Élvezek minden zenei stílust

Virág Csenge  2021.9.2. 6:27

Tarján Zsófi szereti a kihívásokat, hiszen már többféle zenei műfajban is kipróbálta magát.

Az énekesnő 2011-ben csatlakozott a Honeybeast zenekarhoz. 2014-ben A legnagyobb hős című dalukkal ismertségre és stabil rajongótáborra tettek szert. Az együttes azóta sem tétlenkedik: tavaly megjelent a hatodik nagylemezük és jelenleg már dolgoznak a következőn. Beszélgettünk Zsófi zenei múltjáról, festészetről, Honeybeast-dalszövegekről és arról is, milyen érzés újra színpadon állni másfél éves kihagyás után.


Édesanyád Hernádi Judit, színésznő, édesapád Tarján Pál, operaénekes. Milyen tanácsokat kaptál tőlük, mikor kezdett kirajzolódni, hogy a te világod is a színpad?

Amikor az első zenekaromban voltam, akkor gondolkodtam el azon, hogy ezt komolyan is lehetne csinálni. Beiratkoztam a Kőbányai Zenei Stúdióba. Édesanyám annyit mondott, hogy csak színész ne legyek. Nagyon fontos a szüleim véleménye, ha zenei dolgokról van szó, mindig megfogadom a tanácsaikat.

Kevés előadóról mondható el, hogy ennyiféle zenei stílusban kipróbálta már magát. A Honeybeast előtt tagja voltál a Cenobite metálzenekarnak, illetve a Balkán Fanatiknak is.

Nagyon sokféle zenét hallgattam mindig, a klasszikus zenétől az elektronikus zenéig mindent. Megkerestek a zenekarokból és elvállaltam a feladatot. Annyit adtam magamból, amennyit csak bírtam és nagyon élveztem minden stílust. Próbáltam úgy hozzáállni, hogy a lehető legtöbbet el tudjak sajátítani a különböző zenei műfajok közül. Énekeltem már metalt, jazzt, bluest, rockot és popot is.

A magyar zenekarok közül a Honeybeast szövegei az egyik legkülönlegesebbek. Bencsik Kovács Zoltán a dalszövegírótok és gitárosotok is egy személyben. Milyen vele a közös munka?

Nagyon jól működik. Zoli megírja a dalszöveget, dallamot is ír hozzá, majd elhozza egy szál gitárral a próbaterembe. Általában előadja a dalt, vagy felveszi és elküldi. Utána én így sajátítom el. Tudja, hogy mit akar, remekül tud instruálni engem és az egész zenekart. Még egy hetvenfős szimfonikus zenekarral is nagyon jól tud bánni. Lekottázza és levezényli a saját dalait. Quincy Jones kaliberűnek tartom.

Milyen mondanivalót szeretnétek eljuttatni a zenétekkel?

A társadalomkritikus szövegeink például a Maradok vagy a Hagyjatok élni című dalokban dominálnak. Van egy párkapcsolati témakör, amit szívesen boncolgatunk, illetve vannak filozofikus témájú dalaink, amik koncerteken nem, de nagyobb szimfonikus előadásokon előtérbe kerülnek. Több síkon is mozgunk. Szeretnénk, hogy a célcsoportunk minél nagyobb legyen. Jó érzés, hogy családok jönnek el a koncertjeinkre, és ezért nagyon hálásak vagyunk. Tényleg mindenféle korosztályból vannak rajongóink.

Tavaly júniusban megjelent az EGO című albumotok, amiben olyan, mintha tudtátok volna, hogy valami rossz fog történni a világgal. Az eddigiektől eltérően ezen a lemezen rengeteg duett is szerepel. Mesélsz erről?

Szerintem ez lett az egyik legsötétebb albumunk, nemcsak a dizájnt, hanem a dalok tartalmát illetően is. Olyan, mintha Bencsik Kovács Zoli megjósolta volna előre ezt az időszakot. Ráérzett arra, merre halad a világ. Olyan koncepció szerint hozta a dalok sorrendjét, hogy egy örömteli dallak kezdődik, az Egóval, s ahogy haladunk, egyre mélyebb és borongósabb a tartalom. Mindig is szerettünk volna duetteket készíteni. Fontos, hogy legyenek új kihívások, nem akarunk csak leülni a fotelbe. A filozófiám szerint onnantól kezdve nincs tovább, ezért nem jó a kényelem. Az albumon van egy hangszeres együttműködésünk Gerendás Dániellel, melynek Ma éjszaka a címe. Ez a dal még régebben, a Bódottá korszakban született meg. Vártuk a legjobb alkalmat, hogy megjelenhessen. Palya Beával is duettezünk a Ha meghalok című dalban. A Nem vesznek a kamerákban Fura Csé a partnerünk, a Túlélőben pedig Caramel. Még mindig nem tudom elhinni, hogy egy ilyen nagyszerű előadóval énekelhettem. Szerintem ő a világ egyik legjobb énekese.

Nemrég feldolgoztátok a Swing à la Djangóval a Kimnowak zenekar Gyémánt című dalát. Honnan jött az ötlet, hogy új köntösbe bújtassatok egy régi dalt?


A Swing á la Django jött elő az ötlettel. Budafokon volt egy koncertjük, ahol régi magyar slágereket dolgoztak fel, köztük volt a Gyémánt is. Eszükbe jutott, hogy lehetne ebből egy modernebb népzenei elemeket tartalmazó verziót készíteni Lotfi Begi elektronikus világának vegyítésével. Az ő ötlete volt, hogy vegyek részt a produkcióban. A dal videoklipje a gödöllői kastélyban készült. Ezen a nyáron, aki bemondja a kastélyban, hogy gyémánt, 25 százalékkal kevesebbért tud belépni. Begi Gödöllőn lakik, nekem az unokatestvérem gödöllői. Olyan, mintha hazamentem volna, mert rengeteget járok oda. A Jimy J. Hollywood rendezte a klipet, akik nemrég egy neves amerikai díjat nyertek. Katarktikus élmény volt a forgatás. Jó érzés, hogy ilyen neves zenészek rám gondoltak, és részt vehettem ebben a projektben.

Míg nem voltak fellépések, mivel tevékenykedtél?

Most több időm volt festeni. El is határoztam, hogy a jövőben gyakrabban foglalkozom vele. Ezzel ütöttem el az időt, ezért nem unatkoztam. Kicsit örülök, hogy volt ez az időszak, picit újra lehet indulni másfél éves szünet után. Olyan mintha a zenekarral egy újabb hőskorunk lenne, ott lennénk az elején és bizonyítanunk kéne. Úgy érzem, nekem ez most így tökéletes, mert a biztonság és megszokás nem visz előre. Jó, hogy újra van pezsgés meg izgalom. Én mindig izgulok a fellépések előtt.

Jársz más előadók koncertjére?

A legnagyobb koncertélményem, életem legelső koncertje, Michael Jackson budapesti fellépése volt 1997-ben. Fantasztikus élmény, hihetetlenül nagy és precíz show volt. Emlékszem, mennyire örültem, de még nagyon kicsi voltam. Utólag visszagondolva, az tényleg egy másfajta dimenzió, amit láttunk. Óriási apparátus volt díszletelemekből és felszerelésből. Örülök, hogy a részese lehettem. Sosem fogok olyan profin táncolni, mint ő. Ha van rá alkalmam, szoktam járni a Vad Fruttikra. Szeretem a zenekart, mert nagyon jól énekel Marci, az énekes, remekül van összerakva a zene meg a látvány is.

Milyen érzés újra a színpadon állni?

Nagyon-nagyon jó. A Budapest Parkban volt a harmadik koncertünk az idén. Elterveztem, hogy lassan, komótosan, dívásan fogok bevonulni a színpadra. Megláttam a közönséget és füstbe ment a tervem. Sikerült úgy befutnom, mint egy ötévesnek. Csodálatos, hogy vannak koncertek. Adja az ég, hogy maradjon is így minden minél tovább! A fellépések mellett pedig készülnek az új dalok.

A szerző felvételei

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés