Mások megismerése izgalmas dolog

Orbán Erika  2006.1.16. 17:32

Beszélgetés Frances Alexanderrel, a Women Welcome Women World Wide (5W) alapítójával.

-- Mikor gondolt először arra, hogy létrehozza ezt a szervezetet?

-- Gyerek voltam, amikor Franciaországban látogattam, ahol összebarátkoztam Liliane-nel. A mai napig levelezünk, és felkeressük egymást. Már akkor úgy éreztem, hogy remek lehetőség megismerni más kultúrákat, életeket, otthonokat. Amikor saját gyermekeim születtek, szerettem volna, hogy ők is átérezzék, megéljék, mit jelent megismerni másokat, a miénktől eltérő kultúrákat, életeket. Mindkét gyermekem beszél franciául és németül is -- bár kétségtelen: Louise-nak jobban megy, mint Philip-nek. Valójában akkor vetődött fel bennem komolyabban a szervezet létrehozásának gondolata, amikor egy nap hazaérve, a Heathrow repülőtéren, arra gondoltam: szeretnék újra, és újra utazni. Megismerni sok-sok, más országban élő embert, anélkül, hogy rideg szállodákban kellene megszállnom. Rádöbbentem, hogy a barátság, nagyon jó dolog a világban, mi több a háború ellenszere – hiszen sok mindent legyőz! És az ötlet megszületett! A szervezet lehetőséget nyújt a nőknek arra, hogy utazzanak, arra bátorítja őket, hogy legyenek magabiztosak. (Hiszen, milyen jó dolog magabiztosabb nőnek lenni a világban!)

-- Milyenek voltak a kezdetek?

-- Papírra vetettem az elképzelésemet, mérlegeltem, vajon működőképes-e, és úgy ítéltem meg: igen, az! Számos embernek elküldtem a leírt ötletet, beleértve az Európai Nők című magazin szerkesztőjét is. Ez a magazin az Európai Közösség lapja, amely dokumentálja a nők életében zajló változásokat. Aztán autóbalesetet szenvedtem, és megfeledkeztem az egészről. Nem sokkal később kaptam egy belga hölgytől egy levelet, melyben afelől érdeklődött, mi módon léphetne be az 5W-be. Válaszomban megírtam neki, hogy ez a szervezet még nem valósult meg -- csak egy ötlet volt. „--Nos -- mondta ő --, pedig erről írunk az 1984. áprilisi számunkban, minden nyelven, amelyen megjelenik a magazin az Európai Közösségben”. Hát így került az ötlet a nyilvánosság elé, minden különösebb nehézség nélkül. Amikor a hölgy levele megjött, felvettem őt a listánkra, melyen akkor mindössze negyven név szerepelt. Ha ma megnézzük ezt a névsort, közel háromezer nevet (és a hozzájuk tartozó információkat: cím, telefonszám, email-cím stb.) találunk rajta. Kezdetben a legfontosabb kérdés a szervezet megfelelő vezetése volt. Meghívtam az akkori tagokat és néhány barátomat, hogy segítsenek megtalálni a megoldást. Abban már az elején egyetértettünk, hogy szükség van egy úgynevezett „alapszerződésre”, és országonként számos megbízott tagra, akik ismerik a szervezetet, és átlátják annak működési elveit. A szervezetnek szüksége volt egy vezetőre is, akinek kezében összefutnak a szálak -- ez lett az én tisztem. Ma már éppen 11 éve annak, hogy elnöke vagyok a megbízott tagok bizottságának, és azóta vezetem ezt a szervezetet.

-- Tulajdonképpen, mi a szervezet célja?

-- Erre egyetlen kifejezéssel tudok válaszolni: barátságokat kötni. Pontosabban, célunk a nemzetközi barátságok létrehozása. Nyitott szívvel, és nyitott szemmel járni a világban, megérteni hogy a másság nem bűn, sokkal inkább egy érdekes, és izgalmas dolog, amitől nem kell, nem szabad félni. Azt gondolom, a másság megismerése, elfogadása, megértése, egyszerűen a béke alapja.

-- Milyen volt az indulás és milyen a helyzet ma?

--Aprónak indultunk és óriásivá váltunk. Képzettebbek és tapasztaltabbak lettünk az eltelt évek során. Kezdetben egy íróasztal mellől a hálószobából szervezkedtünk, ma már irodánk van. Eleinte egyedül voltam, ma négy, részidős munkatársam, irodánk és majd háromezer tagunk van, hetvenöt országból. Írógéppel kezdtem, ma számítógép segíti a munkámat. Először még saját kezűleg írtam meg a hírlevelet csaknem 100 tagnak -- ma évente 56 hírlevelünk van, történetekkel, képekkel, hírekkel a világ minden tájáról. A hírleveleinkből lehet a legjobban megismerni a munkánkat. Amikor a világ számos országából összejönnek a tagok, úgy érezzük egy régóta fennálló „kultúrakereszteződés” részesei vagyunk. Minden egyes alkalommal rájövünk, hogy más népközösségek kultúrája, szokásai, érdeklődési köre, problémái, gazdasági helyzete ugyanolyan, mint a miénk -- és mégis más. Az elején azt mondtuk „Isten hozta Önöket Hölgyeim”, ma azt mondjuk „Isten hozta Önöket hölgyeim a világ minden tájáról”! Azt hiszem, ez pontosan rávilágít a múlt s jelen különbözőségére. A megbízott tagok tábora is évről évre nő. Minden országban van legalább egyvalaki, aki ismeri a szervezetet és tud segíteni annak, aki csatlakozni kíván hozzánk. Ma már itt Angliában nem én vagyok a szervezet megbízottja. Amikor nyugdíjas lettem, kineveztek a szervezet nagykövetévé.

-- Milyenek a visszajelzések?

-- Kitűnőek. A legtöbben jól érzik magukat a más országokban lakókkal. Természetesen mindig voltak, és mindig lesznek is olyan emberek, akik nem jönnek ki egymással. A mi találkozásaink jó iskola mindenki számára, hogy megismerje önmagát is, megtudja, adott helyzetekben, hogyan is viselkedik, mire képes.

-- Kinek, és miért javasolná a csatlakozást ehhez a szervezethez?

-- Minden kíváncsi nőnek: diáklányoknak, anyáknak, háziasszonyoknak és üzletasszonyoknak, nyugdíjasoknak egyaránt. Mindenkinek! Legyünk nyitottak -- ne törődjünk a korral!

-- Frances, mi az Ön személyes véleménye az 5W-ről?
--Nagyon sok mindent történt velem és körülöttem, amióta belevágtam ebbe a kalandba. Elárasztanak a levelek, melyek tele vannak elismeréssel, köszönettel, biztatással -- számos nő írja, hogy a szervezet megváltoztatta az életét. Nők, aki bátortalanok és tartózkodóak voltak, erőssé és magabiztossá váltak. Az egyik tagunk meglátogatta előző szállásadóját Sri Lankán, nem sokkal a cúnami után, pénzt küldtünk nekik, ami az ott élőknek nagy segítség volt. Egy másik belga tagunk egy csapat nővel házat épített Afganisztánban a rászoruló asszonyok és gyerekek számára. Ezért a napokban egy nemzetközi elismerést kapott. Több szervezeti tag is segített neki, és ezt meg is írták a saját hírlevelükben. Én például voltam Kelet-Berlinben, három nappal a fal lebontása után, s az élmény ma is elevenen él bennem… Sorolhatnám még a példákat, de inkább azt javaslom, akinek kedve van, csatlakozzon hozzánk! Döntse el maga, milyen is ez a szervezet!

--Köszönöm a beszélgetést!

Hozzászólások

@

Küldés