Dupla vagy semmi?!

Oriskó Norbert  2007.12.12. 19:54

„Én nem szeretem a felmelegített levest. Ami egyszer jó volt, ugyanaz megismételhetetlen”…

…– mondta Brúnónak egykor Zsófi, amikor arról volt szó, hogy vajon érdemes-e ugyanazzal a személlyel kapcsolatot létesíteni, akit egyszer korábban már „elfogyasztottunk”.

Hát Zsófi tapasztaltabb is volt e téren, mert már – mint mondta – Brúnó a tizenharmadik nála a sorban az „életre szóló” szerelmek között. „De az előző tizenkettővel, ha lehet, nem hogy találkozni nem akarok többet, de még látni sem akarom őket, sőt, hallani sem róluk” – tette hozzá.

Brúnónak ennél szerényebb volt a repertoárja, de addigi négy nagy szerelme közül hárommal „duplázott” is, és így érthetően más álláspontra helyezkedett, mint Zsófi. Úgy gondolta, a második próbálkozásoknak is van varázsuk, egyrészt az ember nem „zsákbamacsakát” kap, de ennél többről van szó.

Ezt az egészet talán legszebben Enikő fogalmazta meg neki, akivel két év együttlét után szakított, azzal az egyszerű okkal, hogy itt is és ott is megjelent valaki más. Újabb egy év múlva – külön utak után – egy házibuliban találkoztak, ahol megtudták, már egyikőjüknek sincs társkapcsolatban. Nem feszegették, hogy miért, de egymással tértek „nyugovóra”, és Brúnó maga is meglepődött, de közölte Enikővel, hogy úgy érzi, még legszebb közös időszakukban sem volt olyan szép szeretkezéssel eltöltött éjszakájuk, mint amilyen most volt. „Tudod miért?” – kérdezte Enikő, és rögtön meg is adta a választ: „Mert most már nem kellett, hogy bizonyítsunk, hogy színészkedjünk, valódi magunkat adhattuk és tudtuk, hogy ki is van velünk”.

Ezekben a sorokban nagyjából benne is foglaltatik minden. Brúnó addig is, és később is, ha válni kényszerült, azon igyekezett, hogy nyitva hagyjon egy kiskaput. „Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő” – és az életben nem csak a barátokra, hanem a volt szerelmekre is vigyázni kell. Csakis az emberi kapcsolatok adják az élet értelmét – volt meggyőződése. A második nagy találkozás azonban esetenként arra világít rá, hogy nem kell sajnálnunk a már véget ért kapcsolatot. És ez is hasznos, mert onnan fogva az ember már legalább nem okolja magát azzal, hogy „miért is rontottam azt akkor el?!”

A duplázás legromantikusabb esete viszont nem Enikővel, hanem Zsófival történt. Brúnó munkahelyi asztalán megcsörrent a telefon. Zsófi volt, több mint egy évvel azután, hogy utoljára találkoztak.
– Bocsi, semmit sem akarok, csak muszáj volt hogy felhívjalak. Hallgasd, mi megy a rádióban! – és kihangosította a készüléket, hogy azt Brúnó is hallja: „Pest megér egy estet…” – szólt a dal.
– Mi jut eszedbe róla? – kérdezte Zsófi.
Brúnónak nem kellett mélyre nyúlnia vissza az emlékezetében. Zsófival Pesten töltötték legszebb közös napjaikat. Kapcsolatuk csúcsán tekintették meg egy moziban a Csinibaba című filmet, amelyben ez a dal is elhangzott. Brúnó válasza azonban nem az emlékezésre, hanem a mára vonatkozott.
– Az jut róla az eszembe, hogy ma este nyolckor is megy egy vonat Pestre – mondta.
A telefonon át is észlelte, hogy Zsófi meghökkent ezen a válaszon.
– Mindjárt visszahívlak – mondta Zsófi, és letette a telefonkagylót. Öt perc múlva újra csörgött a telefon, és Zsófi csak egy mondatot mondott: – Én is rajta leszek a vonaton.

Brúnó a karórájára nézett, már csak egy óra volt addig. Felhívta feleségét, hogy ma este nem megy haza, mert el kell utaznia. Egy óra múlva Zsófival volt a vonatban, azzal a lánnyal, aki annak idején annyira hadakozott a „felmelegített leves” ellen. De most mást mondott: – Soha ne mondd, hogy soha…

7. tanulság: „Soha ne mondd, hogy soha!”

Hozzászólások

@

Küldés