„Súlyos" problémák


Kovács Márta  2012.10.19. 5:02

A téma kapcsán számba vettem az ismerőseimet, hányan túlsúlyosak közülük.

Tízből öt, tehát a felük, azaz minden második. Ez eddig fel sem tűnt Hát persze, mert nem volt fontos. Általában nem ez alapján ítélem meg az embereket. Sokkal inkább fontos, mit rejt a belső.

Emlékszem magamra, amikor kislány voltam. Mindig túlsúlyos. Már kisiskolásként is. Édesanyám viszont örökké nádszálvékony. Most is fülembe csengenek osztálytársaim gúnyolódó szavai: Anyukád biztosan azért olyan vékony, mert megeszel előle minden ennivalót! Nem hagytam ám magam, többnyire gyerekes verekedés lett a vége. Természetesen bántották a hiúságomat az ilyen és hasonló csípős megjegyzések. Néha kőkeményen elhatároztam, hogy lefogyok, nem eszem több édességet, amit imádtam, bármilyen formában. Bírtam is egészen szombatig – amíg drága jó nagyanyám meg nem jelent a titokzatos süteményes dobozkájával: Na, mit sütöttem nektek?! Ezt meg kell kóstolnod!
Persze, hogy nem tudtam gyerekfejjel nemet mondani. Imádtam a mama sütijeit.

Kamaszlányként már más lett a helyzet. Irigyeltem a vékony, jó alakú barátnőimet, és elkezdtem tenni érte valamit, hogy én is karcsú(bb) legyek. Először is, gyorsan szerelmes lettem, mert hát kell a motiváció. A többi meg már jött magától. Valahogy észre sem vettem, és megváltoztam. Többé-kevésbé eltűntek a felesleges kilók, vagy csak kevésbé zavart. Férjhez mentem és jöttek a gyerekek, magukkal hozva a pluszokat-kilókban is. De ekkor már más volt a helyzet. Most már nem csak magamra kellett figyelnem, hiszen felelős voltam a gyerekek egészségéért is. Ügyelnem kellett mi kerül az asztalra. Nem is volt gond a két nagyobbik gyerekkel. Ők természetesnek vették a mozgást, illetve folyton mozogtak, és velük együtt én is. Nem volt ideje a kilóknak rájuk rakódni. Ha csak tehették kimentek a szabadba, bicikliztek, fociztak, korcsolyáztak.

Más lett a helyzet a legkisebbel. Ő kezdettől fogva nagyon nyugodt kislány volt. Amíg pici a baba, aranyos, ha gömbölyded, húsos combocskái vannak. Vele a gondok akkor kezdődtek, amikor már iskolába járt. Duci kislány volt, mintha magamat láttam volna. Hihetetlen étvággyal fogyasztott el mindent, nem válogatott. Az anyagcseréje viszont nagyon lassú, ez okozta a problémát. Szerencsére időben észbe kaptunk, és keresni kezdtünk valamilyen rendszeres mozgási lehetőséget, mert tudtam, hogy az egyetlen, ami segíthet, hogy mozogni kell! Némi keresgélés után rátaláltunk arra a sportágra, amit szeret, mert sikerélményei vannak, és aminek köszönhetően mára egy nagyon jó tartású, izmos és jó alakú kamasszá fejlődött.

Van egy aranyos, a húszas évei közepén járó, duci kolléganőm. Két éve ismerem, és amióta ismerem, azóta fogyni akar. Enni viszont nagyon ritkán látom. Elmondása szerint kipróbált már ezerféle diétát, és nem kis összeget költött mindenféle csodaszerekre. Sőt, vásárolt egy fitneszbérletet is személyi trénerrel. Na, ez volt csak az igazán kidobott pénz. Egyszer ment el a fitneszterembe. Talán rosszul választott, vagy csak hiányzik a kitartás, nem tudom. Fiatal, független, rengeteg szabadideje van. Mozogni kellene, mondom neki gyakran. Szerintem ez az, ami igazán segíthetne. Tudom, hogy nem egyszerű megtalálni a megfelelő mozgásformát. Ma már ebben is, akár csak a csodaszerekben, óriási a kínálat. Keresni kell, különbem maradnak a problémák: magas vérnyomás, cukorbetegség, és nem utolsó sorban a környezet rosszalló megjegyzései. De hát kényszeríteni senkit sem lehet.

Van egy másik, szintén aranyos ismerősöm. Ugyancsak túlsúly problémákkal küzd, és az ezzel járó mindenféle kellemetlenséggel. Mivel túl van a negyedik x-en, elég komolyak ezek a gondok. Panaszkodik is, sokat, d mégsem tesz ellene semmit. Mehetek hozzá bármikor, mindig a konyhában találom: főz vagy süt valami finomat. (El kell ismernem, nagyon ért hozzá.) Nem vagyok egy elhivatott „térítő” típus, de próbáltam már őt is rábeszélni némi mozgásra. Egyszer-kétszer sikerült is, de nincs benne kitartás. Mivel kedvelem őt, bánt, hogy nem tudok segíteni. És ami a legrosszabb, hogy a kisfia már most, tízévesen, komoly túlsúllyal rendelkezik. És utál mozogni...



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Bárki lefogyhat!

Halász Kata

Dr Pierre Dukan, a híres-hírhedt Dukan-diéta atyja saját módszerének két lábon járó bizonyítéka.

2012.10.31.    5


Nasi, a közellenség

Csepy Enikő

Törtető kollégák, áskálódó kotnyelesek, pletykálkodó szomszédok? Mind semmik ahhoz képest, amit a nasik hoznak a fejünkre.

2012.10.29.   


Édességcsapdában

Faar Ida

Régen a kövérség a jólét, a bőség jelképe volt. Ma már az egészségtelen életmódé.

2012.10.24.   


Tükröm, tükröm

Nagy Csivre Katalin

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem: milyen is az én énképem?!

2012.10.17.    10


Viselősen

Madarász Ildikó

A blúzom alatt diszkréten bújik meg. Alig látható, csak picit dudorodik előre, a mellem alatt pont egy arasszal: a pocakom.

2012.10.15.    30


Pluszméret

Jády Mónika

Hány kiló plusztól mondhatjuk valakiről, hogy túlsúlyos?

2012.10.12.   

A rovat további cikkei

Minden a fejben dől el

Csepy Enikő

Korunk legnagyobb „betegsége“, hogy a külső követelményeknek megfeleljünk – csak épp magunknak ne.

2012.10.11.    7


Fogyjunk egészségesen!

Huszár Ágnes

Kovács Csaba étkezési tanácsadó egy személyre szabott étrendet állít össze a hozzá forduló, fogyni vágyó nőknek és férfiaknak.

2012.10.8.   


Répadilemma

Puha Andrea

Emlékszem, volt egy nap, mikor belenéztem a tükörbe, és eldöntöttem, hogy kövér vagyok.

2012.10.4.    17


Párnácska

Nagy Erika

Sokszor mondják, hogy a kövér ember jobb kedvű, hatalmasakat tud kacagni.

2012.10.1.    4


Súlytalan trendre várva

Szilvási Krisztián

Nem mondom el többször, de legalább egyszer belekezdek. Húsbavágóan.

2012.9.26.    28


Le a vékony nőkkel!

Halász Kata

A női szaklapok dugig vannak edzéstervekkel, diétatippekkel és életmód-tanácsokkal a fogyni vágyó nőknek:

2012.9.24.  3    10