Ketten a ketrecben

Kucsora Zsolt  2022.6.13. 15:34

Beszélgetés a csilizradványi Vörös Alex ketrecharcossal küzdősportról, sikerekről, elszántságról, kitartásról.

Vártam már ezt a pillanatot. Így visszagondolva, nagy örömömre szolgál, hogy ennyire különböző embereket ismerhettem meg a már elmúlt évek alatt. Alex és én távoli ismertségünk valahol pár faluval odébb jött létre egy autós találkozón, és igencsak különböző vizeken evez, ennek ellenére azt mondom, ez is csak szebbé teszi a mindennapokat. Elvégre mi lenne, ha mindenki ugyanazért rajongana, nem igaz? Az után a bizonyos nagyszabású autós találkozó után egy kattintásra ismerősök lettünk, amikortól is követjük egymás útját, sikereit. Nagyon kíváncsi vagyok az ő részéről mi is ez az egész, szóval vágjunk is bele!


Köszönöm, hogy igent mondtál a felkérésemre. Kezdjük a legelején: mesélj picit magadról!

Dunaszerdahelyen születtem 1997-ben, Csilizradványon élek. Barátnőmmel még elég friss a kapcsolatunk, de mindenben támogat, a sportkarrieremben, és a magánéletben is. Családom még nincs, de ami késik, az nem múlik.

Amikor Csilizradványon találkoztunk azon a bizonyos autós találkozón… hány éve is? Öt-hat? Akkor már tervben volt ez az őrületed?

Igen, akkor már elkezdtem foglalkozni a sporttal. Ennek az idén lesz hét éve, de akkor még senki sem tudott róla, semmit sem mondtam senkinek a terveimről. Jól emlékszem arra, hogy az első edzésemen nagy pofonokat kaptam, és életem első verését is! De azóta is imádom, amit csinálok.


Mesélj erről a sportágról egy picit nekünk, hogy jobban el tudjuk képzelni, miről is szól?

Az MMA (Mixed Martial Arts), azaz kevert harcművészetek, egy olyan küzdősport, mely megengedi az ütést, rúgást, és a földharcot egyaránt. Állva és földön, a különféle küzdősportok és harcművészetek technikáit vegyesen alkalmazza. Ezért is imádom, mert benne van szinte minden, és akit érdekelnek a harcművészetek, ebben az ágban mindent fogást megtanul.

Mi volt az eddigi legnagyobb sikered, sikerélményed?

Sikerélményem van több is, de amit kiemelnék a mérkőzéseim közül, az Prágában volt, 2020-ban. Ez egy Streetfighter gálaest volt, egy üzletház garázsában. A mérkőzések az MMA szabályai szerint zajlottak, és élő adásban közvetítette az O2 TV Sport csatorna. Egy héttel a gála után ugyanez a televíziós csatorna bejelentette, hogy több mint százezren nézték meg a mérkőzést élő adásban, ami egy nagyon jó eredmény ebben a műfajban.


Brutális lehetett. Volt még hasonló?

Az utolsó mérkőzésemet KO-val nyertem 2021 októberében, a Somorján zajló CFT gálaesten.

Mit szóltak otthon, amikor bejelentetted, hogy ketrecharcos leszel?

Először nem tudták pontosan, mit is csinálok. Hiába mondogattam otthon, hiába próbáltam magyarázni, a családtagjaim csak azt látták, hogy „két hülye“ veri egymást valamilyen ijesztő ketrecben. Persze az idő múlásával már kezdik felfogni, hogy ez valójában SPORT, és az eredményeimnek, kitartó munkámnak köszönhetően már látják, hogy értelme is van. Már megnézik a mérkőzéseimről szóló videókat az interneten, és a televíziós összecsapásaimat sem hagyják ki. Remélem, egyszer még büszkék lesznek rám.


Mi a munkád? Hogy fér bele a sport a mindennapjaidba?

Biztonsági őr vagyok egy őrző-védő cégnél, amely rendezvényeken, szórakozóhelyeken, focimeccseken dolgozik. Mivel a főnököm az edzőm is, így szerencsére ugyanúgy a sporttal is tudok foglalkozni. Az edzőm-mesterem Gróf Lóránt, és hálás vagyok neki, hogy a sok munkája mellett minden tudásával, energiájával tanít és támogat. Nélküle nem tartanék ott, ahol vagyok.

Rövditávú terveid?

Valóra vált az álmom, hogy egyszer profi ketrecharcos legyek, ebben az évben pedig felkeresett az RFA (Real Fight Arena) szervezet, és közös megegyezés után alá is írtunk egy szerződést. Már zajlik a felkészülés, szeptemberben pedig majd ketrecbe lépek Budapesten.


Vörös Alex és edzője (balról) Gróf Lóránt

Volt olyan pillanat, hogy azt mondtad: elég volt, feladod…? Vagy ennél elszántabb már nem is lehetnél?

Olyan nem volt, hogy feladom, de amikor már a harmadik mérkőzésemen vesztettem egymás után, kicsit elkeseredtem. Nem is jártam el fél évig edzeni. De aztán újra felpörögtem. Edzettem én már teljes erőmből mindenhol. Pozsonyban kezdtem, aztán Érsekújvárban, innen újra Pozsonyba mentem. Megjártam a klubokat, de sehol sem találtam a helyem. Aztán talán a sors is úgy akarta, hogy amikor biztonsági őrként kezdtem dolgozni a fent említett helyen, Lórántnál, jött az ötlet, hogy menjek el edzeni a klubjába, a Bősi Kempo Klubba. Már az első edzésem után éreztem, megtaláltam a helyem. Senkit sem ismertem ott, de az elejétől fogva mindenki úgy kezelt, mintha száz éve ismernénk egymást. Tudtam, hogy jó helyen vagyok. Mindenki segítőkész, senki nem néz le senkit, egyfolytában csak segítenek egymásnak. A Bősi Kempo Klub egy család, nyugodtan kimondhatom, hogy itt érvényben van az elv: „egy mindenkiért, mindenki egyért”. Lóránt remek harcosokat nevelt fel az évek alatt, és tudom, nagyon sok sikeres egyéniség kerül még ki a kezei közül Azt, hogy az utolsó mérkőzésem KO-ra nyertem, azt neki és a csapatnak köszönhetem. Tökéletesen felkészítettek. A felkészülés nehezebb, több munka volt, mint maga a mérkőzés. Hálás köszönet Lórinak és az egész klubnak.


A képek és hírek alapján ez kőkemény férfisport. Azért vigyázz magadra! Mit üzensz azoknak, akik hasonló tevékenységen gondolkodnak?

Nyugodtan kezdjenek bele! Nem kell félni tőle, és az sem számít, hány éves az ember: sosincs túl korán, vagy túl későn elkezdeni!

Hozzászólások

@

Küldés