Lőcsei séta

Wolner Annamária  2011.9.6. 4:56

Jókai és Mikszáth nyomában e szepességi gyöngyszem keskeny, eldugott kis utcáin...

„Lőcse várost, a Szepesség székvárosát most is az a bástyafal veszti körül, mely századokon át erősebb ostromoknak volt tanúja, ugyanazok az őrtornyok rajta, amikben a céhek férfiai összegyűltek, ha ellenség támadását kellett visszaverni.”
(Részlet Jókai Mór A Lőcsei fehér asszony című regényéből)

És valóban: az idő vasfoga bár kifogott az ősi köveken, a régi várost, Lőcsét még mindig körbeveszik az ezeréves falak. Sétánkat innen kezdjük, s ahogy ennek a szepességi gyöngyszemnek a keskeny, eldugott kis utcáit járjuk, visszarepülünk a történelemben. Elkísér minket a magyar irodalom két kiemelkedő regényírója: Jókai és Mikszáth szelleme. Mert ki ne emlékezne még a Lőcsei fehér asszony legendájára, és a feketébe öltözött városra, ott is Görgey alispánra, és Fabricius Antal és Otrokócsy Rozáli szerelmére?

Ahogy a szűk utcákon felfelé kaptatva, felérünk a város óriási főtérre, nem kétséges, hogy olyan városban vagyunk, amelynek a középkorban európai jelentősége volt. Az 1142-es évektől éltek itt szászok, németajkú telepesek, vívták csatájukat a városért a kurucok és a labancok, a monarchia idején. Lőcse mindig is fontos kereskedelmi központ volt, fejlett kézművesiparral, és híres volt a vásárairól, nyomdájáról, nagy múltra visszatekintő iskoláiról.

„...s a rejtekajtók, amik a bástyák üregeiből a szabadba vezettek, nincsenek már titokban tartva...”

A város régi dicsőségét a XVII. században emelt városfalak és a hatalmas főtér idézik. A kettős falsor 17 bástyatornyából öt még ma is áll, s megmaradt négy kapuja: a keletre nyíló Kassai- és Ménhárdi-kapu, a déli Alsó-kapu és a nyugati Lengyel-kapu. A vársáncárkot a XIX. században betemették, ma gyümölcsöskertek vannak a helyén. A város főtere a téglalap alakú Pál Mester tér. Közepén a középkori város legjelentősebb épületei állnak: a Városháza, ami a világi hatalmat jelképezi, a Szent Jakab-templom, azaz az egyházi hatalom jelképe, valamint a Kereskedő- és Pénzváltóház (Tőzsde), a gazdasági élet központja. A Szent Jakab-templom a kassai dóm után a jelenlegi Szlovákia területének második legnagyobb gótikus templomát 1245-ben kezdték építeni, ami száz évig tartott. Eredeti formáját ma is őrzi.

Faajtóra festett kép, szégyenketrec és legenda

A főtér műemléke a Városháza a XV. században épült gótikus stílusban. Déli homlokzatán az öt főerény allegorikus képe látható. Az épület ma a Szepesi Múzeum Lőcse történelmét bemutató állandó kiállításának ad otthont. A 28 keresztgerendás nagy tanácsteremben őrzik a „lőcsei fehér asszony”, Korponay Jánosné Géczy Julianna fára festett képét, melyen titkon a labancokat hívja. A kép állítólag csak a múlt században készült; sokáig egy kert pincekapujában lógott, Jókai még ott látta. A szégyenketrec fekete rácsait már messziről látni. Ide zárták – utoljára 1850-ben – a szószátyár, nyelves és ledérebb nőszemélyeket. Később a Probstner-ház kerti dísze lett, Jókainak ott mutatták meg. Ma a régi helyén, a Városháza oldalában áll, nem messzire az árkádok alatt megbújó, kicsi ajtótól, ami arra ihlette az írót, hogy onnan lopózott ki a fehér asszony az éj leple alatt, kiengedni a ketrecbe zárt lányt. A főteret több mint 50 figyelemreméltó polgár és patríciusház övezi. Ezek közül több eredeti tulajdonosának nevét viseli.
Első látásra figyelemreméltó a Thurzó-ház, amely 1904-ben szerezte a neoreneszánsz grafittákkal díszített homlokzatát. A ház tipikus lengyel-szepesi stílusú épület. Kapuja, folyosója, szobáinak mennyezete gótikus. Ebben a házban indul Jókai Mór izgalmas története Korponay Jánosról és feleségéről.

A város, amelynek utcáin a fehér asszony szelleme kísért

De mégis ki volt A lőcsei fehér asszony? Jókai által kitalált, regényes női alak, vagy valós történelmi személyiség? Géczy Julianna, Géczy Zsigmond kuruc ezredes és osgyáni Bakos Judit leánya 1680-ban született Osgyánban. Húsz évesen feleségül ment Korponay Jánoshoz, a Hont vármegyéből származó nemes úrhoz. Ő volt az az asszony, akiről Jókai a lőcsei fehér asszonyt mintázta a regényében. Az asszony, akit azzal vádoltak, hogy elárulta a nemzetét, és Lőcse városát, ezért a bűnéért fejét vették. A regényes nőalakról festmény is készült, a képet eredetileg a várfalon helyezték el, a híres lőcsei Probstner család kertjében. A festmény ma is látható, és egy darab a ruhából, a Városháza Múzeum tárlatában. Itt, ebben az egész Szlovákiában legjobb állapotban fennmaradt eredeti városhaza épületében, többet is megtudhatunk Lőcse történelméről.

A lőcsei fehér asszony legendája nemcsak az emlékekben elevenedik fel, de színházi változatban is, amelyet nyári időszakban a téren adnak elő a Pál Mester-napok nemzetközi fesztivál keretében. Egy fehér ruhába öltözött fiatal lány pedig ott jár az utcákon, megidézve Géczy Julianna szellemét. És ott van még a Városháza oldalában az a fekete rácsos kalitka is, amelybe belebújva arra vár, ki váltja ki őt, ki menti meg őt az akasztástól és ki dönt a sorsáról? Akár mi is lehetünk azok, ha ellátogatunk ebbe a gyönyörű városba.

Lőcse Szlovákiában, a Szepesség keleti részén terül el. Maga a város egy kultúrtörténeti gyöngyszem, és sok, a dicső múlthoz kötődő műemlékkel rendelkezik. Első írásos emlékek a városról 1245-ből vannak. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye székhelye volt. 2009-től szerepel az UNESCO Világörökségi Listáján.

Részben itt játszódik Mikszáth Kálmán Fekete város nagysikerű műve, melyet 1971-ben meg is filmesítettek.

Hozzászólások

@

Küldés