Úton-útszélen
Régóta böki a csőrömet. Nem bírok napirendre térni fölötte...
Rosszul vagyok tőlük. A nőktől. A nőktől az út szélén. Miért kell nekem ezt minden alkalommal végignéznem? -- teszem fel méltatlakodva a kérdést, akárhányszor elmegyek mellettük autóval.
-- Anya, kik ezek?-- kérdezte három éve a lányom, amikor először megláttuk őket, úgy öt kilométer távolságra egymástól. -- Itt is megáll a busz? De hát itt nincs is buszmegálló! Anya, ezek elég rondán vannak felöltözve... Jé, ezen meg csak melltartó van! Anya! -- kiált fel. -- Az meg ott kábé annyi lehet, mint én!
Nézi őket hüledezeve, ahogy elsuhanunk mellettük.
-- Te, anya, ezeknek jó itt? Oda nézz, mit csinálnak azok ott ketten a motorbiciklin...!!!
Na, ez már nekem is sok volt!
-- Tudod, ezek prostituáltak. Gondolom így keresik meg a kenyerüket.
-- Kurvák? -- kérdez rá a pubertás szabad szájával.
-- Igen -- nyögöm ki --, így is lehet mondani.
-- Hát persze,hogy azok, nem látod? -- röhög fel a szintén kamasz fiam mellette. -- Olyan kicsi a szoknyájuk, szerintem nincs is rajtuk bugyi... És röhög tovább.
-- De... -- folytatja.a lányom --, nem értem még mindig. Miért pont itt? Ezek ketten például egy szemétdombon ülnek -- mutat az út szélére. -- Elég gusztustalan, nem, anya?
De, az. Nagyon is az, adok neki igazat. Mert igaza van.
Ma már nem kérdez semmit. Cak bámul ki az ablakon, amikor hozom haza a konzervatóriumból, és csóválja a fejét. -- Már megint itt vannak -- motyogja arcán méla undorral.
Vajon mi zajlik le ilyenkor a lányomban? Hogy milyen férfiak állnak meg egy-egy perc kéjre? Hogy mennyi lehet a tarifa, és mik a szolgáltatások? És ezeknek a nőknek ez jó? Milyen lehet a lelkiviláguk? Mit gondolhatnak, érezhetnek miközben... Gondolnak egyáltalán valamire?
Igen, kedves olvasóim, ilyen és ehhez hasonló gondolatok suhannak át kamasz lányom fejében, miközben heti rendszeresseggel kénytelenek vagyunk nézni az útszélén várakozó „pillangókat”, akik pénz reményében kitartóan álldogálnak a főúton...
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Ékszerünk: a magyar nyelv
Már a legelső szívdobbanásunk az anyanyelvünk ritmusára történik. Születésünknél fogva bennünk él ez a lüktetés, amit nyelvünk különleges dallamossága okoz. November 13-án van a magyar nyelv napja.
2025.11.13.
Amit az őszben szeretni lehet
Ősz lett. Szőlőillatos, levélhullatós, kabátba-sálba burkolózós, nyirkos reggeles, hosszú estés ősz.
2025.10.19. 12
Ide nekem a betegségemet! (2)
Preventív biztosítások lehetséges betegségek esetére, avagy kössünk-e szerződéseket az egészségünk érdekében?
2025.8.11.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2025.7.19.
Ide nekem a betegségemet! (1)
Betoppanok a rendelőbe: üres, csöndes és sötét. Netán elnéztem volna az időpontot? Nem. Reggel hét óra, a dátum stimmel.
2025.7.14.
A lelkemig hatol
A női lélek bonyolult és összetett. Érzékeny és átérző, érzéseket beengedő, azokat intenzíven megélő, máskor elutasító, bezárkózó.
2025.7.4.
Szuper lesz a napunk!
Coco Chanel legjobb gondolata: „Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!"
2025.2.25. 23
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.