Dél-amerikai napló (6)


Jády Mónika  2008.12.18. 18:37

Következő úti célunk Itaipú, a világ legnagyobb vízierőműve volt.

Egy filmen végignéztük, hogyan jött létre a gigantikus építmény, majd buszba szálltunk, és közelebbről is megszemlélhettük az erőművet, és a lezúduló hatalmas víztömeget. Ahhoz, hogy ez a mű elkészüljön, számos falvat fel kellett számolni. 40 ezer embert telepítettek át. Nekik ez nyilván felért egy katasztrófával. Sok állat és fa ugyancsak áldozatul esett.

Ciudad del Este felé vettük az irányt. E poros határváros talán Paraguay leggyorsabban növekvő városa. 1957-ben alapították, és ma már több mint 100 ezer lakost számlál. Az itteniek többsége először a Paraná folyó fölött ívelő Puente de la Amistad, azaz a Barátság Hídja, majd a vízierőmű építésénél dolgozott. Ma a lakosok főként a csempészáruból élnek – vagy mint csempészek, vagy mint eladók. Amikor Brazíliába tartva áthaladtunk a már említett hídon, láttuk is, hogyan dobálják a vízbe a csempészek a fóliába tekert hatalmas csomagokat, hogy majd a határ túloldalán ismét magukhoz vehessék őket. Rengeteg üzletet és utcai árust láttunk. Amikor a dugóban vesztegeltünk, sorba jöttek a buszunkhoz, és mutogatták a portékájukat. Elég sok időbe telt, mire áthaladtunk a városon. De jóval tovább tartott volna, ha a sofőrünk nem vesz fel egy helyi fiút, aki mutatta az utat, és intézkedett, hogy mielőbb kijussunk a hatalmas forgalomból. Rengeteg autós, gyalogos haladt át a Barátság Hídján, Foz do Iguazuba tartva. E brazil városban egy fergeteges showműsor és pazar svédasztalos vacsora várt ránt.

Másnap újabb felejthetetlen élményben volt részünk. Délelőtt a brazil oldalon lévő Iguacu (a quaraní nyelvből származó szó jelentése nagy víz) Nemzeti Parkban gyalogoltunk, a monumentális Iguacu/Iguazú vízesésben gyönyörködve. (Argentínából is megtekinthető, az Iguazú Nemzeti Parkban.) A hatalmas víztömeg több mint két kilométernyi szakaszon csaknem 300 (e szám évszaktól is függő, illetve attól, hogy épp milyen széles a folyó) különálló, különböző szélességű zuhatagban hullik alá a mélybe, néhol 80 méter mélységbe is. Az Ördögtoroknak (spanyolul Garganta do Diablo) nevezett részhez 14 vízesés tartozik. Ezek közül az Union a legmagasabb, amely hatalmas dübörgéssel az Ördögtorok szakadékba ömlik. Itt permetként kapta magára mindenki a vizet, aki végigment a hídon, hogy a lehető legközelebb kerülhessen a vízeséshez. De különben is ömlött rólunk a víz, hisz nagy volt a levegő páratartalma. A vízesés permetfelhője az egész környék számára elegendő nedvességet biztosít.
A parkban sok lepke röpdösött, és mosómedvék is akadtak. Az egyik felcsimpaszkodott egy turista szoknyájára. Először úgy tűnt, hogy játszani akar, de kész rablótámadás szemtanúi lehettünk: a csíkos kis állat kiszakította a nő kezében lévő zacskót, és a szendvicset megkaparintva berohant a bokorba. (Rengeteg turista volt a parkban, évente több, mint 7 millióan kíváncsiak a világ legszélesebb vízesésére.)

A vízesés létrejöttéről több legenda is létezik. Az egyik szerint akkor keletkezett a vízesés, amikor egy indián harcos, a guaraní indiánok törzséből származó Caroba elrabolta az őserdő által szeretett nőt. A dühös erdő alázuhanó vízzé változtatta a folyót, és a kenun menekülő harcos és a nő életüket vesztették. A caingangues indiánok úgy mesélik, hogy Tupá, az istenek királya a fiát, a kígyóistent azzal bízta meg, hogy őrizze az indián törzset. M Boi, a kígyóisten a Paraná folyóban élt. A törzsfőnöknek volt egy gyönyörű lánya, akit az apa az istennek ígért. Ám a lánynak egy harcos volt a kedvese. M Boi és Naipi esküvőjének napján Tarobá, a harcos elrabolta a lányt. A szerelmesek egy kenuban menekültek. A vizet szelő evezők zajára azonban M Boi felébredt, és dühében egy erős csapással egy szakadékot nyitott a folyómederben. A kenu a szakadékba zuhant. A lány sziklává változott a vízesés lábánál, és így örökre ki van téve a folyó erejének. A harcos pálmafává lett a szakadék fölött. Láthatja Naipit, de nem érheti el. A pálmafa alatt egy barlang rejtőzik, ott bújt el M Boi. Kárörvendő nevetését elnyomja az alázuhanó víz zaja.

Már csak a hazautazás volt hátra. Visszatértünk Paraguay fővárosába, ahonnan kora hajnalban Sao Paolóba repültünk. Innen indult a gépünk Európába. Ekkor még nem sejtettük, hogy a közeljövőben egyszer még visszatérünk Brazíliába, és Peruba is eljutunk...



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Dél-amerikai napló (5)

Jády Mónika

Továbbutaztunk, hogy megtekinthessük az 1686-ban alapított Trinidad romjait.

2008.9.22.   


Dél-amerikai napló (4)

Jády Mónika

Szombaton délben érkeztünk meg Paraguay fővárosának repterére.

2008.8.26.   


Dél-amerikai napló (3)

Jády Mónika

Következő úti célunk Montevideo volt. Uruguay fővárosa és egyetlen nagyvárosa a Rio de la Plata partján fekszik, szemközt az argentin fővárossal.

2008.7.20.   


Dél-amerikai napló (2)

Jády Mónika

Másnap reggel buszos városnézésre indultunk.

2008.6.5.   


Dél-amerikai napló (1)

Jády Mónika

Homályosan emlékszem még arra a földrajzórára, amelyen először szóba került Montevideo.

2008.5.17.   

A rovat további cikkei

Egyiptomi kövek

Nagy Csivre Katalin

A kő az emlékek hallgatag őre. Talán egyszer vallanak majd nekünk. Talán soha...

2022.7.10.   


Utazzunk Costa Ricába!

PR-cikk

Bármi is legyen az úti célunk, fontos, hogy gyorsan és kényelmesen tudjunk utazni.

2022.7.1.   


Tíz legjobb dolog Monte Carlóban

Ha Monte Carlo neve elhangzik, szinte mindenkinek ugyanaz jut az eszébe. Nézzük csak!

2022.5.23.   


Dézsafürdős szállások

Miért jelenthet az egész családnak hatalmas örömet, ha egy olyan pihenő helyet választ, ahol dézsafürdő is van?

2020.6.13.   


Hogyan éljük meg a világjárványt 5.

Ankétunk újabb részében ketten válaszolják meg a kérdésünket. (Magyarország, Olaszország)

2020.4.7.   


Hogyan éljük meg a világjárványt? 4.

Folytatjuk ankétunkat a koronavírusjárvány-érintette országok magyarjaival. (Vajdaság, Erdély)

2020.4.2.   


Hogyan éljük meg a világjárványt? 3.

Azokat kérdeztük, akik külföldön tartózkodnak vagy dolgoznak, arról, mit tapasztalnak? (Egyesült Államok, Texas, Houston)

2020.3.31.