Dél-amerikai napló (4)


Jády Mónika  2008.8.26. 13:42

Szombaton délben érkeztünk meg Paraguay fővárosának repterére.

Január 20-a volt. Már a szállodához vezető úton felfigyeltünk arra, hogy fegyveres őrök vannak az utcákon. (Meg is fordult a fejünkben, hogy tényleg nem lehet egy biztonságos ország. Az Uruguayban élő Manfred intelme járt az eszünkben…). A németek vezette kis szálló előtt is őrt álltak. Amikor egyik útitársunk afelől érdeklődött a recepción, mennyire veszélyes a város, kicsit furcsán néztek rá, aztán mondták, hogy nyugodtan útra kelhetünk. Így hát taxiba szálltunk, és a városközpont felé vettük az irányt.

Az 1,4 millió lakosú Asunción Dél-Amerika legkisebb fővárosai közé tartozik. Buenos Aires és Montevideo után egy vidéki városnak tűnt. Az útikönyv szerint a központjában utcai árusok, cipőpucolók és kézműves termékeiket kínáló harci díszbe öltözött indiánok tolonganak a helyiek és a látogatók között – hétköznap. A hétvégeken viszont kihalt a város. És tényleg: szombat lévén alig volt ember az utcákon, árust is csak egyet láttunk. Sajnos, a várost nem állt módunkban alaposabban szemügyre venni, mert másnap reggel útra keltünk. Utunk legfárasztóbb részéhez értünk: naponta 5-6 órát ültünk a kisbuszban, hogy az ország több részére is eljussunk, és minden éjszakát más szálláshelyen töltöttünk. A hőség magas páratartalommal párosult. Este a szobánkba érve két lehetőség adódott: elviseljük a meleget, vagy bekapcsoljuk a modernnek nem nevezhető, hangosan búgó légkondit…

A 406 752 négyzetkilométer területű (kb. ilyen nagyságú Németország, Svájc és Luxemburg összterülete) Paraguay hat régióra osztható. A Gran Chaco nagyjából akkora, mint az egykori Nyugat-Németország. Ez a régió nagyon gyéren lakott, mivel arrafelé nincs édesvíz. Pedig a földje különösen termékeny lehetne – ha nem erősen sós víz (csaknem háromszor akkora a sótartalma, mint a tenger vizének) lenne a talaj alatt. Az ott lakók az esővízre vannak utalva, amelyet tartályokba fognak fel. A terület infrastruktúrája nagyon fejletlen, csupán egy aszfaltút vezet át rajta. Errefelé találhatók a német mennonita kolóniák, mint például Loma Plata, Neuland és Filadelfia. Mi ez utóbbi helyen szálltunk meg. A Hotel Florida – egy egyszerű szálláshelyről van szó – udvarán hatalmas fikuszfa állt, ágait fából faragott színes papagájok díszítették, valamint lámpák, alatta asztalok és székek. Itt költöttük el a vacsoránkat. (Elég gyenge volt a világítás, nem is láttam, hogy néz ki a hal, amit kértem, de finom volt.) De előtte még kiautóztunk a földúton egy közeli farmra (Filadelfiában sem borította aszfalt az utcákat).

Másnap, azaz hétfőn reggel megnéztük a Jakob Unger Múzeumot, amely az úgynevezett kolóniaházban kapott otthont (ez volt az első nyilvános épület, amelyet közösségi munkával építettek fel 1933-34 között). A földszinten ma olyan használati tárgyakat találunk, amelyeket Európából hoztak magukkal a telepesek, illetve olyanokat, amelyeket már új hazájukban állítottak elő. Az emeleten a természet-és néprajzi gyűjtemény kapott helyet, valamint 15. századi érmék, amelyeket valószínűleg az első spanyol felfedezők hoztak magukkal Chacóba, Peru irányából érkezvén. Fontos kiállítási anyagnak számítanak a kolonizáció előtti időkben élt indiánok földi maradványai, és az utolsó jégkorszakból származó glyptodonok (hatalmas méretű növényevő páncélos emlősök) és mastodonok (mamutszerű emlősök) csontjai. A kitömött állatok – köztük 210, Chaco területén honos madár ugyancsak. Ezek közül a legtöbbet a múzeum névadója, Jakob Unger biztosította be.

Aztán ellátogattunk egy tejüzembe, amelyet németek alapítottak és működtetnek. A bennünket kalauzoló fiatal férfi már Paraguayban született, de természetesen szépen beszélt németül. Az odavezető úton láttunk a buszból egy indián „tanyát”. Megdöbbentő volt: faágakból összeeszkábált, fekete fóliával borított „sátrak” sorakoztak egymás mellett… Az indiánok egyébként az összlakosság kb. 2,5 %-át teszik ki, és a döntő többségük Chaco területén él. És ha már a lakosságnál tartunk: Paraguayban kb. 6 millióan élnek, vagyis nem sokkal többen, mint Berlinben és Münchenben együttvéve. A hasonló területű Japánban csaknem negyvenszer többen élnek, mint Paraguayban! A lakosság kb. 94 %-a mesztic (indiánok és fehérek keveréke), 3,5 %-a fehér (leginkább német származású) és ázsiai. Az országnak két hivatalos nyelve van: a spanyol és a guaraní (ez a régi indián nyelv). Szinte minden lakos már gyermekkorában elsajátít két nyelvet, és általában mindenki jól beszéli a spanyolt.

Késő este visszatértünk Asunciónba (a főváros térsége is külön régiónak számít, itt él a lakosság 30 %-a), de másnap reggel ismét útra keltünk. Következő úti célunk az 1525-ben alapított Yaguarón volt, Paraguay első elnökének és egykori diktátorának, Dr. Franciának a szülőhelye. A legnevezetesebb látnivalót tekintettük meg, az ország legszebb templomának tartott Iglesia da Yaguarónt. Az egyedi barokk fatemplomot a guaraní indiánok emelték a 18. században a ferences rendi szerzetesek felügyelete alatt. Sofőrünk és állandó kalauzunk mesélte, hogy a háború ideje alatt a templom falai közt képezték ki a fiúkat, amikor már nem volt több felnőtt férfi, akit hadba küldhettek volna.

(Folytatjuk)



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Dél-amerikai napló (6)

Jády Mónika

Következő úti célunk Itaipú, a világ legnagyobb vízierőműve volt.

2008.12.18.   


Dél-amerikai napló (5)

Jády Mónika

Továbbutaztunk, hogy megtekinthessük az 1686-ban alapított Trinidad romjait.

2008.9.22.   


Dél-amerikai napló (3)

Jády Mónika

Következő úti célunk Montevideo volt. Uruguay fővárosa és egyetlen nagyvárosa a Rio de la Plata partján fekszik, szemközt az argentin fővárossal.

2008.7.20.   


Dél-amerikai napló (2)

Jády Mónika

Másnap reggel buszos városnézésre indultunk.

2008.6.5.   


Dél-amerikai napló (1)

Jády Mónika

Homályosan emlékszem még arra a földrajzórára, amelyen először szóba került Montevideo.

2008.5.17.   

A rovat további cikkei

Egyiptomi kövek

Nagy Csivre Katalin

A kő az emlékek hallgatag őre. Talán egyszer vallanak majd nekünk. Talán soha...

2022.7.10.   


Utazzunk Costa Ricába!

PR-cikk

Bármi is legyen az úti célunk, fontos, hogy gyorsan és kényelmesen tudjunk utazni.

2022.7.1.   


Tíz legjobb dolog Monte Carlóban

Ha Monte Carlo neve elhangzik, szinte mindenkinek ugyanaz jut az eszébe. Nézzük csak!

2022.5.23.   


Dézsafürdős szállások

Miért jelenthet az egész családnak hatalmas örömet, ha egy olyan pihenő helyet választ, ahol dézsafürdő is van?

2020.6.13.   


Hogyan éljük meg a világjárványt 5.

Ankétunk újabb részében ketten válaszolják meg a kérdésünket. (Magyarország, Olaszország)

2020.4.7.   


Hogyan éljük meg a világjárványt? 4.

Folytatjuk ankétunkat a koronavírusjárvány-érintette országok magyarjaival. (Vajdaság, Erdély)

2020.4.2.   


Hogyan éljük meg a világjárványt? 3.

Azokat kérdeztük, akik külföldön tartózkodnak vagy dolgoznak, arról, mit tapasztalnak? (Egyesült Államok, Texas, Houston)

2020.3.31.