Dél-amerikai napló (2)

Jády Mónika 2008.6.5. 20:10

Másnap reggel buszos városnézésre indultunk.

Bár angol nyelvű idegenvezetést kértünk, egy olyan kisbuszba kerültünk, ahol a lány hét-nyolc spanyol mondat után csupán egy mondatot mondott angolul. A Casa Rosadádáról például csak annyit, hogy ez a rózsaszín ház. Ezért átkértük magunkat egy másik buszba, ahol tényleg angolul folyt az idegenvezetés. A program utolsó pontjaként a La Boca negyed felé vettük az irányt. Az útikönyvek szerint a múlt század 20-as évei óta nem sokat változott Buenos Aires ezen negyede, ahol énekelni kezdték a tangót. (Először volt a dal – az első tangóknak csak címük van, nyomdafestéket nem tűrő szövegüket a helyszínen rögtönözték –, a tánc csak később született meg, eleinte a várakozó férfiak táncolták egymással, később a bordélyházak lányai a kliensekkel.)

A La Boca a nagyváros szegénynegyede volt. Az itteni kikötő dokkjain találtak munkát az olasz halászok, a baszk, horvát és galíciai bevándorlók. Pénzük alig volt, falécekből és hullámbádogból építettek maguknak házat. A kikötőmunkásoknak gyakran természetben fizettek. Néha a hajólakk maradékát kapták meg bér gyanánt – ezzel magyarázzák, hogy a házakat többszínűre festették. A színes emeletes házacskák időközben turistalátványossággá léptek elő, bár többségüket ugyanúgy kikötői munkások lakják, mint sok-sok évtizeddel ezelőtt. A Caminito utca őrizte meg leginkább régi arculatát, ahol állandó festményvásár várja a turistákat.

Talán mondani sem kell, hogy a festmények központi témája a tangó, illetve maga a negyed. Az egyik közeli utcácskában tangótáncosokat is látni, és a zenészek sem hiányoznak. E városrészhez tartozik a La Bombonera, a legnépszerűbb argentin futballklub, a Boca Juniors csaknem 60 ezer férőhelyes stadionja is (nevét bonbonos dobozra hasonlító formájáról kapta).

A bejáratról egyébként nem is gondoltuk volna, hogy egy stadioné, hisz egy szűk utcában található, és kis kétszintes házak veszik körül.

Másnap délután búcsút vettünk Buenos Airestől. Újabb repülőút várt ránk. Előtte és utána pedig hosszú sorakozás a reptéren. Dél-Amerikában ugyanis ahhoz, hogy az országba be, majd onnan kiléphessünk, nyomtatványokat kell kitölteni, majd beállni a kígyózó sorba, hogy átadhassuk az iratokat az ablaknál ülő hivatalnoknak. A reptéri illeték miatt is sorakozni kell (egy másik ablaknál), mert ott az illetéket nem számolják bele a jegy árába, a reptéren kell kifizetni.

(Folytatjuk)