Peking- Xi'an-Shanghai-Hongkong (2)

Jády Mónika  2010.6.7. 5:23

A következő reggel a Nyári Palota felé vettük az irányt.

A városon kívül eső, 1750 körül emelt építmény eredetileg nem császári lakhelynek készült, hanem özvegyi székhelynek. Később azonban az uralkodók kedvenc nyári pihenőhelyévé vált. A palota csaknem 300 hektáros kertje egy mesterséges tó (Kunming tó, azaz a Hatalmas Fényesség Tava) körül fekszik, melynek délkeleti részén egy 17 lyukú híd ível át. A tóparton egy 728 méter hosszú, színesre festett fakazettákból álló fedett folyosó épült, melyről csodás kilátás nyílik a tóra és a Hosszú Élet Hegyére (Qianlong császár azért építtette, hogy édesanyja kedvezőtlen időjárás esetén is sétálgathasson, és gyönyörködhessen a tájban). Ám maga a folyosó is a látványosságok közé sorolható, a tetőt tartó gerendákat ugyanis festmények díszítik – több mint 8 000, irodalmi műveket idéző jelenet, illetve a természet szépségeit ábrázoló kép.

Sétálgattunk a kertben, majd végigsétáltunk a folyosón, egészen a tóig. Oda, ahol a Márvány Hajó "ringatózik" – mely valójában egy kőalapzatra emelt, fából készült, európai stílusjegyeket magán viselő építmény (a fa részeket úgy festették be, hogy márványnak tűnjenek), és a Tang dinasztiából származó Taizong császárnak szóló tanácsra utal: A víz, amely a hajót viszi, el is tudja a hajót süllyeszteni. (A tanács a császárság hajóira vonatkozik – ám a Márvány Hajó elsüllyeszthetetlen). Ennek közelében kis hajó várt ránk. A hajókázás után visszatértünk a városba, és a modern, felhőkarcolós negyed felé vettük az irányt. Egy modern étteremben kaptunk ebédet. Itt személyre szólóan hozták ki az egyes fogásokat.

Programjaink közül természetesen nem maradhatott ki a Peking központjában fekvő „Tiltott Város” sem, mely 24 uralkodónak adott otthont. A császári palota 1406-1420 között épült. Bár a legnagyobb része később felújításra került, a komplexum nagy vonalakban őrzi eredeti külsejét. A palotát mintegy erődítményként, csaknem 10 méter magas falak veszik körül.

Az uralkodó a palotaegyüttes északi részében találkozott a tanácsadóival, és itt hajolhatott meg a magas rangú hivatalnokok felesége a császárné előtt. A császár ágyasai luxuskörülmények között éltek, ám szinte rabként – kevés kivételtől eltekintve. A felnőtt hercegek máshol kaptak rezidenciát. A császáron – egyedüli nemzőképes férfiként – és a legmagasabb rangú eunuchokon kívül senki sem mozoghatott szabadon a „Tiltott Város” falai között. (Az ott dolgozó eunuchok szigorú hierarchiában éltek. Az eunuch-újoncok nem sokkal a kasztrálásuk után kerültek a császári palotába, és alacsonyabb rendű munkákat végeztek – például konyhai kisegítőként dolgoztak, vagy hordszéket cipeltek. A császárságban külön eunuchházak léteztek, ahová nem egyszer a szülők vitték el a gyerekeiket, hogy eladják őket. A császári udvar a kasztráláson, a herék eltávolításán kívül a hímvessző amputálását is követelte. Mindez érzéstelenítés nélkül történt.)

A palotaépületek tetején az ereszcsatornák fölött több, kerámiából készült állatfigurát látunk. Ha 9 figura található ott, a császári lakhelynél járunk. (A 9-es a császárok száma.) Ha kevesebb, alacsonyabb rangúak tartózkodtak csak abban a házban.

A kínai császárok lakhelyét este is szemügyre vehettük, mivel a cég oda szervezte a vacsorát. (Tai Miao, az Ősök Temploma volt a pontos helyszín.) Hosszú-hosszú vörös szőnyeg vezetett a bejárathoz, mindkét oldalán végig hagyományos ruhába öltözött lányok hajoltak meg, ahogy végighaladtunk az úton. Aztán a szépen megterített asztalok, a színvonalas műsor, a finom fogások – igazi császári konyha, több kis porció, szemet gyönyörködtetően elkészítve és elrendezve... Csak azt sajnáltam, hogy a kicsi mécsesek – melyekről, mikor jobban szemügyre vettük őket, kiderült, hogy elektromosak –, olyan kevés fényt adtak, hogy nem látszódott jól minden apró részlet. (Az utolsóként érkezett tányéron például három kis üvegtál sorakozott egymás után, háromféle kis adag desszerttel, a kevésbé édestől a legédesebbig haladva.) Hatalmas élmény volt!

Másnap délutánra is maradt látnivaló: a Kínai Nagy Fal. A Pekinghez legközelebb eső szakaszhoz az autópályán jutottunk el. A Nagy Fal e része a leglátogatottabb, az 1950-es években restaurálták is. A hegyoldalon átvonuló impozáns fal sok-sok lépcsőjének „megmászása” nem is olyan egyszerű feladat. A turisták többsége lassacskán, levegőért kapkodva próbált minél feljebb jutni. Mi sem haladtunk túl gyorsan. Aztán egyszer csak elvonult mellettünk egy csapat kínai katona – futólépésben.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés