Kórházi emlék


Puha Andrea  2009.11.23. 6:06

Sötét volt a folyosó. Csak a végén láttam fehér foltokat.

Bármerre tértünk, ugyanazt a rideg homályt éreztem, ugyanazt a környezetet láttam. Kockás csempék borították a falakat, számomra bizarrul hatottak a katonás rendben és tisztaságban a gyerekes rajzfilmfigurák. Hiába táncoltak az üvegeket a Walt Disney figurák, hiába voltak ott a kedvenceim, Miki egér és Plútó, minden olyan félelmetes volt és bizonytalan.

Talán ugyanazokat a folyosókat róttuk, csak az én lépteim tűntek végtelennek. Egyre csak attól féltem, annyira messze megyünk, hogy nem jutunk vissza soha. A tárt ajtók mögött a távolban gyerekeket láttam. Puha léptek topogtak a gumin, egy kisfiú léptei, melyek csak akkor hallgattak el, mikor anyu lábaihoz értek.

Mozogtak a szájak, és jöttek a hangok, de nem értettem semmit. Hatalmasra nyílt szemmel bámultam az ismerős mozdulatokat, ahogy összehúzta, s megkötötte a köntöst a fiún az én anyum. Jeges víz ölelte körül a szívemet, s markolászta gonoszul. Hogy féltékeny lettem volna? Nem. Kicsi voltam még. Nem tudtam, mit gondolok, csak éreztem, hogy van valamim, ami a fiúnak nincs. Nem értettem, miért.

Már csak a szaladó kis papucsokat láttam, s lépkedtünk a szürke padlón tovább. Anyura lestem.
– Mit mondott?
– Kérdezte, hogy ki vagyok.
– Mit mondtál?
– Hogy anyu vagyok, és veled vagyok.
– Miért kötötted be a ruháját?
– Mert megkért rá.

Hallgattam. Csak anyu kezét szorongattam még erősebben. Évekkel később, mikor felvillant előttem ez az emlék, már tudtam, hogy az a kisfiú egyedül volt.



Hozzászólások

Sanyi, 23. 11. 2009 21:56:03 ...
Szomorú, de tetszik! :) Csak így tovább :))
    
Pandi, 24. 11. 2009 01:21:06 Re: ...
Köszi:))) annyira nem is szomorú..:)))
Erzsébet, 24. 11. 2009 23:05:32
Andika, ez is egy szép cikk, éppúgy, mint a többi. Csak a csodálatom nő irántad egyre nagyobb mértékben. Puszi. E.
    
Pandi, 25. 11. 2009 13:29:19 Re:
Köszönöm:))
@


Kapcsolódó cikkek

Semmi

Puha Andrea

Látom, hogy beszél, mozog a szája, és mikor felém néz, azt mondja: semmi.

2012.7.9.    4


Dilemma

Puha Andrea

„Mellékesen megjegyezném...” Törlés. Fejcsóválás. Homlokdörzsölés. „Egyébként hallássérült vagyok."

2012.3.14.  1    13


Esernyő

Puha Andrea

Képzeld el, hogy egy szobába vagy zárva, ahol sötétség van, áthatolhatatlan és végtelen...

2011.10.10.  1    9


Önvizsgálat

Puha Andrea

Beszélgetés. Pluszkilók. Mellméret. Turcsi orr. Bandzsa szem. Széles csípő. Plasztikai sebészet. Totális átváltozás.

2011.7.8.    10


Lista

Puha Andrea

Mindenkinek van egy listája. Egy lista arról, hogy mit szeretne.

2010.8.16.  8    21


Suttogás

Puha Andrea

Hanyatt feküdtem az ágyamban és hallgattam a csendet.

2010.6.23.  5    7

A rovat további cikkei

Az élet röpke pillanat

Varga Gréta

„És aztán pendül már a szál. Az óra körbe-körbe jár.”

2009.11.28.   


Hív a múlt

Filó Péter

Az emlékezés számomra mindig fontos cselekedet volt.

2009.11.27.   


Ív

Madarász Ildikó

Csak egy pillanat volt meglátni. Láttam, miközben nem láttam. A botom pont bokán ütötte. Ő felkiáltott, én felkiáltottam.

2009.11.26.   


Emlékeink

Molnár Miriam

Az emberi emlékezet érdekes dolgokat tud művelni.

2009.11.25.   


Amilyenek vagyunk

Póda Erzsébet

Sokszor váratlanul törnek az emberre: az utazás monoton percei alatt, este lefekvés előtt, akár munka közben, vagy csak úgy...

2009.11.14.  2   


Mi lett volna?

Mészáros Krisztina

Mindannyian tévedünk, ki kisebbet, ki nagyobbat, de hihetetlenül nehéz felállni bármilyen bakiból.

2009.11.13.  11