Csokoholizmus


Orbán Viktória  2009.10.19. 6:13

Miért szeretik az emberek annyira az édességet, a csokoládét? Vajon létezik édességfüggőség?

Ha, igen, akkor miért alakul ki, és főleg, hogyan lehet leszokni róla? Ezek a kérdések jutottak eszembe, miközben egy darab csokoládéval bevont kekszet majszoltam a kakaóm mellé.

Soha nem voltam édesszájú – bár a gyerekkoromra ebből a szempontból igazán nem emlékszem, a szüleimet kéne megkérdezni –, és ma sem vagyok az. Nem eszem a túrós tésztát cukorral, nem szeretem a szilvás gombócot, az aranygaluskát, és a cukros darás tésztát sem. A palacsintát szeretem, meg a rétest is, de azokat sem kívánom állandóan. Amikor a testvérem tejbedarát főzött magának, én mindig tükörtojást sütöttem.

Viszont! Ettől függetlenül még szeretem a csokit, fagyit, jégkrémet és egyéb nassolnivalókat. Venni azonban csak nagyon ritkán szoktam, főleg csokoládét. Annyira nem rajongok érte, hogy meg is vegyem. Miközben azonban a csokis kekszemet eszegettem, azon gondolkodtam, hogy reggelire meg édes mogyorókrémes kenyeret ettem. Előző nap is bekaptam egy csokis kekszet, és még fagyit is ettem vacsi után. Vajon, miért van ez? Miért eszek mostanában több édességet, holott otthon nagyon ritkán szoktam enni!

A már említett kérdések nagyon kíváncsi tettek, így utána olvastam a lehetséges válaszoknak.

Magamtól is vagyok annyira okos, hogy kitaláljam: az édes íz szeretetének, és kívánásának lehetnek lelki és testi okai is. Gondolkodtam, hogy nálam vajon melyik léphetett életbe az elmúlt héten, és határozottan lelki eredetűre tudom visszavezetni. Hiszen, itt vagyok „egyedül” egy idegen országban, egy idegen városban, ahol egy idegen házban, egy idegen családdal, élek együtt immár egy hónapja. Úgy, hogy nem voltam otthon, nem láttam azokat, akiket szeretek, és kizökkentem a megszokott rutinból. Arra gondoltam, ha ilyen állapot lép fel az ember életében, akkor elkezdi magát, úgymond vigasztalni valamivel – még, ha jól is érzi magát az adott helyen. Persze nem tudatosan. Csak annyit vesz észre belőle, hogy itt egy csoki, ott egy süti, délelőtt egy szelet torta, délután két gombóc fagyi, és pár hónap után meg azt, hogy csak nagy nehézségek árán tudja begombolni a kedvenc farmernadrágját.

Ha az emberben tudatosul, hogy mit csinál, és miért, akkor már nagyobb esélye van, hogy kilábaljon az édességfüggőségéből, de persze ez sem törvényszerű. Velem is ez történt Floridában – mire észbe kaptam azonban, addigra már jó pár kilóval nehezebb voltam, és gondoltam, most már úgyis mindegy, bekaptam még egy csokis sütit...

Na, de mi a véleménye erről a szakembernek? Az interneten a következőket találtam:
„Dr. Balázs János pszichiáter tapasztalata az, hogy két okra vezethető vissza az édesség túlzott szeretete, az egyik pszichológiai, a másik kémiai. A pszichológiai ok általában az önjutalmazás vagy önvigasztalás, ami gyermekkorban alakul ki, és főként a szülők okolhatók érte! Az édességek jutalomfalatként vagy az izgágább gyerekek lefoglalásaként való alkalmazása a gyerekekben módszerként rögzül, amit felnőttkorban is megtartanak. Így probléma esetén az édes pótszerhez, vagy ahogy a pszichológiában nevezik, a „bánatzsír"-hoz nyúlnak, ami viszont túlzott fogyasztás esetén elhízáshoz vezet. Ez többnyire az önértékelésben még nagyobb zavart okoz, vagyis bezárul a kör.
A kémiai okok a pszichiáter szerint részben a szénhidrátéhséggel függnek össze. Mivel az emberi agy energiaforrása a cukor, ezért a leggyorsabb segítség az agysejteknek a teljesítménynöveléshez, ha egy szelet csokit vagy néhány szem szőlőcukrot bekapunk. Megnövekedett szellemi munka vagy stressz esetén az agy cukoréhsége is motiválhat minket egy kis nassolásra! A csokoládé pedig egyenesen drogként hathat egyes orvosok szerint az agyra. Legnagyobb hatással talán az agy boldogsághormonjaira van. A fájdalom- és boldogságérzetért felelős szerotonin szintjét megnöveli a csokoládé, ezzel boldogságérzetet, feszültségoldást vált ki.”

Csoda hát, ha az emberek ösztönösen csokoládéval vigasztalják magukat? Viszont vigyáznunk kell, mivel a csokoládé túlzott fogyasztása, függőséget okozhat!

Kérdés, hogy ha egyszer már valaki édességfüggő lett, hogyan szabadulhat meg eme rendkívül egészségtelen szokásától?

Mint minden másról, ami élvezetet, örömet okoz, vagy megnyugtat (körömrágás, dohányzás, alkohol stb.), így a csokoládéról leszokni is nehéz, elszántság és kitartás kell hozzá. Viszont, mint megtudtam, fél óra intenzív mozgás is ugyanolyan kedvezően hat az agyra, mint a csokoládé. Ami persze nem hiszem, hogy túl nagy öröm lenne a csokoládérajongóknak. „Lássuk, mit nassoljak ma? Egy tábla csokoládét vagy fél óra futást?” – hát, ez még egy nem csokoládéfüggőnek is nehéz kérdés lehet.

Talán a legjobb, ha megpróbálunk rá sem szokni a csokoládéra. Ne tartsunk otthon édes kekszeket, csokikat zacskószámra, mert úgysem bírjuk ki, hogy ne menjünk el úgy mellette, hogy ne együnk belőle! Az unatkozás is nassolásra sarkallhat bennünket, úgyhogy jobb, ha lefoglaljuk magunkat valamivel. Hétköznapokon próbáljuk kerülni az evés utáni desszertet. Helyette együnk inkább gyümölcsöt, vagy jelenlegi kedvencemet is tudnám ajánlani, az almaszószt, mely igen finom, és egy kevés kis cukorral még édességnek is nevezhető. Hidegen frissítő, melegen viszont egész laktató.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Almaszósz

Orbán Viktória

Finom csemege édességéhség ellen.

2009.10.19.   

A rovat további cikkei

Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.