Emléksorozat


Fodor Tekla  2009.11.6. 6:42

A gyerekkortól felnőttkorig...

Első gyerekkori emlékem?
Egyértelmű, hogy sírással záródott. Nővéremmel és barátnőinkkel babaruhákat varrtunk a közeli parkban. Teljes felszereléssel, azaz pokróccal, babákkal, különböző rongyokkal, tűvel, cérnával, ollóval mélyedtünk bele a ruhák tervezésébe, majd megalkotásába. Mint ahogy lenni szokott, a játékunk legfenségesebb pillanatában kitört a vihar, ami a varródélutánunk félbeszakítását eredményezte. Csapot-papot a helyszínen hagyva hazafele siettünk, de nem akárhogy! Bár még kislányka voltam, a járás már egész jól ment nekem, de nővérem mégis úgy döntött, hogy ölbe visz haza. Alig tízméternyi eső elől való menekülés után az aszfalton landoltunk: nővérem könyökét, én a fejemet ütöttem meg. Hazáig sirattuk a babákat, a tettünket és sebeinket, ráadásul otthon is megkaptuk a szidást.

Első óvodáskori emlékem?
Óvodáskoromban kofa, tudálékos, nagyszájú, ambíciós kisjányka voltam. Álltam fél lábon sarokban, térdepeltem kukoricaszemeken, sőt fiúkkal is verekedtem, de az első óvodáskori emlékem egy karácsonyi szerepléshez fűződik. Hosszú hajam befonva hordtam és édesanyám az ünnep alkalmából lila kis masnit kötött fonatomra. No, de mikor azt a legszimpatikusabb fiú meghúzta eltört a mécses. A szerep kellős közepén rázendítettem a sírásra és hisztizésre, összezavarva összes társam mondókáját. Akkor kevésbé tűnt viccesnek, de ma már jót nevetek rajta.

Első iskoláskori emlékem?
Ki ne emlékezne az első fekete pontjára vagy kettesére? Bizony, én is emlékszem. Szomorú szívvel ám, de bevallom, hogy matematikából, pontosabban kétjegyű számok összeadásánál szereztem be. A nem kívánt minősítés szerencsére csak a tanítónő füzetébe került, így év végén sikerült ötössel zárnom. Az egészben a legrosszabb az volt, hogy a padtársam Réka, aki helyesen összeadta a számokat, tőlem lesve kijavította rossz változatra, így ő is kettessel távozott.

Első gimnazistakori emlékem?
Nem titok, hogy a fizikával mindig hadilábon álltam, így egyértelmű, hogy a fizika tanárom sem nyerte el tetszésem, főleg miután a folyosó egyik végéről megörvendtem annak a jó barátomnak, akinek keresztneve megegyezett a tanároméval. Így mikor elkiáltottam, hogy „Szia Andrááááás! Hogy vagy?” első ízben az oktatóm közölte, hogy köszöni szépen, jól van, majd azután szólalt meg az én ismerősöm. Mondanom sem kell, hogy körülbelül két hétig kerültem az óráit.

Első egyetemista-kori emlékem?
Az egyetemi évek szépségét nemcsak az általam választott szak (újságírás) fűszerezte, hanem a kincses város is, Kolozsvár, ami multikulturális jellegén kívül nagyságáról is igen híres. Az első tanítási napon azon kívül, hogy az ujjamon számoltam a megállókat, tudván, hogy a hetediknél leszállok, rossz buszra ültem, így óráról lemaradva új városrészekkel ismerkedtem. Izgalmas volt.

Emlékezzünk! De ha tehetjük, akkor csak a szép, kedves, érdekes és értékes dolgokra!



Hozzászólások

Sanyi, 06. 11. 2009 11:21:41 :)
Szép összeállítás! Tetszik! Gratulálok :))
    
Tekla, 06. 11. 2009 13:00:49 Re: :)
köszönöm szépen :)
Pandi, 06. 11. 2009 14:27:11
Bizony..:) nosztalgiáztam én is...:)
@


Kapcsolódó cikkek

Az élet röpke pillanat

Varga Gréta

„És aztán pendül már a szál. Az óra körbe-körbe jár.”

2009.11.28.   


Hív a múlt

Filó Péter

Az emlékezés számomra mindig fontos cselekedet volt.

2009.11.27.   


Ív

Madarász Ildikó

Csak egy pillanat volt meglátni. Láttam, miközben nem láttam. A botom pont bokán ütötte. Ő felkiáltott, én felkiáltottam.

2009.11.26.   


Emlékeink

Molnár Miriam

Az emberi emlékezet érdekes dolgokat tud művelni.

2009.11.25.   


Amilyenek vagyunk

Póda Erzsébet

Sokszor váratlanul törnek az emberre: az utazás monoton percei alatt, este lefekvés előtt, akár munka közben, vagy csak úgy...

2009.11.14.  2   


Mi lett volna?

Mészáros Krisztina

Mindannyian tévedünk, ki kisebbet, ki nagyobbat, de hihetetlenül nehéz felállni bármilyen bakiból.

2009.11.13.  11   

A rovat további cikkei

Kórházi emlék

Puha Andrea

Sötét volt a folyosó. Csak a végén láttam fehér foltokat.

2009.11.23.  4   


Az emlékezés lángja

Nagy Erika

Senki sem dicsekszik vele, de valószínűleg sokan tudnának említeni legalább egy esetet, amikor az a bizonyos makarenkói pofon elcsattant az iskolában.

2009.11.10.   


Nagymama

Mészáros Angelika

Szaladnak az évek, olyannyira, hogy csak ilyenkor, a halottak napja táján tudatosítom, milyen gyorsan is...

2009.11.8.  1   


Csak a szépre…

Angyal Sándor

Emlékszem, fogtuk egymás kezét és szépen haladtunk a többiek után...

2009.11.5.  16   


Élet és halál

Dráfi Emese

Vajon mi lesz velük? Azokkal, akik meghaltak. Sajnálják-e, hogy el kell menniük, és hogy itt kell hagyni mindent...

2009.11.2.   


Sokadik ecloga

Mészáros Krisztina

Ez a cikk egy vallomás. Nem nagyvilági, nem szól a modernkor apró-cseprő dolgairól.

2009.11.1.