Rejtett tartalékaink (1)

Póda Erzsébet  2013.8.16. 2:39

Azok a nők, akik komplexusoktól szenvednek, még csak álmodni se mernek a nagy játszmákról.

Az egész ott kezdődik, hogy megszületünk. Amikor felsír az újszülött, és elhangzik: kislány - az anyák csalódása kimondhatatlan. Mert fiút vártak. Bizony, fiút, egészségeset, szépet, erőset, okosat. De a csecsemő lány! Az egész rokonság elnézően mosolyog majd, az apát pedig kezdetben az öröm helyett keserűség keríti hatalmába. Hiszen az első (második, harmadik, vagy akárhányadik) gyereknek annak rendje és módja szerint fiúnak kellene születnie. Hogy fennmaradjon a nemzetség… Mert férfinak születni még ma is áldás és dicsőség. Egy ismerősöm szokta mondogatni: - Három fiam van, de nem bánom. Három fiú mégiscsak jobb, mint három lány - és még biggyeszt is hozzá az ajkaival.

Tehát az egész ott kezdődik, hogy nőnek születünk.

A lélekbúvárok a megmondhatói mennyivel kevesebb közöttünk az öntudatos, önbizalommal rendelkező nő, mint a bizonytalan, komplexusoktól, lelki bajoktól szenvedő. Az okok persze szerteágazóak, de valahol mégiscsak közös a gyökerük – és ez egyértelműen a nemiségükkel kapcsolatos. A nők többnyire arra törekednek, hogy szépek, becsületesek, dolgosak, rendszeretők és szófogadóak legyenek. Erre nevelték őket. De miért kéne szófogadóknak, mások akarata előtt meghajlónak lenniük? Miért ez a nagy igyekezet, hogy másoknak – és nem önmaguknak! - megfeleljenek?

Természetesen vannak közöttünk otthon és a munkában egyaránt sikeresek. Önbizalomtól duzzadó, kiegyensúlyozott, az általánosan elfogadott szépségideáltól függetlenül vonzó, megbízható nők. Rengetegen vannak, akik jó anyák, jó feleségek és jó munkaerők, akik mindig tudják, mit akarnak. Akik tisztában vannak a képességeikkel, és jól kijönnek embertársaikkal. Nem érzik magukat fenyegetettségben, nem érzik szükségességét annak, hogy minden áron és mindenkin átgázolva bizonyítsák, ők jobbak, mint a többiek. Persze könnyen megbélyegzik őket. A nők beképzelt libáknak, a férfiak szoknyában járó férfiaknak nevezik őket, vagy gyakran élcelődnek velük. De ez nem hozza ki a sodrukból, mert biztosak magukban. Egy német szociológiai felmérés szerint az öntudatos nőknek még a szexuális életük is jobb, kiegyensúlyozottabb, mint bizonytalan társnőiknek. Mert igényesek, és mindig jól választanak.

Azok a nők, akik komplexusoktól szenvednek, még csak álmodni se mernek a nagy játszmákról. Talán valahol, lényük egy rejtett zugában eljátszadoznak a gondolattal. De a kérdést már nem teszik fel maguknak: Én vajon miért nem tartozom a „kiválasztottak” közé? Viszont egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe a hőn óhajtott siker elérése érdekében. Ehelyett elintézik egy legyintéssel: pechesnek születtem. A rejtett tartalékokat nem mások hozzák ki az emberből, azt önmagunknak kell megtennünk. Nekünk magunknak kell megmutatnunk a világnak, mit tudunk, mire vagyunk képesek, mennyit érünk valójában. És ne „vigasztaljuk” magunkat azzal, hogy semmihez sem értünk. Hiszen mindenkinek vannak ilyen vagy olyan képességei. Csak akarni kell – és rajtunk múlik minden!

Alapok

Az önbizalom alapjai a korai gyermekkorban fejlődnek ki. A gyermek a közvetlen környezete visszajelzéseiből érzékeli és értékeli saját magát. A szilárd önbizalommal rendelkező nők teljesen másként beszélnek gyerekkorukról, mint a bizonytalanok. Az előbbiek boldog gyerekkorról szólnak, mindig biztonságban érezték magukat. Szüleik sokat játszottak velük, önállóságra nevelték őket, hagyták, hogy személyiségük kifejlődjön. Elfogadóak, támogatóak voltak, és soha nem próbálták manipulálni gyereküket.

Ez nem azt jelenti, hogy elkényeztették őket, vagy mindent megengedtek neki. Szüleik szeretetteljesen, határozottan és következetesen szabták meg a határokat – mit szabad és mit nem. A gyereket sikereiért megdicsérték, soha nem alázták meg, nem tették nevetségessé őket mások előtt, és nem gúnyolták ki ügyetlenségük miatt.

Tudni kell, hogy csak az önbizalommal rendelkező ember tudja utódait önbizalomra nevelni. A gyerek ugyanis nemcsak azt jegyzi meg, amit mondanak neki, hanem azt is, ahogyan viselkednek körülötte. Felesleges tehát a komplexusos anyának kiselőadásokat tartania a lányának arról, tisztelje önmagát, és tudatosítsa mennyit ér, ha esténként kezét-lábát törve igyekszik férje kedvében járni, mindig fejet hajt akarata előtt, alázatosan eltűri otromba megjegyzéseit és durva sértegetéseit. Csak az ellenkezőjét éri el vele: lánya kétségek közt, bizonytalanul fog felnőni.

Illusztrációs kép
Kónya Melinda: Önbizalomhiány (festmény)


(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés