! Amennyiben továbbra is a sértegetés lesz a fő cél, nem pedig egy konstruktív vita, valamennyi hozzászólást töröljük. Adminisztrátor
csucsu, 27. 06. 2014 15:31:28
Nem is értem, miért a felháborodás...ne dugjuk már homokba a fejünket, azt hagyjuk meg a struccnak...azt a nőt, aki sört iszik, meg kell szólni? Miért? Az utcán lehet verekedni, köpködni, felvonulhatnak a melegek, lehet drogozni is, sőt, még nemi életet is élni, de sört inni azt nem? Mondom én, aki nem iszik sört,,,miért rosszabb az, aki megteszi annál, aki sznob? A cikk írója ezt írja: Segítsünk magunkon, egymáson, ha máshogy nem, legalább abban, hogy örülünk egymás örömének, sikerének! Elfogadjuk, megértjük a másikat, és nem elítéljük. Mindenkinek könnyebb lesz. Legyünk merészek, merjünk változtatni, és merjünk boldogok lenni! Mert nekünk ez jár! Ezen kellene elgondolkodni, nem a sörön lovagolni. Mert igaz az, hogy segítünk másokon? Igaz az, hogy örülünk más örömének, sikerének? Elfogadjuk a másságot, úgy élünk, ahogy szeretnénk, vagyis nem hazudunk-e még saját magunknak is? Nem...sajnos. Saját magunkat is becsapjuk. De ha magunk nem változtatunk ezen, más nem teszi meg helyettünk...Ehhez is jogunk van :)
    
Kata, 30. 06. 2014 11:26:39 Re:
Az, hogy nem iszok sört vagy radlert az utcán dobozból az nem mások véleménye miatt van, hanem inkább egy saját érzés. Engem az anyukám úgy nevelt, hogy van amit egy nőnek nem illik. Azt, hogy "elenged"-e a férjed, szerintem úgy kell ma már értelmezni, hogy "nem esik-e neki rosszul" és nem arról van szó, hogy valaki felett a férje hatalmaskodna.
        
Tildi, 13. 07. 2014 09:13:06 Re: Re:
A kérdés, hogy miért esne rosszul egy férjnek, ha a a felesége azt csinálja, amihez kedvet érez? A férjek se szoktak ezen filózni. Megcsinálják, amit akarnak, amihez kedvet éreznek és kész. Kivéve talán csak a papucsokat...
@


Kapcsolódó cikkek

Szégyen

Magyar Anett

Számtalan estém ért úgy véget, hogy megvertek. Abban reménykedtem, hogy a férjemnek ízlik a vacsora, hogy a szeretőjétől úgy tér haza, hogy kielégült, és az ágyba vágyik, aludni. Akkor elmaradna a verés, a fájdalom. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

2016.11.14.  2    28


Én és én

Mester Györgyi

Sokan töltik idejüket a munkaügyi hivatalokban, sajnos eredménytelenül. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

2014.8.26.    1


Nem jó egyedül

Horváth Eszter

Az élet egyik legnagyobb értéke a barátság. Szent és sérthetetlen és örökre szól. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

2014.8.11.    8


A hőség

Štefkovič Ágnes

Ahogy távolodott a munkahelyétől és közeledett hazafelé, a gondolatai lecserélődtek az otthoni teendőkre. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

2014.7.14.   

A rovat további cikkei

A szépség ezer arca

Oriskó Renáta

A világ állandóan változik, mindig más a követendő példa, mások az aktuális trendek.

2017.6.1.    14


Foltok

Póda Erzsébet

Ül a számítógép mögött.

2017.4.26.    9


Magzatvíz

Póda Erzsébet

A magzatvíz vizsgálat – meg ami mögötte van és lehet...

2017.4.24.  1    31


Mindenki függ?

Oriskó Renáta

Ragaszkodás, hozzászokás, nem bírom nélküle állapot, függőség... Azt jelenti, rabjai vagyunk valaminek.

2017.3.24.    21


Megegyezés

Póda Erzsébet

Avagy a női lélek minden anyagiak felett.

2017.3.14.    11


Nellie Bly

Busai Hajnalka Lilla

Azaz eredeti nevén Elizabeth Jane Cochran volt az első női oknyomozó újságíró. A leghíresebb Viktória-korabeli nő, tíz napig élt beépülve egy akkori tébolydában.

2017.3.6.    24


Kényszer és ártalom

Tompa Orsolya

A nők elleni erőszak évek óta beszédtéma. Mindig hallhatunk, olvashatunk róla, láthatunk sokkoló videókat, amelyek a témáról szólnak. Kis házi felmérésünk a témáról.

2017.2.27.    4


Átlagos lányok

Póda Erzsébet

Úgy vagyunk szépek, ahogyan természetesen vagyunk.

2017.2.8.    18