Nyaraltunk

Vég Erzsébet 2008.9.6. 14:11

Augusztus első hetében nagyon szép helyen töltöttük a nyarat.

Közös, családi életünkben először, ráadásul egy egész hetet négyesben. Mondhatom, hogy az a hét nap maga volt a csoda! A hétköznapok mókuskerekében az ember észre sem veszi, hogy felőrlődik és már nincs energiája semmire, csak végzi a napi rutindolgokat fásultan, kedvetlenül. Ezért jó egy nyaralás. Elcsépelt, de igaz, mennyit segíthet csak maga az a tény, hogy kiszakadunk a megszokott környezetünkből. Főleg, ha olyan csodás környékre ér az ember, mint Bánk. Ez egy tündéri, kis falucska a Cserhát és a Börzsöny lábánál. Megközelíthető: Budapest felől a 2-es számú főútvonalon, valamint az M2-esen.

Az állandó lakosok száma 700 fő, de a nyári időszakban mintegy 2500 ember él itt, s a hétvégeken néha 4000-5000 látogató is megfordul a településen. Hogy miért? A falu fő vonzereje a festői környezetű, erdőségekkel határolt Bánki-tó, ami egész nap gyönyörű, de kora hajnalban és késő délután a legszebb – ezt tanúsíthatom. Másnaponként körbekocogtam a vizet, majd a tóban nyújtóztattam megfáradt izmaimat a horgászok nem túl nagy örömére. Mert a tó egy részén strandolni (jól felszerelt strandja van játszótérrel, vízi biciklizési lehetőséggel, focipályával, étkezési lehetőségekkel), más részén pedig pecázni lehet. Reggel fél hét körül kevesen fürdenek, talán, mert a felszálló pára nagyon sejtelmessé teszi a tavat. (Néha már attól tartottam, hogy találkozom egy Nessy-hez hasonló szörnnyel is). Vele hál’ Istennek nem, egy vízi siklóval és jó pár vadkacsával, békával viszont egészen közelről sikerült megismerkednem. Esetünkben a nappal természetesen a gyerek körül forgott, bár a nagyon kicsiknek a hirtelen mélyülő víz és a huszonegynéhány fokos vízhőmérséklet nem a legideálisabb, szülői kísérettel és kellő odafigyeléssel azonban számukra is élménnyé tehető a pancsolás.

Szinte idekívánkozik a tó mellé az a vízi színpad, ahol egész nyáron változatos programok várják az érdeklődőket úgy, mint például a majális (babgulyás főzéssel), a jazzfesztivál, a nemzetiségi találkozó és a folklórfesztivál, valamint a Szent István napi ünnepség (színházi előadással és tűzijátékkal). Ahogy azt a polgármestertől, Ivanics Andrástól megtudtam, a falu élete a tóról szól és ez így is van rendjén. Sokan hálásak vagyunk azért a pihenési lehetőségért, amit Bánk nyújthat nekünk. A vízen kívül azonban nem szabad megfeledkeznünk a Szlovák Tájházról (amelynek bejáratánál áll a bánki menyecske szobra), és az evangélikus műemlék templomról, ami szintén a falu nevezetességei közé tartozik.

Természetesen úgy terveztük, hogy nem csak a strandolásról fog szólni a hetünk, hiszen 20-25 kilométeres körzetben számtalan látnivaló csalogatja a túrázókat. Például Nógrád vára, a drégelyi vár vagy a Börzsöny patakokkal szabdalt erdői, magasba törő sziklacsúcsai. Jó ürügy lesz jövő nyáron a visszatéréshez… Kiváló, egész napos program viszont a Kismaros-Királyrét kisvasút meglátogatása és az azon való utazás. Fiús anyukáknak nem kell magyaráznom a varázsát… A várakozást a vasútállomáshoz közeli igen jól felszerelt játszótér enyhítette, csakúgy, mint a másik végállomáshoz közel felállított gyermekpark. A nap végén fáradtan értünk vissza szálláshelyünkre.

A családias, csendes ház igazán kellemes pihenőhely volt számunkra. Összebarátkoztunk nem csak a többi vendéggel, de a tulajdonosokkal (Erneszt Kati néni és Erneszt Ildikó) is. Olyannyira, hogy a párom szabadon járt-kelt a konyhában, ha Kati néni is ott volt, illetve néha segédkezett is az előkészületekben.

Négyágyas, fürdőszobás szobában laktunk, és reggelente meghitten kávéztunk a teraszon. A szobában szerencsére nem volt tévé, kifejezetten jól esett a csend és a butító doboz nélküli élet. Igaz, azért a kedvenc sorozatomat éjszakánként megnéztem a társalgóban. Reggelit a panzióban kaptunk, majd irány a víz és csak valamikor két óra körül kerültünk elő. Ebéd után kollektíven lepihentünk, aztán az éppen aktuális hangulatunktól függően folytattuk a napot vagy a fedett grillsütőnél, a hintáknál, vagy a homokozónál illetve a lengőtekénél. Olyan is előfordult, hogy a három és fél éves fiam intenzíven próbálta ellesni az asztaliteniszezés fortélyait a nagyobb gyerekektől. A gyönyörű és nagy kertben kicsi és nagy egyaránt talál magának elfoglaltságot. Nagy előnye a panziónak, hogy zárt parkolója van, illetve, hogy a kerítés miatt az aprónép sem tud kedvére kirohangálni az útra az autók közé. Mivel a tó vize kissé hideg, jól jött volna egy kismedence vagy pancsoló, de Ildikótól azt tudtam meg, hogy nem igazán volt rá eddig igény. Mint ahogy a csúszdára sem és általában a társas játékokra sem, bár ez utóbbiból bőven lehet itt válogatni.

Az ember gyarló és kényelmes: ezt az egész házat szívesen látnám közvetlenül a vízparton… Kívülállóként úgy tűnt, volna ráció egy melegkonyha üzemeltetésében is, de azt készségesen elismerem, hogy azt már végképp nem bírná egy ember. A faluban amúgy is több és jobbnál jobb étkezési lehetőség kínálkozik, többek között menü formájában is, elfogadható árért. A már említett bűbájos, vendégszerető, csacsogós Kati néni egyébként saját bevallása szerint nem kifejezett vendéglátós, szerintem viszont sokkal több annál. Mindenben segített (például magasító a kisebb gyerek alá, mert nem érte el az asztalt, lázmérő, gyermekpesztrálás, igény szerinti reggeli, napközbeni étkezésekhez edények), szóba elegyedett velünk, ha kedvünk volt beszélgetni és a háttérben maradt, ha nem. Finom reggeliket kreált és emlékezetes anekdotákat mesélt. A vendéglátós szerepet amúgy a lánya, Ildikó, „szerezte be”, ezt azért tudom, mert bátorkodtam kérdezősködni a panzió és az üzemeltetők múltjáról.

A ház egyébként annyi más társához hasonlóan július-augusztusban él leginkább, tavasszal (a szezon nagyjából a húsvéttal indul), ősszel általában csoportokat fogad, utána pedig többnyire a hétvégi programokra veszik igénybe családok vagy baráti társaságok. Szilveszterre évek óta ugyanaz a társaság megy, mi eleve esélytelenek vagyunk, de farsang környékén elvileg még beférünk, és ha éppen fagyott a tó jege, talán még a korcsolyázást is kipróbálhatjuk. Elképzeltem, amint kimerülten rogyok le az ebédlőben, és forralt bort kortyolgatok…

Nehéz szívvel jöttem haza. Egy hétre sikerült elfelejtenem bút, bajt, ház felújítást, költözést, munkahely-keresést, és minden egyebet.

Köszönet a felejthetetlen napokért!