Dubrovniki útinapló(2/2)


Molnár Miriam  2005.8.26. 7:58

Elsétálunk az óvárosi kikötőbe. Innen még több hajó indul, mindenféle.

2.nap, délután
Kinézzük magunknak a Lapad szigetére félóránként közlekedő hajót, ezt még én is -- minden járművön rosszul vagyok --, bevállalom: az út csak tizenöt perc. Majd talán holnap…

A nagy hőségre való tekintettel szó szerint belezuhanunk egy nagy templom árnyékában található Hamingway Café puha párnás székeibe. Majdnem elszunnyadunk, amikor egy csoport orosz turista telepedik le mellettünk. Olyan nagy hanggal vannak, hogy nem lehet nem odafigyelni rájuk. Megállapítjuk, hogy itt is jó gazdag orosz turistának lenni. A másik oldalunkon két középkorú nő olvas brit napilapokat. Ők szótlanok. Előttünk két olasz pár keveredik nagy vitába. A férfiak nagy hanggal beszélnek, a nők kevésbé, de mindenki őrülten gesztikulál. Végül az egyik pár elvonul, a másik pár nőtagja a templom lépcsőjére ül, fejét kezei közé helyezi. Párját nem látjuk egy darabig. Kis idő múlva mind a négyen újra elhaladnak mellettünk, mintha mi sem történt volna.

A pincérkisasszony ránk szól, hogy ne rakjuk fel lábainkat az előttünk levő puffokra. Az oroszokra és az angolokra is rászól. Sok magyar szót hallunk. Franciát és hollandot is. Szlovákot nem nagyon, csehet sem. Fizetünk, és lassan feltápászkodunk. Búcsúzóul még ellátogatok a mellékhelységbe, és jól bevizezem a fejem és a tarkóm.

Az óváros másik oldalán indulunk el a buszállomás felé. Rengeteg éttermet és ékszerboltot látunk. A piac éppen most zár. Egy bácsitól próbálunk barackot vásárolni, de amikor kiderül, hogy magam szeretném kiválogatni a barackokat, elküld a pultjától. Érthetetlenül állunk a történtek előtt.

Egy brooklyni férfival is találkozunk – ilyen feliratú póló van rajta, jót szórakozunk azon, milyen kicsi a világ. Visszafelé, Lapadba, valamivel elviselhetőbb a buszon való utazás. Vagy tizenöt percig keressük azt a szupermarketot, amiről Ivo beszélt még tegnap. Végül megtaláljuk, és már a teraszon vacsorázunk. A paprika és a paradicsom rendkívül finom. Evőeszközök nélkül kóstolgatunk, mert nem találunk semmit a konyhában. Tudjuk, hogy valahol biztos itt van, de nem találjuk. Így egy műanyag villa az összes kincsünk.

Mivel még csak fél hét van, elindulunk a tengerpartra, hátha találunk egy kis öblöcskét, ahol még megmártózhatunk. Találunk is egy megfelelőt. A nap még egy órán keresztül süt, és egy fiatal lány is szóba elegyedik velem. Négy éves volt, amikor a szülei – az egyik horvát, a másik szerb -- a háború miatt elköltöztek. Először Németországban éltek több éven át, majd Kanadában kötöttek ki. Büszkén mondja, ő beszél szerbhorvátul, németül és angolul is. Most már csak nyaranta járnak ide látogatóba, sok a rokon. Régebben gyerekeket tanított úszni és búvárkodni, de már kijött a gyakorlatból. Itt most a fiatal unokatestvérét próbálja megtanítani fejest ugrani a vízbe. Kétszer látom ugrani, de egyik sem tökéletes, a hasán landol. Persze lehet, hogy nem is lehet ilyen csekély vízbe rendesen fejest ugrani.

Többen jönnek a kis öbölbe, főleg helyiek, vagyis horvátul beszélő emberek: úsznak, megszárítkoznak és elmennek. A naplemente után mi is összeszedelődzködünk és visszaindulunk. A házban találkozunk Ivo szüleivel. Az anya sovány, rövid vörösre festett hajú. Bőszen dohányzik. A férje megmutatja a szőlőlugas alatt a kapribogyó bokrot. Kérdezzük a ház többi részéről, jó lenne családostul idejönni vakációzni, és úgy látjuk, el is férnénk. A bejárati grapefriut fát is megcsodáljuk, és eszünkbe jut, hogy két nagy narancsfát is láttunk mai utunk során. Megkérdezzük Ivo anyját, Mirát, hogy merre lehetnek az evőeszközök a konyhában. Hát az asztal alatti fiókban, mondja, és furcsán néz ránk. Hát igen… Az asztalt hosszan körbeölelő abrosz alá nem néztünk be.

Zuhanyozás után kiülünk az erkélyre. A fürdőzők már elvonultak, megjelennek a csillagok és a világítótornyok. Egy csapat horvátul éneklő férfi viszont órákig énekel valami szomorú helyi dalcsokrot. Amikor végre befejezik, mi is elalszunk. Mozgalmas és meleg napunk volt.

(Folytatjuk)



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Dubrovniki útinapló(8)

Molnár Miriam

New York-i munkatársunk horvátországi útinaplójának befejező része.

2005.10.18.   


Dubrovniki útinapló(7)

Molnár Miriam

Reggel későn ébredünk és lekéssük a hajót, amely ez egyik messzebb fekvő szigetre vitt volna…

2005.10.11.   


Dubrovniki útinapló(6)

Molnár Miriam

Már reggel kilenckor fülledt meleg van. De a szél erősebben fúj, mint eddig bármikor, és a tengeren is nagyobbak a hullámok.

2005.9.29.   


Dubrovniki útinapló(5/2)

Molnár Miriam

Az útinapló következő része, melyben a napló írója nem tud elaludni.

2005.9.22.   


Dubrovniki útinapló(5/1)

Molnár Miriam

Hajnali öt körül megint fürdött valaki a tengerben, de most szerencsére nem az ablakunk alatt, hanem a szemközti parton, így sikerült fél nyolcig aludnom.

2005.9.20.   


Dubrovniki útinapló(4/2)

Molnár Miriam

Elsétálunk a kikötőbe, nézzük a halászokat, ezután pedig az óváros felé indulunk.

2005.9.12.   

A rovat további cikkei

Egy szelet Itália

Tompa Orsolya

„Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.” (Helen Keller)

2017.8.14.    6


9 érdekesség, amit nem tudtál Hévízről

PR-cikk

Azt hiszed, hogy ismered a Hévízi tavat, mert sokszor hallottad már, hogy Európa legnagyobb gyógytava, hogy télen-nyáron úszkálhatsz benne tavirózsák között és közismert, hogy csodákat tesz a fájó derékkal?

2017.7.17.    42


Tippek a törökországi nyaraláshoz

PR-cikk

Úticélok azok figyelmébe, akik mozgalmas törökországi kirándulásra vágynak.

2016.6.29.   


Izgalmas kikapcsolódás

Izgalmas kikapcsolódás az egész család számára Pécsváradon!

2015.2.15.    13


Csodák birodalma

Joó Fruzsina

A világ számos csodát tartogat számunkra. Olyan helyek, tájak léteznek, melyek még a képzeletünket is felülmúlják.

2014.8.7.    4


Majdnem tökéletes

Nagy Erika

A tökéletes nem létezik, mondják sokan, és elhiszem nekik.

2014.7.24.    11