Rejtett tartalékaink (2)

Póda Erzsébet  2013.9.3. 3:52

Aki azt hiszi, nyomban önbizalma lesz, ha bejelentkezik egy menedzserkurzusra, nagyon téved.

Tévúton

Ha az ember lányával gyerekkorától azt éreztetik: fiúnak kellett volna születnie, vagy ügyetlen, csúnya és buta, tehát nem elég jó, akkor ezeket az „igazságokat” el fogja hinni magáról. Akinek kevés az önbizalma, máris az ördögi körben találja magát. Hogy nagyobb legyen az önbecsülése, meg kellene találnia az életben azt a helyet, ahol be tudja bizonyítani, mennyit ér valójában. Ahhoz viszont önbizalomra van szüksége, határozott fellépésre. Ha például azzal a meggyőződéssel lép be az új munkahelyére, hogy biztosan kirúgják – bizonyos lehet benne: előbb-utóbb felmondanak neki. Ha azt hiszi magáról, hogy csúnya és a férfiak nem fognak szóba állni vele – párkapcsolatai kudarccal végződnek.

A bizonytalan emberek egész életükben elismerés után áhítoznak. Tekintélyre vágynak, ami alátámasztaná döntéseik helyességét. Környezetük jóindulatát és elismerését alárendeltségükkel és szolgálataikkal próbálják elnyerni. Ezzel viszont nem harcolható ki az elismerés – a megalázkodó szolgalelket senki sem tiszteli!

Az önbizalomhiányban szenvedő nőnek biztonságérzetet adhat partnere szerelme. A nők viszont elkövetik azt a hibát, hogy teljesen és mindenben függővé válnak a férfitól. A „függő” nők azt hiszik, csak úgy tarthatják meg társukat, ha mindent elviselnek tőle. Eltűrik a legmegalázóbb helyzeteket is, egyvalamivel azonban nem tudnak megbirkózni: ha férjük megcsalja őket. Az öntudatos nők is szenvednek férjük hűtlenségétől, de ők megoldást keresnek. Többségük megbocsátja az egyszeri félrelépést, vagy időben elhagyja virágról-virágra szálldosó férjét. A bizonytalan nő a hűtlenséget személyére szóló támadásként, saját értéktelenségének bizonyítékaként értelmezi. Párkapcsolatuknak végül nem is a férj hűtlensége vet véget, hanem a nő túlságosan heves reakciója.

Hopp-kopp

Az önbizalomhiány nem mindig jellemzi az ember egész személyiségét. Ez attól függ, hogy gyerekkorban a szülők mely tulajdonságait dicsérték, és melyeket kritizáltak. Vannak, akik a munkahelyükön csodákat alkotnak, magánéletük viszont romokban hever – vagy fordítva.

Példa erre az elégedett és határozott feleség - otthon minden körülötte forog: szervez, intéz, irányít. Az anyaszabadság után azonban reszketve jelentkezik a pályázatra. Irtózik a másokkal való találkozásnak még a gondolatától is. Vagy a tűzhely előtt tűzről pattant menyecskeként viselkedő nej, aki kitűnő takarítónő, rekordot dönthetne gulyásleves főzésből és rétes nyújtásból. Akár a királynál is szakácskodhatna! Ám férjeura és parancsolója időnként – okkal, ok nélkül – alaposan helybenhagyja. A verés nyomai előbb-utóbb láthatóvá válnak, és vajon ki hiszi el, hogy az ember lánya hetente leesik a lépcsőkön? A feleségen, a munkahelyén először segíteni szeretnének, de látva tehetetlenségét, megalázkodását, egy idő után mindenki azt gondolja róla: azt kapja, amit érdemel. Vagy az a cégvezetőnő, aki magabiztosan köti a milliós üzleteket, keményen tárgyal, és kérlelhetetlenül egyezkedik – a férfiakkal való kapcsolatteremtési próbálkozásai viszont egytől egyig kudarcba fulladnak.

Az önértékelési zavarokkal küszködő nők nagy része gyakran választ alacsonyabb értelmi képességű férfit. Hosszú éveket bírnak ki az alkoholista vagy zsarnok férjükkel, miközben érdekes módon a szenvedés, a fájdalmak és a megaláztatás türelmes elviselése miatt többnek érzik magukat. Gondolatban azt bizonygatják: jónak kell lennem, hiszen mennyi mindent kibírok. De jaj, ha még az ilyen férfit is elveszíti! Újabb bizonyítéka annak, milyen lehetetlen, mit sem érő nőszemély.

Hogyan tovább?

Aki azt hiszi, nyomban önbizalma lesz, ha bejelentkezik egy menedzserkurzusra, nagyon téved. Elvégezheti ugyan a tanfolyamot, megtanulhat ezt-azt, önértékelésén azonban ez még nem segít. Sőt lehet, hogy agresszivitást vált ki az elsajátított „tananyag” vagy egyszerűen semmi sem fog úgy működni, ahogy a tankönyvekben írták. De ez lehet az első lépés az önmegismeréshez vezető úton. Önsegítő könyveket olvasni, önismereti kurzusokra járni, megoldásokat keresni segítség lehet az utunkon. Sokkal hatékonyabb segítség, mint a legyintés és a sóhaj: már az apám/anyám is megmondta, hogy nem lesz belőlem semmi…

Önbizalmat szerezni nem egyszerű dolog. Az ember hajlamos hamar feladni, a könnyebb - de nem jobb - megoldásokat választani, vagy saját kudarcaiért állandóan másokat okolni. Pedig az erő bennünk van. Ha valóban változtatni akarunk életünkön, de a kezdeti nehézségek leküzdésében támaszra van szükségünk, forduljunk szakemberhez: pszichológushoz vagy coachhoz! Segítségével megérthetjük, hol a helyünk, mik a feladataink, mi az, amit mi akarunk, és melyek a szüleink elképzelései, amit ők diktáltak belénk. És elérkeztünk a kérdéshez: kinek akarunk megfelelni? Az ember első reakciója ilyenkor, hogy megtorpan, és azt gondolja, önmagunknak megfelelni önzőség. De amikor idáig eljut, lassan tudatosítani kezdi: ezentúl már nem kell megfelelnie mások, pl. a szülei, férje elvárásainak, nem kell olyannak lennie, amilyennek – szerinte - mások szeretnék látni. Végre önmaga lehet!

Önmagunk feltételek nélküli vállalása, az önbizalmunk alapja. Innentől pedig már sokkal könnyebb az út a boldogság, a teljes, értelmes, sikeres élet felé. Végülis, akár hisszük, akár nem - az erő tényleg bennünk van!


Illusztrációs kép:
Internet

Hozzászólások

@

Küldés