Szerelmi sokszög

Oriskó Norbert  2007.5.30. 6:56

Bár Brúnó biztos volt abban, hogy az Angelikával való kapcsolata örökre élete legszebb szerelmi emléke marad, a szakítás mégsem volt gyötrelmes.

Az utolsó három hónapban már számos jelzés előre vetítette a véget. Brúnó bármennyire is szerette volna, nem tudta azt kivédeni, legfeljebb csak késleltetni. Már a szakítás napján elhatározta, nem siratni fogja a múltat, hanem új kapcsolatot épít.

Eszterre esett a választása. Tudta nem lesz könnyű feladat: a lány fiatal, művelt és rendkívül csinos. A helyzetet bonyolította, hogy Brúnó életében ismét megjelent Enikő is, szintén egy nagy csalódással a háta mögött. Brúnó abba a kényelmes helyzetbe került, hogy nappal Eszternek udvarolt, éttermekbe, koncertekre jártak, sokat beszélgettek - ám amikor eljött az este: Enikő ágyába bújt. Úgy tervezte, ha majd az Eszternek való udvarlása beérik, egyszerűen leválik Enikőről és kész. És ez így is történt. Enikő is megtalálta élete új párját, ezért Brúnóval egy közös szilveszterezéssel lezárták életük második közös szakaszát, és sok sikert kívántak egymásnak a már külön utakon folytatódó új esztendőhöz.

Bálszezon volt. Brúnó nem rajongott a táncparkettért, de azért évente egyszer rászánta magát. Természetesen most Esztert hívta partnernek, amit a lány kapásból elfogadott. Brúnó izgalommal várta az estét, azzal a büszke meggyőződéssel, hogy neki lesz a legcsodálatosabb partnere. És pontosan ugyanott, ahol egy évvel korábban még Angelika tündökölt mellette!

Két nappal a bál előtt azonban megcsördült a telefonja. „- Találkozni szeretnék veled!” – hallotta Enikő hangját, akinek valóban nyomós oka volt erre, amit ezzel a rövid mondattal igazolt: „- Terhes vagyok”. Másfél hónap telt még csak el a szilveszteri buli óta. Enikő nem kért és nem kérdezett semmit Brúnótól, de egyikükben sem merült fel az a gondolat, hogy talán mégsem kellene megszületnie annak a gyermeknek.

A bál remek hangulatban telt, hazafelé menet Brúnó habozás nélkül elmondott mindent Eszternek, ezzel alakuló kapcsolatuknak természetesen vége szakadt. És másnap érkezett az esemes Enikőtől: balesetet szenvedett és nem lesz baba!

Brúnó kiment a temetőbe. Ahhoz a sírhoz, amelyet egykor Angelikával többször meglátogatott. De nem gondolt sem rá, sem Eszterre, sem Enikőre. Úgy érezte, sokkal többet vesztett náluk. „- Bocsáss meg, kisfiam!” – mondta égre emelt tekintettel. De hálás is volt a sorsnak, amiért, ha most hazamegy, otthon gyermekei várják. És három éven át minden este gyermekei mellett tért nyugovóra.

5. tanulság: "Nincsen megoldatlan probléma: ha mi nem bírunk vele, a természet nélkülünk is elrendezi."

Hozzászólások

@

Küldés