Női tapintat

Maceková Johanka  2007.6.8. 16:05

Idegesít, hogy mindig tekintettel vagyok másokra. Már nincs hangulatom sem erőm állandóan tapintatosnak lenni…

…állandóan odafigyelni másokra, csak magamra nem. Szörnyen fáraszt és zavar. Ennek ellenére nem tudok felhagyni vele. Honnan eredhet ez? A nevelésnek köszönhetem, vagy egyszerűen ilyen vagyok? Nem akarom elhinni, hogy velem született e tulajdonság, amely annyira a terhemre van, s amelytől olyan nehezen és hosszadalmasan lehet csak megszabadulni.

Naponta találkozom olyan emberekkel, akik önzők és mindenkit ignorálnak maguk körül. Egyrészt elítélem őket, másrészt viszont halkan irigykedem rájuk. Mennyivel szabadabb lennék, ha nem kellene állandóan arra gondolnom, milyen kihatással lesz másokra az, amit cselekszem vagy amit mondok!

Ezalatt most nem a mások bántásának képességét értem, azt nem. Csak azt, hogy egyszerűen tudjak elszakadni az emberi közhelyektől, banalitásoktól -- legyek tapintatos, de azzal ne ártsak magamnak! Képes legyek úgy ülni a buszon, ahogy nekem megfelel. Az uszodában azzal a tudattal úszni, hogy mindenki kikerül engem. Ki tudjak lépni a fürdőszobából úgy, hogy ne takarítsak magam után. Rajta hagyjam a tányéron a rászáradt ételmaradékot. Ne tegyek mindent a helyére, még ha az a tárgy valakinek az útjában is lehet.

Emlékszem, amikor fiatalabb voltam, és vendégeket vártunk, nagyon ügyeltem arra, hogy tisztaság legyen nálunk. Nem tudom, miért és mióta kezdtem el fontosságot tulajdonítani ennek a lényegtelen jelenségnek. Ha viszont felidézek néhány gyermekkori emléket, az az érzésem, hogy a környezetem viselkedését figyelve vált meggyőződésemmé, hogy a rend és a tisztaság fontos. Hogy ez az, ami meghatározza a nő értékét – az a képessége, milyen tisztaságot és rendet képes tartani a lakásában, környezetében.

Ma már tudom, hogy a nők különbözőek. És az, hogy törődnek vagy nem törődnek a háztartásukkal, nem függ össze a „nőiségükkel”, sem az egyéniségükkel, sem saját magukkal. Ez csupán annak a jele, hogy egyesek rendet tartanak, mások pedig nem.

A női tapintat – megtanult erény.

Fordította: Jády Mónika

Hozzászólások

@

Küldés