Dubrovniki útinapló(4/1)
Hajnali ötkor arra ébredek, hogy jóízűen nevetnek odakint. Ettől eltekintve csak a tenger zajait hallom. Kinézek a balkonról.
4.nap
Két lány és egy fiú fürdik az ablakunk alatt. Lebegnek a vízen, néha úsznak is, és egyfolytában nevetgélnek. He-he-he, he-he-he… visszhangzik mindenfelé. Lehet, hogy alkohol, vagy más szer befolyása alatt állnak. Fél óra múlva elmennek, és én szerencsére vissza tudok aludni.
Kilenckor arra ébredek, hogy melegem van. A teraszon már kibírhatatlan hőség uralkodik. Mi lesz itt délután? Kimerészkedünk ugyan egy rövid időre, de gyorsan visszamenekülünk a lehúzott redőnyök mögé. Olvasunk, iszunk és eszünk egész nap, délután el is szundikálunk, és csak hat óra után indulunk el a kinti világba. Egy rozoga kis sárga busszal utazunk az óváros felé. Amikor hegynek felfelé kell elindulnia egy-egy piros lámpánál, azért imádkozunk, nehogy elkezdjen hátrafelé gurulni, és hogy épségben érjünk a hegy tetejére. Az újabb buszokon a sofőr feletti digitális kijelzőn ahelyett, hogy a megállók nevét ismertetnék, reklámokat láthat az utazó közönség – Guess jeans, helyi kiárusítások, a www.moda.hr portál nagyszerűségét, és hasonlókat.
Az Ohrin nevű étteremben vacsorázunk az esti koncert előtt. Ez az óváros mellett elhelyezkedő kis öbölben van. A hegyoldalban két ajtó látható, az egyik zöld, a másik kék. Vajon mi lehet mögöttük? A mólónál halászok teszek, vesznek, egy család horgászik. Az ötvenen felüli pincér egy viszonylag jó helye lévő asztalhoz vezet, innen is szépen látni a tengert, mert nagyon kevesen vannak. A jobb asztalokat mind lefoglalták már, gondolom telefonon.
A pincér az övét igazgatja, miközben a rendelést felveszi. Ráksalátát, helyi fehérbort, kólát, grillezett fehér halat és sült sajtot kérünk. Kóla helyett pepsit kapok. A bor finom, az ételek is. Még rendeléskor próbáltam megtudni, milyen fajta sajtról van szó. A pincér először azt mondta, juhsajt. Később, amikor azt kérdezem, erős-e, azt mondja, nem is igazán juhsajt, hanem tehénsajt és juhsajt keveréke. Amit végül kihoz, egyszerű keménysajt, a trappistához hasonló, bár finomabb. Szemernyi juh-, vagy más, mint tehéntej nincs benne. Tartármártás helyett valami házi majonézt kapok, amiben van petrezselyemzöldje. Barátnőm ráksalátája kevés rákból és sok rózsaszínű majonézből áll. De a grillezett hal és a rizs, valamint az én hasábburgonyám nagyon finom.
Evés közben a lenyugvó napot nézzük. Két kajakozó érkezik, és sok hajót látunk az óvárosi kikötő felé menni, és felőle jönni. Igazán kellemes és romantikus hely. Az óvárosi falakon emberek sétálnak, szép lehet onnan a kilátás. A másik oldalon, egy ház tetején egy macska nyújtózkodik a forró palán.
Ahogy a buszról leszállunk, tudjuk: a mai három zuhanyozásnak semmi nyoma nem maradt, de most a vacsora befejeztével, fél kilenckor, kezd kibírhatóvá válni a kinti hőmérséklet. Az étterem is megtelik lassan, részben gazdag külföldi turistákkal. Egy francia társaság úgy foglal helyet, hogy a négy férfi az asztal egyik, a négy nő pedig a másik oldalán ül. Egy németül beszélő, magas szőke férfi pedig szláv barátnőjét látja vendégül. A pincérek nagyon udvariasak és feltűnően szolgálatkészek vele, ami lehet egy korábbi borravaló hatása, de az is lehet, hogy csak imponál nekik a macsósága...
(Folytatjuk)
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Dubrovniki útinapló(8)
New York-i munkatársunk horvátországi útinaplójának befejező része.
2005.10.18.
Dubrovniki útinapló(7)
Reggel későn ébredünk és lekéssük a hajót, amely ez egyik messzebb fekvő szigetre vitt volna…
2005.10.11.
Dubrovniki útinapló(6)
Már reggel kilenckor fülledt meleg van. De a szél erősebben fúj, mint eddig bármikor, és a tengeren is nagyobbak a hullámok.
2005.9.29.
Dubrovniki útinapló(5/2)
Az útinapló következő része, melyben a napló írója nem tud elaludni.
2005.9.22.
Dubrovniki útinapló(5/1)
Hajnali öt körül megint fürdött valaki a tengerben, de most szerencsére nem az ablakunk alatt, hanem a szemközti parton, így sikerült fél nyolcig aludnom.
2005.9.20.
Dubrovniki útinapló(4/2)
Elsétálunk a kikötőbe, nézzük a halászokat, ezután pedig az óváros felé indulunk.
2005.9.12.
A rovat további cikkei
Sótlan és/vagy édes (4)
Vittem magammal egy noteszt, hogy majd abba jegyzetelgetek, pontos útinaplót vezetek, de az idő olyan gyorsan elillant, és annyi minden történt, hogy ott egyetlenegy sort sem tudtam leírni.
2024.11.16.
Takarítani tudni kell! (3)
Az alagsori konyhában vidám társaság gyűlt össze, már reggel fél hétkor jókedvű nevetéstől volt hangos.
2024.9.20.
Astorga (2)
Az egyik legérdekesebb buszos út vezetett Madridból északra, úticélunk, a Kasztília és León tartománybéli Astorga felé.
2024.9.3.
Menjünk önkénteskedni! (1)
Közhelyes megállapítás, de sokszor tapasztalom, hogy a kívánságaink általában valami egészen más módon teljesülnek, mint ahogy azt eredetileg elképzeljük.
2024.8.23.
Milyen nyaraló-típus vagy?
Ez az egyszerű teszt segít megtudni, milyen nyaraló-típus vagy...
2023.7.13.