Csak a csönd zenél


Wolner Annamária  2011.3.5. 6:58

Ezúttal munkatársunk verseiből válogattunk egy csokorra valót.

Valami múlik a téllel

Üres lakás
Fehér falak
Könyvek a polcokon
Csipkefüggöny a kopott ablakon.

Nyitott tenyerednek
bőrödbe mélyülő vonalai
fáradtak nagyon.
Szemed körül a tegnap ráncait
könnyeiddel mosdatod.

s én
azokat a homályos szemeket
szeretem nagyon.

Múlik valami, múlik a téllel
- suttogom

Hűvös szoba
hideg kávé
Kockás terítő az asztalon.
Az almában árva a harapásnyom.

Kezedben lehajtott fejjel
másnapos kenyeret hozol.
Szemed írisze szomorú nagyon.
Le van simogatva az arcodról
a tegnapi mosoly.

Ezerszer több nekem
a hajamba suttogott pár szó
és a
tegnapi integetés a vonatablakból.

Múlik valami, múlik a téllel
- suttogom.



Összefogódzkodva

Az ablakon túl a téli napsugár.
Hangulatokat fest az ég
kifeszített vásznára a hajnal.

Megbújunk benne mindketten.
Mint riadt gyermek,
apja régi pulóverében,
az ablak előtt térdelve egy
elmúlt vasárnap délelőtt.

Változunk.
Olykor távolodunk.
Aztán megrettenünk, s
megint összefogódzkodunk.

Elfojtott félelmeink
beleégnek az arcunkba
áttörve a fahéjas tea páráját.

Elfelejtjük, hogy az
úton néha sár van, s
csak az esőtől fázós a délután.

Összefogódzkodunk lassan.
Mint riadt gyermek az
ablak előtt térdelve egy
esős vasárnap délelőtt.



A búcsúzó

Nem kérek többé az útjaidból,
amiket nem nekem szántál.
S nem megyek melletted a sosemvolt
közös életünk több centiméterén.
Csak elhordom magamban a fájdalmat szótlan,
az évek göröngyén.

Egyedül élek vele, s lehet
soká kopik majd ki belőlem ez a
veled volt rebbenésnyi idő.
Majd magam köré feszítem a
lelkem erőit, ha nagyon fáj.

Az utolsó búcsúzón
a semmi karjába kapaszkodón

megköszönöm, hogy mégis voltál.



Csak a csönd zenél

Sercegnek az üresbe járó percek
a rég lejárt bakelitlemez
eltört tűhegye alatt.
Valamit keresnek belőlünk,
ami még ott maradt, a
porlepte kottafüzetbe írva,
a régi lemezjátszó alatt.
És a horgolt csipketerítő láncszemei közt
emlékeink sóhajtanak.
Égi hárfák húrjait
pengetik az angyalok.
Át kéne törni magunkat valahogy a
hallgatás falán.
Psszt...
Hallgatózom!
De csak a csönd zenél tovább.
És te játszol fülembe valami eddig
ismeretlen melódiát.
A bakelitlemez forog tovább.
S én nem értem a hangokat.
Te játszol tovább nekem valamit
szemeimből zivatarok hullanak.
S én nem bírom hallgatni a csönd húrjait tovább.



Wolner Annamária Ipolyságon született, 1976. április 11-én. Az esztergomi PPKE-VJK kommunikáció-művelődésszervező szakán végzett, majd egy év ráadás következett a budapesti Sanoma Médiaakadémián, ahol magazin újságírást tanult.
Vallomása szerint kislánykorában jegyezte el magát az írással. A versek, novellák az óta is kísérik útján. Később az élet adta kezébe a tollat: így lett újságíró. Azóta úton van valami felé, valamit kutatva, keresve. Szereti az embereket, a történeteket, a kérdéseket – amikért felelősséget vállal, a válaszokat, amiket figyelmesen hallgat. Megtalálni a témát, megragadni az embert, bemutatni az eseményeket, láttatni, amit látni kell, ott lenni, ahol a kicsi és az ettől nagyobb dolgok zajlanak – ezért választotta ezt a pályát, ami hol hegy, máskor meg lejtmenet.
Egy barátja nemrég ezt mondta róla: „Képes vagy apró csontokra szedni egy elefántot, amíg nem kapsz választ egy-egy problémára, témára, kérdésre, ami nyomja, vagy egyszerűen csak érdekli a lelkedet.”



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Találkozás egy kopott udvaron

Wolner Annamária

Újra elérkezett a hétvégi líra ideje.

2012.10.21.   


Rongyolt szélű reggel

Wolner Annamária

A nyár sem múlhat el versek nélkül...

2012.8.12.   


A nyár küszöbén

Wolner Annamária

A költők nyáron sem pihennek, s mi szívesen bemutatjuk olvasóinknak műveiket.

2012.8.5.    4

A rovat további cikkei

Március

Nagy Csivre Katalin

Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy ismét jelentkezhetünk vasárnapi verssel.

2024.3.9.   


Tűz-elem

Nagy Csivre Katalin

Adventi vasárnapi versünk.

2023.12.9.   


Fuss!

Kerepesi Igor

Vasárnap a pihenés és a vers napja nálunk, ám a mai vers futásra biztat. Olvassuk el, miféle futásra!

2023.6.25.   


Hallgatózik a csend

Nagy Csivre Katalin

A világ zajos, a csendnek hallgatóznia kell...? Vasárnapi versünk.

2023.6.18.   


Emlék

Béres Csilla

Vasárnapi versünk.

2023.5.14.   


Várakozva

Nagy Csivre Katalin

Adventi vasárnapi versünk, ünnepi viselkedésünkre int...

2022.12.11.   


Advent

Póda Csanád

Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!

2022.12.2.   


Miben méred?

Nagy Csivre Katalin

Ez itt most egy adventi-vers. A rohanás pillanatainak megszámlálására.

2022.12.1.   


Kapcsolódás

Nagy Csivre Katalin

Vasárnapi versünk. Kapcsolódjunk rá!

2022.11.26.