Egy kis szüléstörténelem


Halász Kata  2013.4.2. 4:47

A születés a régi kultúrákban szorosan összefonódott a spiritualitással.

A születés a régi kultúrákban szorosan összefonódott a spiritualitással – egy új élet kezdete, mely összekapcsolja a múltat, a jelent és a jövőt.

A huszadik századig (sok helyen a század közepéig) a szülés otthon zajlott, legtöbbször bábák segítségével, de a középkorban a nők leggyakrabban családtagokat, barátokat kértek meg a szülés levezetésére. Illetve hogy az esemény után segítsenek a ház körül teendők- és a csecsemő ellátásában.

Ebben az időszakban a férfiak elhagyták a házat és a nők vették át az irányítást. A nyugati világban elképzelhetetlen volt, hogy egy nő egyedül, bármilyen segítség nélkül hozza világra gyermekét. A kor asszonyaitól, lányaitól elvárták, hogy tudja, mit kell ilyenkor tennie. Lényegében ez volt az élet egyetlen területe, ahol akkoriban a nők uralkodhattak.

Szinte a szülés megkezdésének pillanatáig a várandós nők megszokott napi feladataikat végezték. Úgy gondolták, hogy a munka elősegíti a gyerek világra jövetelét – nem beszélve arról, hogy a férfiközpontú társadalomban milyen praktikus volt ez a szokás... A nők szinte a szülés pillanatáig ellátták háztartásbeli feladataikat.

A várandós nőt mindenféle mágikus eljárásoknak vetették alá annak érdekében, hogy a szülés minél könnyebb és veszélytelenebb legyen. Fehér lepedővel takarták le az ágyat, különféle edényeket és rongyokat készítettek elő, melyeket később aztán elégettek. Ma már kissé nevetségesnek ható praktikákkal igyekeztek könnyíteni a vajúdó nő fájdalmain: ugrálnia kellett, az ajtót rugdosnia, négykézláb járnia, de volt, hogy a nő passzivitására esküdtek. Ilyenkor a bába, illetve a segítő rokon térddel nyomta a szülő nő keresztcsontját, masszírozták, különböző gyógyfüvekkel kenegették (ezek közül nem egyről kiderült, hogy valóban segítik a méhösszehúzódást), borral vagy pálinkával itatták, a fájdalom erősödése ellen pedig szenteltvízzel védekeztek.

Nehéz szülés esetén kinyitották a ház zárait, kihúzták a fiókokat ezzel szuggerálták a csecsemő mihamarabbi világra jövetelét. Erős vérzés esetén fonállal elkötötték a végtagokat.

A huszadik századig tehát csak a legritkább esetben szültek orvosi segítséggel.

A legprimitívebb társadalmakban a szülő nőt magára hagyták, a közösség általában közömbösen viselkedett a vajúdó nővel szemben. A természeti népeknél a születést a világ legtermészetesebb dolgának tartották és a falu népe aktívan részt vett a gyerek világrajövetelében: táncoltak, imádkoztak és együtt ünnepelték az új életet. Dél-Amerikában megszokott volt a vízben szülés, úgy gondolták (nem hibásan), hogy a víz mozgása masszírozza a testet és elősegíti a könnyebb szülést. Az arab kultúrák hastánca szintén a vajúdás megkönnyítését szolgálta.

A bábamesterség az ősi Görögországban jelent meg először. A bábák nagy tiszteletnek örvendtek, ellentétben a sötét középkorral, amikor orvost csak a legsúlyosabb esetekben hívtak, de mivel az orvostudomány még alacsony szinten állt, ezért az orvosok többet ártottak, mint használtak. A bábák évszázados tapasztalatai alapján kialakult praktikáit (melyek közül sok bizony valóban hasznos volt), az egyház kérdés nélkül lesöpörte az asztalról, mert a módszereket boszorkányságnak tartották.

Mivel a nők otthon és leggyakrabban tűrhetetlen higiéniai körülmények között szültek, ezért magas volt az újszülöttek és az anyák elhalálozási aránya. Gyakran alakultak ki szövődmények, így felmerült a szülés biztonságossá tételének igénye és lassan megjelentek az első szülészeti osztályok. Ahogy pedig egyre fejlettebb lett az orvostudomány és a szülés gyakorlatilag rutineseménynek számított, ismét elterjed az otthonszülés, és egyre népszerűbbek lettek a szülőházak.

A mai kórházak szülészetei is igyekeznek megfelelni az anyák különféle igényeinek. Egyre több és korszerűbb eljárásokkal biztosítják a veleszületett rendellenességek elkerülését, lehetőség van apás szülésre, a csecsemőket már nem különítik el, hanem újszülött és anya szinte az első pillanatoktól kezdve együtt lehetnek.

Egyre több nőt érdekelnek az alternatív szülési lehetőségek. Sok országban a törvény megengedőbb, és az anyákra hagyja a szülés módjának megválasztását. Remélhetőleg hamarosan alig marad olyan intézmény, ahol a nőkre, mint tárgyra, lelketlen szülőgépre tekintenek, és nem lesz olyan nő, akinek nem adatik meg a méltósággal való szülés joga.

Írásunk a www.anyakklubja.network.hu, www.origo.hu/tudomany cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Anyaság - a másik oldal

Palkó Emese

Van úgy, hogy gyerek nélkül is lehet boldog egy nő, érezheti magát teljesnek.

2015.2.25.    43


Kód kioldva

Nagy Csivre Katalin

Emlékszem arra, a pillanatra, amikor életemben először tudatosult bennem, hogy egyszer anya leszek.

2013.4.30.    45


És a gyerek?

Bányai Ilona

Anya, én te vagyok, te meg én vagy!

2013.4.26.   


A szülés időpontja

Kovács Márta

Anyának lenni – csaknem minden nő legfőbb vágya, ebben biztos vagyok.

2013.4.19.   


Lusta vagy fáradt?

Nagy Erika

Két héten belül több örömhírt is hallottam, mégpedig olyanokat, amelyek csodának számítanak.

2013.4.15.   


Én sem akarok anya lenni!

Halász Kata

Most olyan a társadalmi összgondolkodás, hogy elítéli a szülni nem akaró nőket.

2013.4.10.  4   

A rovat további cikkei

Gyermekvállalás fiatalon?

Csepy Enikő

Huszonéves társaim között elég kényes kérdésnek számít a gyermekvállalás kérdése.

2013.4.8.   


Középkorú kismamák

Jády Mónika

Ma már nem megy ritkaságszámba, ha valaki negyvenen túl szüli meg első gyermekét.

2013.4.5.   


Védtelenül és vigasztalanul

Száz Ildikó

Így telt el számomra a várandósság kilenc hónapja...

2013.3.25.  2   


Nem akarok anya lenni!

Hoffmann Anita

Tudatosan gyereket nem vállaló nő vagyok.

2013.3.22.  34   


Gyereket igen, férjet nem?

Nagy Anna

Egy baba hosszú évekre megváltoztatja a nő életét.

2013.3.18.