Terror a családban


Nagy Erika  2007.11.24. 16:34

A kezdet mindig szép. De mi van utána?

Hamar eljár az ember keze. De szerencsére nem mindenkié. Családi konfliktusok mindenütt akadnak, ez az élet velejárója. Amikor azonban tettlegességre kerül sor, el kell gondolkodni azon, hogy az ember fia vagy lánya így akarja-e leélni az életét. Ha arra vár a bántalmazott, hogy később javulni fog a helyzet, nagyot téved. Csak rosszabb lesz!

De mi is az a családon belüli erőszak? Nem csak fizikai bántalmazás létezik, hanem lelki sanyargatás is. A fölényes, lekezelő viselkedés, a gúnyolódás az áldozat (bántalmazott) önértékelését zsugorítja, énképét töri össze. A másikat uraló ember pedig általában teljesen normális életet él kifelé, fontos számára a látszat.

Mária tíz éve tűri férje brutalitását. Ma már ott tartanak, hogy nem kell ok arra, hogy férje rajta töltse ki a dühét. Kap akkor is, ha szól, akkor is, ha hallgat. Hogy miért tűri? Rejtély. Szenved, és vele együtt a gyerekek is, akik szorongással küzdenek. Néha ők is testükön viselik a sérülések nyomait, amelyek előbb vagy utóbb begyógyulnak, de a bántalmazásokhoz társuló lelki sérülések gyógyíthatatlanok. Magatartásuk megváltozott, a tanulásban, emberi kapcsolataikban akadályok mutatkoznak. Meddig mehet ez így?

Vali két éve végre arra az elhatározásra jutott, nem tűr tovább. Fellázadt. Kapott is érte eleget. Hetekig viselte magán a nyomait, majd elköltözött, és beadta a válókeresetet. Mikor férje megtudta, ajtóstól rohant a házba. Nem hagyta magát, védekezett. Majd feljelentette. Mióta véget értek a rettegéssel teli napok, azóta kiegyensúlyozott életet él. Viszont eldöntötte, soha többet nem köti magát egyetlen férfihoz sem.

Katit sohasem bántotta a párja. Fizikailag. Lelkileg azonban teljesen összetörte. Ha Kati a padlón volt, rátaposott. Ha mosolygott, pár szóval letörölte azt az arcáról. Ha evett, gúnyolta: „Egyél csak, már így is olyan vagy, mint egy disznó.” Kati három év után összeroppant. Hetekig nyomta a kórházi ágyat. Férje bejárt utána, de ott is gyötörte. Kati kérte az orvosokat, ne engedjék be hozzá! Nehéz csata volt, de megérte. Felépült, de soha többet nem ment haza. Szülei befogadták. Ma jobban néz ki, mint valaha.

A példák is mutatják, van élet a rossz után is. Csak merni kell lépni, mert helyettünk azt senki sem teszi meg.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Egy pofonnal kezdődik…

Bernád Emese

Számtalan szakember elmondta már a véleményét a családon belüli erőszak témájáról…

2007.11.27.  2   


Áldozatok és elkövetők

Fülöp Éva

Az életben sok hibát követünk el, de talán a legnagyobb az, ha olyan partnert választunk, aki egy idő után bántalmazni kezd.

2007.11.22.   


És aztán?

Póda Erzsébet

Csak ülök és hallgatom, amint a középiskolás lány beszél.

2007.11.20.   


Hol a határ?

Balázs Viktória

Sokszor kívülről nem is látszik! Még a legközelebbi hozzátartozók sem tudják.

2007.11.19.   


Amikor káros a segítség

Maceková Johanka

Annak ellenére, hogy a nők ellen elkövetett erőszak létezik a valós életben, hihetetlenül keveset tudunk róla.

2007.11.16.   


Kínzók és áldozatok

Siposs Ildikó

Évekkel ezelőtt, kezdő újságíróként, tényfeltáró riportot készítettem a családon belüli erőszak témájában.

2007.11.15.   

A rovat további cikkei

Édes otthon?

Révész Enikő

Ha találkozom a családon belüli erőszak témájával, mindig Szilvia jut eszembe, aki a szomszéd szobában lakott a kollégiumban.

2007.11.13.   


Vegyük tudomásul, hogy létezik!

Jády Mónika

Az erőszak megítélése országonként változik, ezt nemzetközi felmérések is igazolják.

2007.11.11.   


Van megoldás?

Vég Erzsébet

Néhány hete megtalálták egy kétéves eltűnt kisfiú földi maradványait.

2007.11.9.   


Családon belüli erőszak

Molnár Miriam

Két hete látogatónk volt: egy fiatal nő Macedóniából.

2007.11.6.