Dél-amerikai napló (5)

Jády Mónika 2008.9.22. 15:54

Továbbutaztunk, hogy megtekinthessük az 1686-ban alapított Trinidad romjait.

Az egykori jezsuita várost a guaraní indiánok építették spanyol jezsuiták vezetésével. Akkor szinte áthatolhatatlan őserdő borította a területet. Ennek közepén hozták létre a védőfalakkal, védőtornyokkal, katedrálissal, iskolával és négyezer személy elszállásolását biztosító épületekkel rendelkező hatalmas települést. Egy cseh lapban azt olvastam, hogy a jezsuiták Dél- és Közép-Amerika kolonizációja alatt igyekeztek a helyi viszonyokhoz igazítani a vallásukat, és az őslakosokat nem erőszakkal térítették meg, mint a ferences-rendiek. „Ők tényleg brutálisak voltak. Meg leszel keresztelve, és kész! Az indián neved helyett Fernandónak fognak hívni, és ha nem, akkor levágjuk a kezed!” – mesélte a lapnak a régmúlt időkről egy cseh jezsuita misszionárius, aki a '90-es évek végén Dél-Amerikában szolgált. (A mai Paraguay területén már Krisztus előtt kb. 8000-ben éltek guaraní indiánok.) Hogy annak idején a jezsuiták tényleg emberségesek voltak-e az őslakosokhoz, azt nem tudom megítélni. Mindenesetre nagy élmény volt sétálgatni Trinidad (jelentése szentháromság) megmaradt falai között. Nem jár arrafelé sok turista, és csupán egyetlen asszony és a kislánya kínált eladásra emléktárgyakat.

Másnap reggel felkerestünk egy teagyárat, ahol természetesen a dél-amerikaiak kedvenc teája, a mate készül. A mate szó a quichua matía szóból ered, amellyel azt a tökből készült kelyhet jelölték, amiből a teát hagyományosan itták. A mate tea a yerba maténak is nevezett Llex paraguarensis leveleiből és ágaiból készül (a yerba jelentése gyógynövény). E növény a termékeny földű Paraná országrészben, valamint Argentínában és Uruguayban honos. Fejlődéséhez magas hőmérsékletre és páratartalomra van szükség. Már a kolonizáció előtt italt készítettek belőle az indiánok. A mate tea ma is közkedvelt. Például sofőrünk, a svájci gyökerekkel rendelkező Martin csak matét ivott egész nap. Ő mesélte, hogy a yerba matéból hideg ital is készül, ezt tereré névvel illetik. A Chaco területén zajló háború idején szalmába csomagolt hatalmas jégkockákat dobtak le a harcolóknak, ebből készítették akkor a yerba matés frissítő italukat. Martin egyszer különféle gyógynövényeket vett egy útszéli árustól – a matét lehet keverni például mentával vagy citromfűvel, de más növénnyel is, attól függően, hogy milyen panaszt szeretnénk orvosolni. De a mate magában is jótékony hatású. Például enyhén vízhajtó, segíti az emésztést, és pozitív irányba befolyásolja az idegrendszert: ha kell, élénkít, ha kell, nyugtat. Mellesleg sofőrünk maga volt a megtestesült nyugalom. De ha jól belegondolok, Dél-Amerikában senkit sem láttunk idegeskedni. Bár ez minden bizonnyal nem csupán a mate fogyasztásával függ össze...

A gyár területén egy fiatal német férfi vezetett végig bennünket, és részletesen elmagyarázta, mi történik a növénnyel a szürettől a termék csomagolásáig. Májusban-szeptemberben (ekkor Dél-Amerikában tél van) szedik le a kétéves levelekkel teli ágacskákat. A leveleket, levél- és virágszárakat egy fémdobba rakják, majd megpörkölik. Ezután fermentálják, szárítják, majd felaprítják vagy őrölik (Paraguayban és Brazíliában a finomra őrölt, intenzívebb ízű, Argentínában a durvább, kevésbé intenzív ízű matét kedvelik), végül csomagolják. Mindez hosszas folyamat.

Végezetül meg is kóstolhattuk a teát. Hát, erősebbre főzték, mint amit még Uruguayban a reggelinél ittam.

(Folytatjuk)