Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
Az emberek többsége tisztán, nyitottan, őszintén, jóindulattal és jó értelemben vett kíváncsisággal születik a világra. Senkiről sem feltételezzük, hogy rosszat akarna nekünk. Aztán csalódunk a szüleinkben, csalódunk az óvodában, majd még többet az iskolában, a barátunkban, a szerelmünkben, és végig, az egész életünkön át.
Csalódunk a szép szavakban, az ígéretekben, az jótékonysági kezdeményezésekben… Lassan túllátunk a felszínen, felfedezzük az emberi árnyoldalakat. De nem akarjuk látni! Azt akarjuk látni, ami szép és jó. Oda akarunk tartozni, ahol „emberség” van. Ha nincs bennünk elég, vagy mások előtt (tudatosan vagy tudatalatt) tetszelegni akarunk, jótékonykodni kezdünk. Mert a jótékonykodás egy varázsszó: megnyílnak a kapuk, a körülöttünk lévők elismerően sóhajtoznak. Ha nagyobb mértékben „jótékonykodunk vagy önkénteskedünk” – mondjuk, éjt nappallá téve segélycsomagokat szállítunk, vagy szegény árváknak pénzt gyűjtünk –, akkor felkeresnek a régiós újságok és riportot készítenek velünk. Ha kiposztoljuk magunkat önkénteskedés közben a közösségi oldalon, lájkok százait zsebelhetjük be.
Pedig az árnyoldal mindenhol megjelenik. A jótékonyok közt is. Az önkéntesek közt is. A segítők közt is. A gyerekek közt is. A felnőttek közt is. A rossz ott ólálkodik mindenhol, ahol ott van a jó. Ezért, ha jók is vagyunk, vagy jó cél érdekében tevékenykedünk, soha, de soha ne felejtsünk el elővigyázatokat, óvatosak, sőt – Uram
bocsá´-- akár még józanul gyanakvóak is lenni! Hogy aztán ne csalódjunk akkorát, hogy rámenjen az egész életünk.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6