Dubrovniki útinapló(3)


Molnár Miriam  2005.9.4. 19:59

Arra ébredek, hogy kalapálnak. Az öböl túlsó végén építenek valamit, és már reggel hétkor zajonganak...

3.nap
...A csendben a hang felerősödik, és talán még visszhangzik is. Betonfűrész, miegymás. A korai úszók ma is megjelennek. Egy kis szupermarketos cappuccino, és barackízű jeges tea teraszon való elfogyasztása után felkerekedünk, és tíz óra felé el is foglaljuk helyünket az egyik part menti kis öbölben, ahol hűvösben lehet feküdni és ülni úgy, hogy az ember lába a tengervízben mártózik. A festő néni most nem ül a megszokott fa tövében. Kis hiányérzetünk támad… Útközben megetetünk két cicacsaládot.

A víz frissnek tűnik, és csak térdig merek bele állni, de rövid idő után így is fázom. Egy kis medenceszerű betonkeret van az öblöcske előtt, ahol sok a gombaszerű növényzet -- először azt hittem, kagylók. Innen a mélyebb tengervízbe acéllétra vezet. Egy óra telhet el, amikor megjelenik az első „öböltársunk”. Egy idősebb hölgy, aki csak úszott egyet, megszárítkozott és már megy is tovább. Őt egy délszláv család követi. Ők maradnak ugyan, de nem sokáig. Később, kora délután két angol férfi is érkezik. Úsznak, ülnek a köveken, majd némi olvasás után elmennek. Egy spanyolul beszélő pár sokáig marad: a nő szorgalmasan cigarettázik, a férfi inkább a vízben lubickol.

Dél körül megnő a hajóforgalom. A hullámok fehér habszerű anyagot hordanak a partra, talán a hajók üzemanyaga. Egy Policia feliratú hajó is álldogál a vízen. Félóránként vissza kell motoroznia a külső vizekre, mert minduntalan kisodorja a partra a hullámzó tenger. Egy család érkezik. Papa, mama, kislány, kisfiú. Egy nagy gumicsónakot tesznek a vízre, ügyesen beszállnak, és már eveznek is el. Követni akarom őket, merre tartanak, de egy idő után valami más tereli el a figyelmemet, így szem elől tévesztem őket.

Fél háromkor elindulunk el az étterem felé, mert két tinilány túl közel helyezkedik el a területünkhöz, és éhesek is vagyunk. Sétánk közben sok fürdőzőt látunk. A nők elég nagy hányada monokinizik. Kiderül, hogy bikiniben nem lehet beülni az éttermi részbe, maradunk hát a kinti kávézóban. Nehezen, de végül sikeresen elmagyarázzuk a fiatal pincérnőnek, hogy olyan jeges kávét kérünk, amiben csak kávé, tej és jég van. A fagyit, ami egyébként járna hozzá, hozza külön egy tölcsérben. A fagyi a -- valamikor gyermekkoromban -- Bulgáriában fogyasztott jégkrémekre emlékeztet. Vaníliás és finom. A tölcsér is.

Egy angol pár ül az egyik asztalnál, mindketten naplót írnak és olvasnak. Két lány ül le mögénk. Csak mobiltelefon és pénz van náluk. Állandóan és hangosan beszélnek horvátul. Az öblöcskében is volt szerencsénk két ilyen lányhoz, akik még újságolvasás közben is beszélgettek. Érdekes, hogy a csendesen nem tudnak kommunikálni. Belőlük lesznek majd a mély, rekedtes hangú rövid hajú szláv nők, akik legtöbbje erős dohányos. A dohányosokról jut eszembe: a kávézó felső teraszán egy holland család gyülekezik. Mindenki füstöl.

A kis apartmanunkban ebédelünk meg a még tegnapi bevásárlás szerzeményeiből. Utána sziesztázunk. A redőnyöket már reggel leeresztettük, így a kellemes hűvösben pihengetünk. Véletlenül rájövök, hogy a VIP mobilszolgáltató hálózatából este hat és hét között ingyen lehet SMS-ezni, egyébként 15 korona egy üzenet elküldése. Ennek megörülök, és ettől kezdve a mamámnak és a húgomnak minden nap részletesen beszámolok az időjárásról, és a nap fontosabb eseményeiről.

Este a közeli Casa Bar étteremben eszünk salátát, paradicsomot, levest, olasz sonkát és sajtot. Többek között azért választottuk ezt a helyet, mert itt lakik az a négy vörös kismacska, akiket csak The Four Brothers-nek hívunk egymás közt. Végre megsimogathatjuk és megetethetjük őket. Kapnak a sonkából és a sajtból is, és elégedetten játszanak egymással és velünk is az asztal alatt.

Sétálunk a promenádon. Borzalmasan zajos, mert minden étterem, kávézó és büfé kötelességének tartja, hogy más-más zenét szolgáltasson vendégeinek. A rengeteg ember számunkra inkább riasztó, mint vonzó. A Hotel Zágreb kertjében viszont kellemesen meglepődünk, amikor egy Internet-kertet fedezünk fel. Egy fiatal nő intézi a számítógépek bérlését, az elmaradhatatlan cigaretta ott füstölög mellette a hamutartóban. Negyed óra használat öt kunába kerül. A kertben elég messze vannak az asztalok felállítva egymástól, rajtuk egy kis lámpa, monitor, PC. Egy férfi zongorán Chopin-t játszik, igazán szépen. Nyári internetes idill. De vajon mit történik, ha hirtelen vihar támad…?

A sok fagyis stand közül egyiknél sem kapunk cukormentes fagyit. Az óvárosban több helyen is láttunk ilyet, meg is kóstoltuk, finom volt. A kis vegyesboltot és a szuvenír árusokat is megnézegetjük, a nyaraláshoz szükséges dolgokon kívül (sapkák, papucsok, fürdőlepedők, matracok, naptejek, stb.) nincs sok érdekesség.

Késő este még a teraszon üldögélünk. Az éjszaka melegebb, mint tegnap. A csillagok most is tömegesen ragyognak, hozzájuk csatlakozik a két világítótorony is. Most mintha több hajó közlekedne. Szemben a kivilágított parton egy kutyus fürdik.

(Folytatjuk)



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Dubrovniki útinapló(8)

Molnár Miriam

New York-i munkatársunk horvátországi útinaplójának befejező része.

2005.10.18.   


Dubrovniki útinapló(7)

Molnár Miriam

Reggel későn ébredünk és lekéssük a hajót, amely ez egyik messzebb fekvő szigetre vitt volna…

2005.10.11.   


Dubrovniki útinapló(6)

Molnár Miriam

Már reggel kilenckor fülledt meleg van. De a szél erősebben fúj, mint eddig bármikor, és a tengeren is nagyobbak a hullámok.

2005.9.29.   


Dubrovniki útinapló(5/2)

Molnár Miriam

Az útinapló következő része, melyben a napló írója nem tud elaludni.

2005.9.22.   


Dubrovniki útinapló(5/1)

Molnár Miriam

Hajnali öt körül megint fürdött valaki a tengerben, de most szerencsére nem az ablakunk alatt, hanem a szemközti parton, így sikerült fél nyolcig aludnom.

2005.9.20.   


Dubrovniki útinapló(4/2)

Molnár Miriam

Elsétálunk a kikötőbe, nézzük a halászokat, ezután pedig az óváros felé indulunk.

2005.9.12.   

A rovat további cikkei

Egy szelet Itália

Tompa Orsolya

„Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.” (Helen Keller)

2017.8.14.    6


9 érdekesség, amit nem tudtál Hévízről

PR-cikk

Azt hiszed, hogy ismered a Hévízi tavat, mert sokszor hallottad már, hogy Európa legnagyobb gyógytava, hogy télen-nyáron úszkálhatsz benne tavirózsák között és közismert, hogy csodákat tesz a fájó derékkal?

2017.7.17.    42


Tippek a törökországi nyaraláshoz

PR-cikk

Úticélok azok figyelmébe, akik mozgalmas törökországi kirándulásra vágynak.

2016.6.29.   


Izgalmas kikapcsolódás

Izgalmas kikapcsolódás az egész család számára Pécsváradon!

2015.2.15.    13


Csodák birodalma

Joó Fruzsina

A világ számos csodát tartogat számunkra. Olyan helyek, tájak léteznek, melyek még a képzeletünket is felülmúlják.

2014.8.7.    4


Majdnem tökéletes

Nagy Erika

A tökéletes nem létezik, mondják sokan, és elhiszem nekik.

2014.7.24.    11