Hív a múlt


Filó Péter  2009.11.27. 5:35

Az emlékezés számomra mindig fontos cselekedet volt.

Talán néha túl sokat vagyok a múltamban, és túl keveset figyelek az előttem lévő dolgokra. De nekem kell az összes emlékem! Figyelmeztetnek, hogy többet azt a hibát ne kövessem el, és elringatnak esténként, ha édes álmokra vágyom. Valahogy úgy képzelem, hogy az emlékeink a tapasztalataink. Tapasztalatok nélkül pedig semmit nem ér az élet. Azt tudom csak javasolni: őrizzük meg az emlékeinket!

Az idő majd eldönti, mire kell figyelnünk: kiválogatja az emlékek közül azt, amire szükség van és eldobja a feleslegeseket. Az elme képes erre, mint amikor kinyitunk egy fiókot és kihullnak belőle az évek óta felhalmozott papírok.

Én soha nem voltam rendszeres ember, ezért ez velem gyakran előfordul. A papírok között találok fényképeket, leveleket, feljegyzéseket, sok-sok apró emléket, amire úgy gondoltam, hogy egyszer majd szükségem lesz. Aztán már néhány év távlatából a kukába kerülnek, mivel csak foglalják a helyet, és már nem is tűnek olyan fontosnak. Fel is rémlett előttem egy idézet: „Jövőnket csak akkor mérhetjük fel tisztán és bölcsen, ha ismerjük az utat, ami a jelenig elvezetett.” Sajnos nem emlékszem a szerzőjére és lusta vagyok utána nézni. A lényeg, hogy a gimnáziumban az osztályfőnököm rakta fel ezt az idézetet a falra, mikor még elsősök voltunk. Megmaradt bennem, de az értelmét csak később kezdtem felfedezni.

Így van ez: a fontos dolgok mindig felbukkannak az emlékezetünkből, amikor szükség van rájuk. Mindennek megvan az oka, és ideje.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Az élet röpke pillanat

Varga Gréta

„És aztán pendül már a szál. Az óra körbe-körbe jár.”

2009.11.28.   


Ív

Madarász Ildikó

Csak egy pillanat volt meglátni. Láttam, miközben nem láttam. A botom pont bokán ütötte. Ő felkiáltott, én felkiáltottam.

2009.11.26.   


Emlékeink

Molnár Miriam

Az emberi emlékezet érdekes dolgokat tud művelni.

2009.11.25.   


Amilyenek vagyunk

Póda Erzsébet

Sokszor váratlanul törnek az emberre: az utazás monoton percei alatt, este lefekvés előtt, akár munka közben, vagy csak úgy...

2009.11.14.  2   


Mi lett volna?

Mészáros Krisztina

Mindannyian tévedünk, ki kisebbet, ki nagyobbat, de hihetetlenül nehéz felállni bármilyen bakiból.

2009.11.13.  11   


Az emlékezés lángja

Nagy Erika

Senki sem dicsekszik vele, de valószínűleg sokan tudnának említeni legalább egy esetet, amikor az a bizonyos makarenkói pofon elcsattant az iskolában.

2009.11.10.   

A rovat további cikkei

Kórházi emlék

Puha Andrea

Sötét volt a folyosó. Csak a végén láttam fehér foltokat.

2009.11.23.  4   


Nagymama

Mészáros Angelika

Szaladnak az évek, olyannyira, hogy csak ilyenkor, a halottak napja táján tudatosítom, milyen gyorsan is...

2009.11.8.  1   


Emléksorozat

Fodor Tekla

A gyerekkortól felnőttkorig...

2009.11.6.  3   


Csak a szépre…

Angyal Sándor

Emlékszem, fogtuk egymás kezét és szépen haladtunk a többiek után...

2009.11.5.  16   


Élet és halál

Dráfi Emese

Vajon mi lesz velük? Azokkal, akik meghaltak. Sajnálják-e, hogy el kell menniük, és hogy itt kell hagyni mindent...

2009.11.2.   


Sokadik ecloga

Mészáros Krisztina

Ez a cikk egy vallomás. Nem nagyvilági, nem szól a modernkor apró-cseprő dolgairól.

2009.11.1.