Tíz idézet Ljudmila Ulickajától

Tompa Orsolya  2016.4.5. 0:10

Idén töltötte be 73. életévét Ljudmila Ulickaja, Moszkva híres kortárs írónője.

Az orosz származású Ljudmila Jevgenyjevna Ulickaja a baskíriai Davlekanovoban látta meg a napvilágot 1943. február 21-én. Egyéves korában Moszkvába költöztek, napjait azóta is az orosz fővárosban éli. Az írónőt mindig is vonzotta a tudomány (édesanyja biokémius volt), így egyetemi évei alatt genetikát tanult a Moszkvai Állami Egyetemen, majd a Moszkvai Genetikai Intézet kutatója lett. 1970-ben azonban elbocsátották, és nem is tért vissza a pályájára. Az évek során azonban számos művet, könyvet, verset írt, melyben megjelenik természettudományos szemlélete. Első elbeszéléskötete 1983-ban jelent meg, az átütő sikert azonban 1995-ben Franciaországban aratta Szonyecska című kisregényével, hazájában azonban sokáig csak elutasítást kapott.


Számos díjat tudhat magáénak, szám szerint 16-ot, többek közt a Medici-díjat (1996), Az Év Könyve díjat (2004), az Olimpia Nemzeti Díjat (2004), melyet az orosz nők sikereinek elismerésére hoztak létre. Műveinek legfőbb eleme, érdeme, hogy a magánember, a magánélet témáit veszi alapul. Az Európában is nagy népszerűségnek örvendő írónő regényeit több mint 30 nyelvre fordították le.

Íme, tíz idézet Ljudmila Ulickajától:

„Nem a közösségi életre vonatkozó lózungoktól jó a világ, hanem a személyestől. Az egyéni jóságtól, erkölcsösségtől, tisztességtől. A közösségi ember felelőtlen, a magánember viszont felelősséggel viseltetik az iránt, amit csinál. Ez ilyen egyszerű.”

„A háromtagú barátság, mint bármely háromszög, nem egyszerű dolog. Mindenféle akadályok és csábítások merülnek fel: féltékenység, irigykedés, amelyek időnként apró, sőt megbocsátható aljasságokká, de mégiscsak aljasságokká fajulnak.”

„Minden ember meghatározott feladatokat kap, amelyeket feltétlenül meg kell oldania, és a felsőbb hatalmak, az angyalok és egyebek, meg egyidejűleg az itteni, földi mesterek is segítenek e feladatok megoldásában.”

„Ha leveleket ír az ember, nem érzi magát magányosnak. Ráadásul még arra is van remény, hogy válasz érkezik.”

„Az irodalom a legeslegjobb, ami az emberiség tulajdona. A költészet az irodalom lelke, a legmagasabb rendű koncentrációja mindannak a nagyszerű dolognak, ami csak a világban és az emberben létezik. A lélek egyetlen tápláléka.”

„A zene, amikor kikerül a zenész keze alól, csak egy pillanatig létezik, addig, amíg el nem halnak, el nem ülnek a térben a hanghullámok. A zene pillanatnyisága azonban csak a visszája az örökkévalóságnak.”

„Mi haszna van, ha tudjuk, hogyan működik a villanykörte, mitől repül a repülő és mi az az anyagcsere, ha egyszer a gyereknek képtelenek vagyunk elmagyarázni, miért ne lapátolja a tejbegrízt egyszerre nyolc lábával.”

„Minden nép egyenlő (...), és rossz népek nincsenek, minden népnek megvannak a maga hősei és a maga gonosztevői, sőt népellenségei is…”

„A jó könyv elvégzi a feladatát még akkor is, ha nincs, aki elolvassa.”

„Lehet, hogy a világot megválthatja a szépség vagy az igazság (...), de a félelem akkor is mindennél erősebb, a félelem mindent megöl, a szépséget is még embrionális állapotában, a szépségesnek, a bölcsnek, az örökkévalónak minden csíráját.”

Hozzászólások

@

Küldés