New York-i élményeim 5.

Fülöp Éva  2007.8.25. 13:29

Egy hét igazán kevés idő arra, hogy minden látnivalót megtekintsen az ember.

Ehhez képest sok mindent sikerült megnéznem. Hajóztunk Manhattan partja mentén egészen a Szabadság-szoborig, sétáltunk a Wall Street-en, a híres Ötödik Sugárúton, mentünk a tömeggel együtt a Time Square-en, gyors látogatást tettünk a kínai negyedben, kellemes benyomást keltettek bennem Soho utcái, elmentünk a Brooklyn-i botanikus kertbe és múzeumba, és a Metropolitan múzeumba, és végigjártuk az üzleteket is...

Kicsit bánom, hogy időszűke és a kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt a piknikezés a Central Parkban. Azért leültünk egy padra, megpihentettük tekintetünket a zöld növényzeten, fákon-bokrokon. Még egy vízimadarat is sikerült megfigyelnünk, ahogy hosszú lábaival a sekély tóban lépegetett, hosszú nyakát és csőrét előre tartva -- biztos valami ennivaló után kutatott. A magas fák mögül hatalmas épületek emelkedtek az égbe -- csillagászati áron lehet ott irodát bérelni, a fantasztikus kilátás miatt.

Voltunk egy a Broadway-en egy igazi musical előadáson is. A színház tiszta volt, puha bordó színű huzatokkal bevont ülésekkel, jó rálátásunk volt a színpadra, ezért elégedettek voltunk, pláne hogy a jegyeket is jutányos áron vásároltuk aznap délután. A történetet egy tévés feldolgozásból (Chorus line) ismertem, de kicsit tartottam attól, nem fogom majd érteni a szöveget. Ez a félelmem nem igazolódott be, mert még néhány poént is „elkaptam”, és együtt nevettem a többi nézővel... Az igazán színvonalas minden percét élveztem. A legnagyobb meglepetés mégis az okozta, mikor este tízkor kimentünk az utcára. A járdákon olyan tömeg fogadott, hogy csak araszolva, egymást kézen fogva tudtunk közlekedni, nehogy elveszítsük egymást. Az autók végig dugóban álltak az utcákon -- az emberek a színházakból indultak haza, esetleg még mulatni valamelyik bárba. A Time Square óriási, villogó reklámjai bevilágították az utcákat. A város éjszakai életre készült, mi pedig fáradtan mentünk lefelé a föld alatti labirintusba, hogy metróra szálljunk.

A metrón is volt néhány élményem. Kitűnő hely ez az emberek megfigyelésére: hogyan öltözködnek, mit olvasnak, milyen akcentussal beszélnek. Egyszer három fiatal szállt fel, laza hip-hop öltözékben. A fejükön baseball-sapka, és kettőjüknél hegedű volt, egyiküknél pedig egy hordozható cd-lejátszó. Bekapcsolták a lejátszót, ami basszus ritmust kezdett játszani és a két fiú az állához emelte a hegedűt. Ami utána következett, az valami hihetetlen szép muzsika volt: ketten játszottak egy szép, ritmikus melódiát. Kinézte volna valaki a modern kinézetű srácokból, hogy ennyire értenek a komoly zenéhez?

A metrón majdnem minden nap megszólítottak minket. Kérdezték, milyen nyelven beszélünk. Egzotikusnak tűnt az embereknek a magyar nyelv. A legnagyobb meglepetés akkor ért minket, amikor egy hölgy odajött hozzánk és megszólalt magyarul... Kiderült, magyar és szlovák szülők gyermeke ő, aki még beszéli a nyelvet, de az ő gyerekei sajnos már nem. A háború elől menekültek Amerikába, mivel zsidó származásúak, és mikor megmondtuk, melyik városból jöttünk, az is kiderült, hogy az idős hölgy ismeri az utolsó dunaszerdahelyi rabbit, aki már túl van a kilencvenen és Brooklyn-ban él... Kicsi a világ!

Mikor egy hét után hazaértem, sokan kérdezték tőlem ugyanazt: élnék-e New York-ban? Ez egy nagyon nehezen megválaszolható kérdés. Nem vágyon arra, hogy ott éljek, mert én itt, Csallóközben érzem magam igazán otthon. Itt vannak a barátaim, szeretteim, ez a táj nőtt a szívemhez, ebben a városban mozgok otthonosan. De ha valami oknál fogva New York-ba kellene költöznöm, tudom, hogy jól érezném magam ott is, hiszen rendkívül pozitív élményekben volt részem.

Jó újra itthon lenni, és jó lenne újra New York-ba utazni...!

Hozzászólások

@

Küldés