Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Pénzes Tímea  2014.4.25. 2:25

Amikor hősünk, kéziratokkal a hóna alatt, kilépett az ajtón, a világ nem volt meg.

Így indítja irodalmi utalásokkal tűzdelt, mágikus és ironikus hangvételű művét a szerző. Ulisse, a kiadói lektor felpattan a reggeli ködben egy sárkányhernyóra, ami felfalja az embereket. A buszon uralkodó tömegnyomor a trójai falóban való kuporgást juttatja az eszébe. A pékek irodalmi érdeklődésű sarja pékinszomniában szenved: éjjeleit kéziratok olvasásával tölti, nappalait pedig félálomban éli meg, sőt olykor el-elbóbiskol. A silány fércművek gyatra hősei gyakorta kelnek életre benne, a fejére nőnek, és amikor elhanyagolja őket, azt kívánják, „hogy megismerje az olvasatlanok, a kiadatlanok, az eladatlanok szomorú életét”.

Ő az a lektor, aki minden kéziratot elolvas, és mindegyikre reagál. A kéziratok szereplői követelőznek, civakodnak a fejében, ráülnek a vállára, vagy éppen a zsebében utaznak. Nem tud menekülni a kéziratok világából, mindenki újabb és újabb irománnyal bombázza még az utcán is, legyen az kutyás hölgy vagy biztonsági őr. A dicséret elmaradásáért néha öléssel is megfenyegetik. Munkájából kifolyólag nem utasíthatja el az „írás silány vitézeit”, mivel sosem lehet tudni, kiben fedezi fel az új Joyce-t. Véleménye az írásról és munkájáról a következő: „Mindig azt mondom, hogy az írás a legjobb esetben magasztos, a legrosszabb esetben ártatlan tevékenység. Attól a kevés kivételtől eltekintve, hogy a kiadatlan arrogáns grafománok a kiadott arrogáns grafománokat utánozzák, az írás nem ront a világon.” Ulisse egyetlen könyvet írt életében, aztán már csak rövidebb írások hagyták el a tollát. „Semmiben sem volt biztos: sem abban, hogy tud írni, sem abban, hogy le tud mondani róla.” A kiadó tulajdonosának, a folyton kitörő Vulcanusnak, aki szabadidejében agyament Playstadion játékokat játszik, sikerkönyvre van szüksége. „Valamire, amit senki sem olvas, de mindenki megvesz.” Nem bírja fizetni a nyomdászokat és a saját alkalmazottait, ezért olyan antológiákkal próbál betörni a könyvpiacra, mint a 100 fölötti írók, amikor is nem az írók korára, hanem a súlyára gondol.

Ilyen közegben él Ulisse, akinek csodás latin-amerikai menyasszonyát, Pilart elbocsátják a munkahelyéről és a tartózkodási engedélyében is kivetnivalót találnak.

Egy kis színt egy ismeretlen levélíró, Achille hoz Ulisse életébe. Többek közt azt is közli vele, hogy „Ha esetleg önnek sikerülne bármilyen meghatározást adnia a normalitásra, az rám biztosan nem illene.” A különös levél felkelti Ulisse érdeklődését, és felkeresi a kerekesszékhez és számítógéphez kötött, sötétben élő, torz figurát. Ösztönzőleg hatnak egymásra: Achille összeállíttatja vele a nagy fájdalmak semmiért listáját, és a legszebb napjait éli meg, hiszen ideig-óráig felszabadul az ápolók, az orvosok, a gondoskodó anya és a karrierista báty nyomasztó hatása alól. Achille megírja Ulisse és Pilar történetét, magát is beleszőve, amihez új barátjától nyer ihletet, Achille pedig „új kérdéseket ajándékozott neki”.

Amikor elkészül a mű, ragaszkodik hozzá, hogy Ulisse a saját neve alatt jelentesse meg. Achille bátyja, a törtető Apollinare, aki nem tűrheti a gyengéket és haszontalanokat, kutakodik Ulisse és az országban illegálisan tartózkodó menyasszonya után, és a saját érdekeit nézve öccsét is kiebrudalná a családi házból és luxusklinikába zárná. De Ulissének és párjának nem sikerül ártania, mivel a lektornak véletlen lehetősége adódik: az idegenrendészetről meggyőzi az egyik rendőr, hogy menyasszonya tartózkodási engedélyéért cserébe adja ki professzor apja kéziratát. Ulisse beadja a derekát, bár „a próza élénksége egy porckopásos lajháréval vetekedett”, ám a kiadói stáb hamarosan beleveti magát a munkába, meghúzza a szöveget és előkészíti a megfelelő reklámot.

A kiadói és lektori élet visszásságai, illetve a fogyasztói társadalom kritikája (a bunkerista család, amelyik úgy vásárol be, mintha nem hagyhatná el évekig a lakását, „a rajtunk uralkodó képernyők”) a kötet szerves részét képezik.

Stefano Benni olasz szerző novellákat, verseket, forgatókönyveket egyaránt publikál, illetve rendezett filmet és maga is szerepelt filmekben. Művei több mint harminc nyelven jelentek meg. A szerző írásaival behatóan a www.bennilogia.org foglalkozik.


Stefano Benni: Gyorslábú Achille, Budapest, Scolar Kiadó 2013., fordította Nádor Zsófia.

Hozzászólások

@

Küldés