Kirándulás vagy kalandtúra?


Huszár Ágnes  2011.9.16. 4:52

Szeretek kirándulni, hisz kellemes helyeken tölthetek laza, pihenős napokat.

Számomra az az igazán pihentető, ha a kirándulás alatt nincsenek kötött programok, a pillanat dönti el, mikor, hova és hogyan megy az ember. Nem tudom, miért, mégis gyakran feszült idegállapotban érkezem a helyszínre, még akkor is, ha tudatosan próbálok örömmel, kényelmesen, izgalommentesen készülődni az utazásra.

A kirándulás helyszínén lenni a legjobb. Viszont oda eljutni gyakran feszültségekkel, idegeskedéssel teli órákba telik, és nem sikerül várakozón, vágyakozón, ábrándozva készülni a kikapcsolódásra. És ez még akkor is így történik, ha a kedvesem vagy testvérem szervezi meg az utazást, foglalja le a szállást, intézi az anyagiakat.

Amszterdam

Pár évvel ezelőtt húgommal és unokaöcsémmel egy amszterdami kirándulást terveztünk. A szervezésben alig vettem részt, és a munkahelyi hajtás miatt nem is tudtam a kirándulásra koncentrálni, készülődni. Folyton elhessegettem a gondolatot, hogy lassan csomagolni kellene, repülni fogok, és mit kellene megnézni a holland fővárosban. Vártam a kikapcsolódást, mégis feszült voltam. A teljes pánik pedig akkor lett úrrá rajtam, amikor éjjel megérkeztünk Amszterdam egyik nyüzsgő főterére – ez a tény csak másnap derült ki –, és a térkép alapján nem tudtam, nem értettem, hogyan jutunk el a szállásra. Kissé zizzent idegállapotomban inkább az unokaöcsém vette kézbe az irányítást – megjegyzem, rögtön rá és a húgomra kellett volna bízni magamat. Unokatestvérem gond nélkül elvezetett bennünket a szállásra, és emellett idegen fiatalok is megszólítottak bennünket, hogy tudnak-e segíteni, mert látják, hogy eltévedtünk.

Már ekkor észrevehettem volna, mennyire barátságosak és kedvesek az amszterdamiak… Végül is fantasztikusan éreztük magunkat a pár napos kirándulás alatt, pedig gyávák voltunk, és egy coffee shopba sem tértünk be. Az igazi felszabadult pörgést Amszterdam utcáin akkor éltük meg, amikor bérelt bringáinkon száguldoztunk a belvárosban, hiszen muszáj volt felvenni az ott lakók ritmusát, gyorsaságát. Nem hagytuk ki a Nemzeti Galériát, a Vincent van Gogh kiállítást, a Tropen Museumot (Antropológiai Múzeumot) és a Sex Museumot sem. Canal buson (a kanálisokon menetrendszerűen járó hajókon) utazgattunk a városban, megnéztük az egyik kisebb virágpiacot, egy fantasztikus Jason Mraz koncerten is részt vettünk, és kibicikliztünk egészen a kikötőig. Mindezt ellazulva, pihenősen tettük, még én is, hiszen az odaérkezés másnapján eldöntöttem, nem pánikolok, hanem élvezem a csellengést, ráhagyatkozom a sokkal jobban tájékozódó rokonaimra.

Prága

Idén többszáz éves történelmet végigélő épületek magasodtak fölénk, ahogy sétáltunk Prága utcáin és terein. A cseh főváros lenyűgözött, a maga nyugalmát árasztotta felénk még a legnyüzsgőbb órákban is, amikor az Óváros tömve volt turistákkal. Sokat gyalogoltunk, amerre az orrunk vitt, de volt néhány eltervezett programpont is. Kedvesem szervezte a barátainkból álló társaságot, akik folyamatosan segítettek neki – kerekes székes lévén – a közlekedésben.

Ezt a kirándulást próbáltam egészséges izgalommal várni, az indulás előtti napon sem dolgoztam már, és a csomagolás, utazás is rendben történt. Az első bökkenő a szállásra érkezéskor derült ki, ugyanis a kedvesem kerekes székkel nem fért be a liftajtón. Igaz, hogy felvállaltuk a kockázatot, mivel a hotel alkalmazottai nem válaszoltak az e-mailben feltett, a liftajtó szélességére vonatkozó kérdésünkre, mégis a kiválasztott hotelben készültünk megszállni. A segítség viszont biztosított volt kedvesem jó barátjának személyében, aki készségesen emelte őt át a liftbe berakott székre, majd felvitte gyalog a kerekes széket az emeletre, majd visszahelyezte mozgássérült páromat. Ez a barát minden váratlan helyzetre úgy reagált: „Megoldjuk!”

A megérkezésünk utáni reggelen ugyanezt a helyzetet kellett lefelé megoldani. Épp a „berakom a széket és átraklak rá” állapotban voltunk, és azon tanakodtunk, hogy a tolószék vajon befér-e a liftben ülő kedvesem mögé, amikor a negyedik emeleten megjelent egy liftszerelő. Fújtatva megállt mellettünk, és sürgetett, szálljunk már be a liftbe, aztán hadarva mondott még valamit. Elmagyaráztam neki pár szóval, hogy nekünk kicsit hosszabb ideig tart beszállni, és amúgy is fizető vendégek vagyunk, és még nekünk kell megoldani önerőből a lift használatát, mert a hotel – a szállás foglalásakor – nem válaszolt egy kérdésünkre.

Mikor leértünk, a kedvesem barátja – aki értette a cseh férfit – elmondta, hogy a liftszerelő hadarása arról szólt, hogy feleslegesen beszélgetünk a lift mellett, és ezzel feltartjuk a hotel működését. Ebben a pillanatban megjelent a pasas lent, és újra mondott valamit. Na, itt robbant az agyam egyet, és erőteljes hangon, szlovákul újra elmondtam neki, hogy a hotel nem válaszolt a kérdésünkre a liftajtóval kapcsolatban, nekünk kell megoldani a helyzetet, hosszabb ideig tart beszállni a liftbe, és amúgy is, mit képzel magáról, fizető vendégek vagyunk, és értse meg, hogy nem egyszerű ez a helyzet…

Nem szoktam méltatlankodni azon, hogy a mozgássérülteknek melyik helyzet nehéz vagy megoldhatatlan a közlekedés szempontjából, hiszen engem közvetve érintenek ezek a problémák. Arra szoktam gondolni, ha a kerekes székben élő barátomat nem zavarja az adott helyzet, én nem fogok dühöngeni, hiszen ő úgyis szól, ha az adott szituáció kellemetlen, vagy megoldást talált rá. Viszont a hotelben muszáj volt megoldani a közlekedést, és ebben a legtöbbet a kedvesem barátja segített. A hotel alkalmazottai ránk sem hederítettek, sőt rögtön az első napon egy tahó liftszerelőbe akadtunk bele. Meglepődtem magamon, hogy nem hagytam rá a barátomra a méltatlankodást, hogy kikívánkozott belőlem a „kikérem magamnak ezt a bánásmódot” szöveg. Igazából akkor nyugodtam meg, amikor a tolószékes barátom utólag elmesélte – mivel én már nem hallottam, mert elviharzottam a helyszínről –, hogy annyit mondott a liftszerelőnek lekezelő hangnemben: „Debil!”

Mindezek után, és az esős napok ellenére csodálattal néztük meg Prágában az Óvárosi teret, a Lőportornyot, a Károly-hidat, a várat, a templomokat, a tereket és az eredeti cseh kocsmákat. Jókat ettünk a vendéglőkben, nagyokat nevettünk, vásárolgattunk, fényképezkedtünk a legismertebb és kevésbé ismert helyeken, és elfáradtunk a sok gyaloglásban.

Mivel kocsmatúrának is beillett a kirándulásunk, sok vendéglőt megismertünk, és még több pincérrel találkoztunk. Ezekről a cseh fővárosban élő, turisták egész garmadájával találkozó pincérekről lerí, hogy unják a munkájukat. Találkoztunk olyan pincérrel, aki teljesen életunt volt, cigi lógott a szájából, és nagy mennyiségű sörrel a hasában lavírozott a vendégek között hat-hat teli korsót tartva a kezében. Volt olyan pincér, aki vidámsággal és humorral vegyítette közvetlenségét, és nagy hangon beszélgetett velünk. Olyan pincérrel is akadt dolgunk, aki majdnem kinevette a zöld teát (és nem sört) rendelő lányt, és aki tőlem így kérdezte meg rám rivallva, hogy elviheti-e a tányéromat: „No, co pak?!”

Prága lenyűgözően szép, csodálatos világváros, de zsúfolt. Az ételek finomak, de nehezek, a sör ízletes és felüdít. A pincérek nagy része nem nevezhető kedvesnek, a liftszerelőkről pedig ne is beszéljünk! Ennek ellenére még visszatérünk az Arany Városba!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Egy szelet Itália

Tompa Orsolya

„Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.” (Helen Keller)

2017.8.14.    6


9 érdekesség, amit nem tudtál Hévízről

PR-cikk

Azt hiszed, hogy ismered a Hévízi tavat, mert sokszor hallottad már, hogy Európa legnagyobb gyógytava, hogy télen-nyáron úszkálhatsz benne tavirózsák között és közismert, hogy csodákat tesz a fájó derékkal?

2017.7.17.    42


Tippek a törökországi nyaraláshoz

PR-cikk

Úticélok azok figyelmébe, akik mozgalmas törökországi kirándulásra vágynak.

2016.6.29.   


Izgalmas kikapcsolódás

Izgalmas kikapcsolódás az egész család számára Pécsváradon!

2015.2.15.    13


Csodák birodalma

Joó Fruzsina

A világ számos csodát tartogat számunkra. Olyan helyek, tájak léteznek, melyek még a képzeletünket is felülmúlják.

2014.8.7.    4


Majdnem tökéletes

Nagy Erika

A tökéletes nem létezik, mondják sokan, és elhiszem nekik.

2014.7.24.    11


Nyári utazási tippek

Mire ügyeljünk, hogy egészségesek maradjunk nyaralás alatt is?

2014.7.11.   


Peru, a titokzatos

Kabók Zita

Miért éppen Peru? Milyen Machu Picchu? Ezekre a kérdésekre is válaszol Adonyi Éva, aki az utat megjárta.

2014.6.20.   


Strasbourgban jártunk (2)

Póda Erzsébet

A történelmi város megcsodálása után utunk az Európa Parlament épületébe vezetett. (A beszámoló második része)

2014.4.25.   


Strasbourgban jártunk (1)

Póda Erzsébet

Mégpedig Bauer Edit EP képviselőasszony kétnapos programján. (Első rész)

2014.4.22.   


Vodka, retró – Donyeck

Kulcsár Tímea Ágnes

Ukrajna nem szerepel a magyar turisták első számú úti céljai között, pedig érdemes felkeresni.

2013.7.15.    9


Dél-csehországi barangolások 2.

Pénzes Tímea

Káprázatos városok, egyedüli hangulatú utcák és terek, pazar berendezésű vártermek, hangulatos séták...

2013.4.23.    7