Család, munka és színház
Interjú a Vakok és Gyengénlátók Jász–Nagykun–Szolnok Megyei Egyesületének egyik tagjával, Zajcsek Zsiga Szilviával.
Zajcsekné Zsiga Szilvia ma feleség, dolgozó nő és amatőr színésznő. Szilvia szembetegséggel született, majd fokozatosan elveszítette a látását. Nem mindennapi története, teljes élete sokaknak adhat hitet, erőt.
Kiegyensúlyozottnak tűnsz.
Köszönöm szépen, törekszem rá. Boldogan élünk a férjemmel, dolgozom, házimunkát végzek, szabadidőmben pedig amatőr „színésznő” vagyok a Varázsszínpad társulatában.
Mi a munkád?
Távmunkában dolgozom a Főkefe Nonprofit Kft-nél adminisztratív munkakörben. Bár nem járok el itthonról a munkahelyemre, ez a tevékenység mégis ad egy keretet a napjaimnak. Egy ismerősöm által kerültem a céghez. Nagyon örülök, hogy fogyatékossággal élő embereként dolgozhatok, hiszen közöttünk ez nem annyira magától értetődő.
Ha pedig szabadidő: hogyan kezdted a színjátszást?
A felsoroltak ellenére alapvetően visszahúzódó ember vagyok. A kétezres évek elején csatlakoztam egy szolnoki színjátszókörhöz, amely látókból állt. Ekkor még elég sok látásmaradványom volt. Aztán volt egy hölgy, aki a látássérültek színjátszásából írta a szakdolgozatát, így kezdődött a Varázsszínpad működése 2016-ban. Mostanában Karinthy-darabokat játszunk, de szerepelt már mese is a repertoárunkban. Közben a férjem, Norbert is csatlakozott, holott kezdetben csupán elkísért engem. Egyébként őt is az Egyesületen keresztül ismertem meg. Már húsz éve ismerjük egymást, és tavaly volt a tizedik házassági évfordulónk.
Ezen az életedet meghatározó ismeretségen túl mit jelent számodra a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete?
Egy remek közösséget, ahová nagyon jó tartozni. A szolnoki csoport rendezvényeire rendszeresen járunk a férjemmel. Házasságom mellett több barátságot is az Egyesületnek köszönhetek. Emellett a JNSZMVAKOK Elemi Rehabilitációs Központjában is többször megfordultam, nagyon hasznosnak tartom a szolgáltatásaikat, legutóbb egy új útvonal megtanulásban segítettek.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Pár éve érettségiztem. Most egy szoftverfejlesztői tanfolyamat kezdtem el, de a koronavírus járvány miatt az most egyelőre szünetel. Más terveim jelenleg nincsenek. Úgy gondolom, hogy jól halad az életem, boldog vagyok.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Isten útjai kifürkészhetetlenek
Interjú Bodó Máriával, a Duna Televízió vallási főszerkesztőségének munkatársával.
2021.4.28.
Mit rejt Vidu ötlettára?
Bepillantunk az érsekújvári Vidu, azaz Szalma Nikoletta kreatív műhelyébe.
2021.3.16.
„Hiszek a természet erejében”
A vásárúti Kovács Máriával beszélgettünk boltalapításról, egészségről, életmódról.
2020.11.22.
Kortalanul élni
A kor csak egy szám: mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát. Közhelynek tűnő megállapítás, de igaz. Beszélgetés Bazsó Rozáliával.
2020.10.26.
Lángot adok, add tovább!
Beszélgetés a dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtár nyugalmazott könyvtárosnőjével, a mindig aktív Vojtek Mártával.
2020.6.25.
Kézművesek karanténban
Milyen most kézművesként tevékenykedni? Erről kérdeztük az érintetteket. (Megszólal Petro Veronika, Fekete Dóra, Nagy Tímea és Sántha Patasi Gabriella.)
2020.5.8.
Türelemből jeles
Mayer Ingrid szappanjai nem csupán a külsőnket szépítik meg, de a belsőnk is kivirágzik.
2020.3.14.
A házasságtörés a házassággal egyidős
"Lehet, hogy jobban tudunk róla harsányan, vulgárisan vagy csipkelődve diskurálni, de komolyan még mindig nem." Beszélgetés Hevesi Kriszta szexuálpszichológussal.
2020.2.21.
Csodák is léteznek
Beszélgetés Nagy Gáborral, aki "nővérként" dolgozik a dunaszerdahelyi kórházban.
2020.1.20.
Ősi ritmusok felsőfokon
Ősi ritmusok, archaikus dallamok, impulzív előadásmód – ezek jellemzik a leginkább a 2019 februárjában alakult felvidéki Varkocs együttest.
2019.12.16.
A babasuttogó
Hogy mi munka, türelem és szeretet áll a babafotózás mögött, arról a fotós tud igazán mesélni. A pódatejedi Csóka Csillát méltán nevezik babasuttogónak.
2019.11.12.