Ha választhatnék...


Sábitz Katalin  2008.10.6. 9:21

Ha választhatnék, ilyen témáról nem kellene írni. Ha választhatnék, nem lenne ez a fotósorozat.

Csakhogy ezek tények, a megmásíthatatlan valóság pillanatképei, melyek nagy hatással voltak rám. Ezért fontos foglalkozni velük, és nem mehetek el mellettük szó nélkül én sem.

A World Press Photo2008 kiállítás szakmai zsűrije korunk kérdései kategóriában a második díjjal Lorena Ros sorozatát tüntette ki. A spanyolországi fotós illusztrációja a fiatalkorúak szexuális bántalmazásáról és annak feldolgozásáról szól. A paravánon két sorba rendezve nyolc színes felvétel látható, a jobb szélen pedig az értelmezéshez szükséges szövegrész. Két férfi és két nő portréja tekint vissza ránk, és mindegyik mellett egy-egy helyszín. Ezek szerepe a történet ismeretében nyer értelmet.

Bartoumet most harmincnyolc éves. Tíz éves korában bántalmazta egy férfi, mikor tanítás után még ottmaradt focizni a barátaival. Huszonnyolc év elteltével beszélt erről először, a feleségének.
Josét tizenhárom évesen érte zaklatás a könyvtár mosdójában. Tíz éve hordozza magában a keserű fájdalmat, a megemészthetetlen élmény emlékét.
A huszonegy esztendős Sara hat évesen kezdett panaszkodni, de egészen tíz éves koráig nem vették komolyan. Irene huszonkét éves. Gyermekkorában többször vált vérfertőzés áldozatává. Csak akkor mert szembeszállni, amikor tizenkilenc évesen elköltözött otthonról.
A tragikus sorsokról olvasva hátborzongató drámai töltetet kap az esőáztatta, vízben álló sportpálya; a sivár és koszos mosdó két közeli piszoárral; az őszi erdő az elszáradt, töredező ágakkal; a sötét, előszobaszerű folyosó, melynek végén hívogat a fény.

Nehéz megszólalni, miután minden részlet a helyére kerül. Hirtelen másként látom a portrékat: a szemekben ijedtség, zavar, szégyenérzet tükröződik, és ki tudja, mi minden háborog még bennük. Elborzadok. Mit lehet mondani ilyenkor? Ha választhatnék, a hallgatást választanám, mert egyetlen olyan szót sem tudok választani, ami most helyénvaló lenne. Igen, a csendet választom.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Portré a valóságról

Sábitz Katalin

Egyetlen kattintás csupán, de száz meg száz gondolat.

2008.9.27.   

A rovat további cikkei

Szlovákul szeretni

Huszár Ágnes

A rendkívül megkapó, egyszerűségében nagyszerű könyvborítón már akkor megakadt a szemem, amikor a kiadó még a megjelenés előtt a világhálón hirdette Durica Katarina legújabb regényét.

2016.6.10.    27


Hétköznapi hőseink

Tompa Orsolya

„Mindenkinek szüksége van egy képzelt világra, ami segít a nehéz időkben.” (Olvasmányélmény)

2016.4.13.    5


Mosolyogni tessék!

Fekete Krisztina

Avagy mindaz, amit Janikovszky Évától tanultam...

2015.4.1.  1    56


Mitől lesz isten az ember?

Póda Csanád

Recenzió a Pesti Magyar Színház Frankenstein című előadásáról.

2015.3.3.    24


Swing – az új magyar sikerfilm

Kiss Adrienn Éva

A legújabb magyar gyártású vígjáték három különböző generációjú nő történetét dolgozza fel.

2015.1.21.    10


És a hegyek visszhangozzák

Pénzes Tímea

A kabuli születésű író és orvos világsikerű regényeiért (Papírsárkányok, Ezeregy tündöklő nap) számos olvasó rajong.

2014.11.6.    5


Erlend Loe: Fvonk

Pénzes Tímea

Egy viszonylag vékony kötet, amely főként kétszemélyes párbeszédekből áll. Két férfi párbeszédéből. (Könyvrecenzió)

2014.9.16.   


100 magyar baka

Szilvási Krisztián

Már 100 év is eltelt azóta. Többségében békében, legalábbis az első világháborúhoz mérten, viszonylagos békében.

2014.8.14.   


Senko Karuza: Szigetlakók

Pénzes Tímea

A lapokról egy letűnőfélben levő életforma köszön vissza, ami sok turista számára jelenti a paradicsomot...

2014.7.17.   


Eldorádó – a poklon túl

Pénzes Tímea

A menekült tematika, legalábbis a hírek szintjén, jelen van mindennapjainkban, de szépirodalmi feldolgozása ritkaságszámba megy.

2014.6.5.    6


Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Pénzes Tímea

Amikor hősünk, kéziratokkal a hóna alatt, kilépett az ajtón, a világ nem volt meg.

2014.4.25.    9